Ami a felszínen korrekt kommunikációnak tűnik, sokszor valójában nem az. A passzív-agresszív ember kerüli a nyílt konfrontációt, inkább rejtett eszközökkel akar irányítani. Bűntudatkeltéssel, provokációval, intrikákkal. Hogyan alakul ki a passzív-agresszív önérvényésítés, és mit tehetsz ellene?
A passzív-agresszív emberek tragédiája, hogy nem tudnak kiállni magukért. Az olyan helyzetekben ezért, ahol saját érdekeiket kellene képviselniük, passzív ellenállást tanúsítanak. Látszólag alárendelődnek a másik félnek, a hangsúlyból és a tettekből azonban nyilvánvaló, hogy ez csak a felszín, ténylegesen nincsenek megbékélve a helyzettel. Az egyik leggyakoribb ilyen szituáció, ha az illető valamilyen külső elvárással találkozik, aminek nem akar eleget tenni. Legyen az munkahelyi feladat vagy otthoni teendő, a passzív-agresszív fél megtalálja a módját, hogy nyílt konfliktus nélkül elkerülje. Más esetben éppen neki vannak vágyai, céljai, törekvései. Ahelyett azonban, hogy felvállalná ezeket, látszólag lemond róluk, és az áldozat szerepéből igyekszik nyomást gyakorolni.
Párkapcsolati konfliktusok
Menj csak, semmi baj! Nem haragszom. Oké, mindegy, hagyjuk. Ha volt már életedben passzív-agresszív partnered, biztosan hallottál már ilyen és ehhez hasonló mondatokat. Ezeket kimondva a szavak jelentése általában ellentétes a hangsúly jelentésével, és éppen ez a cél. Az ellenállást egy felszíni együttműködés mögé rejteni. Például el akarsz menni a barátaiddal valahova, partnered pedig szeretné, ha inkább vele töltenéd ezt az időt. Mivel a kettő nem megy egyszerre, ez egy konfliktus, amit meg kell valahogyan oldani, meg kell beszélni, el kell dönteni, mi legyen. Egy agresszív személy azt mondja ilyenkor, hogy ne menj sehova, maradj itthon. Pont. És akkor vagy mész, vagy nem. A passzív-agresszív személy ezzel ellentétben egyszerűen nem bízik abban, hogy meg tud győzni, hogy az érvei számítani fognak. Ezért neki az a célja, hogy magadtól dönts úgy, hogy maradsz. A bűntudatkeltés level 2-es változatban pedig így hangzik: Menj csak, elleszek én itt egyedül! Oké, mindegy, ha így döntöttél! Persze, csináld nyugodtan, ami neked fontos!
Munkahelyi konfliktusok
Hasonló konfliktusok alakulnak ki iskolában, gyereknevelésben, munkahelyen. A párkapcsolathoz képest azonban alapvető különbség az alá-fölérendeltség. A cél ezért itt méginkább a nyílt konfrontáció kerülése, a diáknak, a gyereknek és a beosztottnak pedig ténylegesen nehezebb lehet fölérendeltjeikkel vitát nyerni. Az egyik módszer itt is a bűntudatkeltés (Jó, nem mondtad, hogy most azonnal csináljam meg…). Még gyakoribb azonban a viselkedéses ellenállás: a halogatás és a direkt összecsapott munka. Ezek pedig már kevésbé a másik fél befolyásolását szolgálják, sokkal inkább az önérvényesítést és a kontrollt. Persze rejtett formában. Hogy bár a felszínen irányíthatsz, a munka akkor és úgy lesz megcsinálva, ahogy én akarom. Hogy bár jobb helyzetben vagy, nem tudsz elnyomni.
Aktív passzív-agresszió
A passzív agresszió aktív, kezdeményező változatát a hatalmi viszonyok rejtett manipulálására használják. Lehet ez előzetes erődemonstráció vagy sérelmek utólagos megtorlása, a felszín alatti agresszió és kontrollgyakorlás jellemzi. Klasszikus példák erre a társasági életben jártas nők intrikái, ahol a barátságos, nyájas hangvétel mögött mély, személyeskedő sértések bújnak meg: Milyen szép a pulóvered, anyukámnak is pont ilyen van! De csinos vagy! Fogytál? Ezek a provokatív megjegyzések egyúttal lehetőséget adnak a játszma folytatására is, bármilyen negatív irányú reakció ugyanis azonnal visszafordítható. Ha valaki például megsértődik, tehát áldozattá válik, sokszor pozitív érzéseket, gondoskodást vált ki a többi emberből, és negatív fényben tünteti fel a másik felet. A helyzet azonban menthető egy Csak vicceltem!-mel, és visszafordítható azzal, hogy milyen kár, hogy nem érti a tréfát, milyen kár, hogy nincs humora. A dühös, agresszív reakciónak pedig eleve negatív visszhangja van, ezt a passzív-agresszív fél rendszerint egyszerűen csak kihangosítja: Most miért kiabálsz? Mindenki téged néz. Üvöltesz itt velem, mint egy állat. Most mi bajod van? Az agresszív ember mellett így nem ritkán ott találjuk a passzív-agresszív partnert. Ami persze semmiben nem mentesíti az agresszort, felhívja viszont a figyelmet arra, hogy a probléma nemcsak az adott embernél, de rendszerszinten is kezelendő.
Mitől lesz valaki passzív-agresszív?
Ahogy a legtöbb viselkedésmintát, úgy az önérvényesítést is jórészt a családunkban tanuljuk. Az olyan családokban, ahol a negatív érzelmek kifejezése tiltás vagy gátlás alá kerül (Nálunk otthon soha egy hangos szó nem hangzik el.), esetleg ellenagresszió, bántalmazás követi, a gyerek azt tanulja meg, hogy a nyílt önkifejezés nem járható út. A konfliktusokban alulmarad, az agressziót megtorolják, az érdekei sérülnek. Az önérvényesítés ilyenkor kerülőutakat keres, az egyik ilyen kerülőút pedig a passzív-agresszív viselkedés. Különösen, ha az egyik vagy mindkét szülő maga is ezt a példát mutatja. A negatív érzések, kiváltképpen a harag kifejezésének tiltása sokszor igen jellemző a lányok szocializációjában. Egy fiúgyereknek többször elnézik, ha társaival kiabál, esetleg verekszik. Nem véletlen tehát, hogy az áskálódások és intrikák, egymás fúrása a másik háta mögött, tehát a klasszikus passzív-agresszív sémák nőiesnek számítanak, a női nemi sztereotípiákhoz kötődnek. Egyszerűen így neveljük a lányokat.
Hogyan kezeld a passzív-agresszív viselkedést?
A legfontosabb, hogy korán felismerd, és értsd a működését. Ha valaki passzív-agresszív módon viselkedik veled, jó eséllyel bűntudatot, tehetetlenséget, dühöt fogsz érezni.
Tulajdonképpen az történik, hogy a kettőtök közötti konfliktus nem köztetek, hanem benned játszódik le.
Egy konfliktust megoldani azonban csak úgy lehet, ha mindkét fél részt vesz benne. És ez az, ami a passzív-agresszív embereknek nem megy, amiben segíteni lehet őket. Akkor fog ez működni, ha az eddigi tapasztalataival ellentétben azt éli meg, hogy bátran kifejezheti magát, számítanak a szempontjai, lehet közös megoldásokat találni, lehet együtt dönteni. Könnyű ezt összetéveszteni azzal, hogy egyszerűen behódolsz a nyomásgyakorlásnak, és mondjuk otthon maradsz este. Ezzel azonban csak megerősítenéd a viselkedését. Arra érdemes inkább törekedni, hogy a duzzogás és az érzelmi zsarolás mögött meghalld, amit mondani akar, mert ez hiányzik neki igazán. Mindezt úgy, hogy a te határaid ne sérüljenek. Ha ezután ki tudja fejezni feléd a vágyait, meg tudja fogalmazni a céljait, az jó alapja lehet egy mindkettőtök számára elfogadható, közös döntésnek.
