Az unalom ugyanolyan hétköznapi jelenség, mint a stressz vagy a szorongás, mégis sokkal kevesebb figyelmet szentelt neki a tudomány. Eddig. Manapság egyre több érdekes és tanulságos kutatási eredmény születik a témában. Az unalom az ellenségünk vagy profitálhatunk belőle? Kik hajlamosabbak arra, hogy unatkozzanak és miért? Egyáltalán kinek mi számít unatkozásnak?
Képzeld el, hogy életed legizgalmasabb kalandjára, egy Mars-expedícióra készülsz. A hónapokig tartó tréning és az első néhány nap az űrben felbecsülhetetlen. Aztán egy idő után kezded unni a banánt, mert hiába vagy felszerelve mindenféle hasznos cuccal, azért ott a nagy semmiben a megszokottnál egy kicsit korlátozottabbak a lehetőségeid. Mihez kezdenél üres óráidban? Könyvet írnál? Szétedzenéd magad? Barkácsolnál magadnak egy gitárt és Hendrixként térnél haza? Vagy nem csinálnál semmi különöset, csak álmodoznál?
Fenékbe billent
Ha azt hiszed, hogy az unalom az emberi intelligencia és öntudatosság mellékterméke, akkor ki kell, hogy ábrándítsunk, ugyanis nem csak mi szoktunk szenvedni a semmittevéstől. Nem véletlenül kezd el nyolcasokat leírva járkálni egy ketrecbe zárt tigris, és egy kalitkában élő madár sem örömében tépkedi a tollait. (A cuki házi kedvencek idegesítő, de érthető szokásairól nem is beszélve.) Az, hogy az állatok is unatkoznak valamilyen formában, azt sugallja, hogy az unalomnak van valamilyen evolúciós előnye. Francoise Wemelsfelder állatpszichológus szerint a legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy a semmittevés motivál, és ezzel a túlélésünket szolgálja: “Ha egy vadon élő állat sokáig nem csinál semmit, esélyes, hogy egyszer csak fogja magát és útnak indul, ami nem egy haszontalan dolog, hiszen esélyes, hogy menet közben felfedez egy új menekülési útvonalat vagy éppen egy élelemben gazdag területet”- magyarázza Wemelsfelder.
Az emberi egykedvűség ennél összetettebb
Az unalom kutatásában a legnagyobb nehézséget magának a jelenségnek a definiálása okozta, ugyanis az unatkozás nem merül ki az érdektelenségben és tétlenségben, hiszen olyan mentális állapotokat is magába foglal, mint a frusztráció, az apátia, a depresszió vagy a megcsömörlés. Ráadásul azzal kapcsolatban sem jutottak még dűlőre a kutatók, hogy az unalom minden esetben egy alacsony energiaszintű, “lapos” érzelem-e, vagy hogy bizonyos helyzetekben a nyugtalanság és izgatottság érzése is az unatkozás kategóriájába tartozik-e. Egy 2012-ben végzett tanulmány alapján az unalom az idegi izgalom objektív hiányának és az elégedetlenség, frusztráció vagy érdektelenség szubjektív pszichés állapotának egyfajta kombinációja, amit az ingerhiány okoz.
Peter Toohey Boredom: A lively history című könyvében az undorhoz hasonlítja az unalmat, mivel mindkét érzelem arra motivál minket, hogy elkerüljünk valamit. “Ha az undor a vírusfertőzésektől, az unalom a fertőző társas szituációktól védi meg az embert” - állítja Toohey. Egy kísérletben például azok az alanyok, akiknek nem volt választása, részt kellett venniük egy bugyuta játékban, sokkal hosszabbnak észlelték a játék idejét és unalmasabbnak tartották a feladatot, mint azok, akik önként vállalták, hogy részt vesznek benne.
És te hogyan unatkozol?
Dr. Thomas Götz, az Universität Konstanz professzora már egy évtizede kutatja az unalom hatásait a mindennapi életünkre. Kimutatta, hogy az unalom különböző válfajai eltérő fizikai és érzelmi reakciókhoz vezetnek, így az emberek az ingerlékenységtől a szorongáson át egészen a nyugalomig a legkülönfélébb hatásokat tapasztalhatják meg. A Motivation and Emotion című szaklapban közzétett tanulmányában a kutató azt írja, hogy mindenki csak egyet részesít előnyben az öt unalomtípus közül. Jó hír, hogy ha sikerül meghatározni, ezek közül melyik jellemző ránk, az segíthet a figyelemzavarok, a gyenge tanulási készségek, a munkahelyi nehézségek és a hasonló problémák kezelésében. Természetesen azt, hogy hogyan unatkozunk, mindig az adott szituáció határozza meg, ám a szakemberek szerint ettől függetlenül mindenkinek van egy unatkozó stílusa - bár azt nem tudni, hogy ennek mennyi köze van a személyiségünkhöz. Íme, az unalom öt típusa:
- közömbös unalom (ellazultság és zárkózottság)
- kalibráló unalom (bizonytalanság és fogékonyság a változásra)
- kereső unalom (nyugtalanság és a változás aktív keresése)
- reagens unalmat (motiváció egy helyzet alternatíváinak felkutatására)
- apatikus unalom (tehetetlenség)
Nyugalom, nem mindig olyan szörnyű az az unalom
Az unatkozás dimenzióinak ábráján is jól látszik, hogy mind közül a reagáns unalom a legártalmasabb, mivel az az idegi-hormonális rendszer túl magas izgalmi szintjével (türelmetlenség, nyugtalanság) és negatív érzelmekel (harag) jár. A leghasznosabbnak pedig a közömbös unalom bizonyul, amit például akkor tapasztalunk, amikor egy stresszes nap után beülünk egy előadásra és lazulunk egyet. Lehet, hogy unalmas a program, de a kemény nap után ez nem különösebben izgat minket.
Szóval bizonyos körülmények között az unalom még pozitív élmény is lehet. Sandi Mann pszichológus szerint ráadásul nem csak motiválni tud, de kreatívvá is tehet minket, hiszen egy passzív, monoton tevékenység végzése során könnyen elkalandoznak a gondolataink, és ilyenkor születnek az igazán jó ötletek és a nagy felismerések. Mann éppen ezért arra bátorít, hogy használjuk ki, sőt keressük az ilyen helyzeteket, ezzel azonban nem mindenki ért egyet.
“Érzelmeink meghatározzák, hogy hogyan kötődünk másokhoz. Az unalom pedig egy averzív, nemkívánatos állapot, hiszen felgyülemlett, nem használt lehetőségeink vannak arra, hogy kapcsolódjunk a világhoz” - állítja John Eastwood pszichológus, aki szerint az unalom nem az ingerek hiányából ered, hanem abból, hogy nehézséget jelent a figyelmünket a végtelennek tűnő időről valami másra irányítani, emiatt pedig feszültek leszünk. Eastwood jelenleg azt kutatja, hogy ez a figyelmi rendszer egyeseknél miért mond csődöt sokkal gyakrabban, és hogy ennek mennyi köze van ahhoz, hogy bizonyos személyiségtípusba tartozó emberek miért unatkoznak sokkal többet, mint az átlagember.
Akikkel a legtöbbször megesik
Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az extravertáltak többet unatkoznak, mint az introvertáltak, a férfiak sokkal inkább hajlamosabbak rá, mint a nők; de a nárcisztikus személyiségjegyek, a szorongás és az öntudat hiánya is hozzájárul ahhoz, hogy valaki többet unatkozzon. A kutatók szerint sanszos, hogy az újdonságkereső emberek szervezete kevesebb dopamint (a boldogsághormonok egyike) termel, ezért tudnak hamarabb ráunni dolgokra. Ugyanakkor a kreatív emberek és azok, akiknek nagyobb igényük van a mentális ingerekre, könnyen le tudják kötni magukat, ezért sokkal ritkábban tör rájuk az unalom.
Mit tehetünk a zavaró unalom ellen?
Középiskolások viselkedését tanulmányozva Götz és munkatársai azt találták, hogy azok a diákok, akik felismerik, hogy éppen egy unalmas helyzetben vannak, de ennek ellenére benne maradtak, csekélyebb mértékű unalomról számoltak be szemben azokkal a társaikkal, akik elkerüléssel igyekeztek megküzdeni az unalommal. Szóval amikor azon kapod magad, hogy unatkozol, akkor valószínűleg nem a nassolós, facebookozós elterelő stratégia a legjobb megoldás.
Az tehát, hogy infomániában szenvedünk, mert egyszerűen nem tudunk létezni az okoskütyük nélkül, biztosan nem segít. Az állandó pittyenések folyton elvonják a figyelmünket, így még csak ábrándozni sem tudunk egy jót a közelükben. Wemelsfelder szerint esélyes, hogy az elgépiesedett életmódunk és az állandó virtuális jelenlétünk is hozzájárul ahhoz, hogy nem tudunk rendesen megküzdeni az unalommal: az ugyanis, hogy folyton kéznél van egy online játék vagy egy chatpartner, nem fog arra motiválni minket, hogy ténylegesen kapcsolódjunk a világhoz és valami értelmes tevékenységgel üssük el az időt. Lehet, hogy éppen unalmadban kattintottál ide? Ha sikerült a cikk végére érned, akkor legalább nem untad magad halálra olvasás közben. A lényeg, hogy amikor úgy érzed, nem tudsz mit kezdeni magaddal vagy az időddel, akkor zsörtölődés helyett cselekedj, vagy egyszerűen élvezd ki a tétlenség minden pillanatát, jó lesz!
