Sokan felesleges cseszegetésként élik meg, pedig tényleg van racionális indok arra, miért kell egyenesbe állítani az ülést, felhajtani az asztalkát, felhúzni a napellenzőt amikor leszállásra készülődik a repülő.
Veled is előfordult már, hogy rohadtul tűzött be a nap az ablakon, ezért lehúztad a napellenzőt, de a géped leszálláshoz készült, ezért a stewardessek megkértek, hogy nyisd fel? Nem, nem azért kérték hogy idegesítsenek, és nem is azért, hogy jobban lásd a tájat leszálláskor, hanem komoly biztonsági okai vannak. Akárcsak az ülések és asztalkák egyenesbe állításának.
Gondolj vissza a legutóbbi fapados repülésedre: meddig vártál a helyeden a landolás után, hogy mindenki összeszedje az összes cókmókját, és végre meginduljon a sor és lejuthass a repülőről? Jó ha tudod, hogy vészhelyzetben a légiutas-kísérőknek kilencven másodperc alatt kéne evakuálnia a repülőgépet. A felhúzott napellenzők és a felhajtott asztalkák sokat segítenek abban, hogy ez a gyakorlatban is meg tudjon valósulni.
Ha nem takarja semmi az ablakokat, a személyzet is előbb észleli ha baj van, gyorsabban meg tudják tervezni merre menekítsék ki az utasokat, és az érkező mentőcsapatoknak is hasznos, ha belátnak a repülő belsejébe. Sokszor pedig maguk az utasok a legszemfülesebb vészjelzők. Mivel leszálláskor mindenki az ablakokra tapad, az utasok gyorsabban veszik észre ha mondjuk gyanúsan füstöl a szárny, mint akár maga a pilóta. Nem túl gyakori, de előfordult már, hogy az utasok értesítették a technikai problémáról a személyzetet – idéz az Independent egy Kare Lohse nevű pilótát.
David Robinson repülésszakértő pedig azzal egészíti ki, hogy azért is hasznos, ha le- és felszálláskor természetes fényt (vagy sötétséget) látunk, mert egy váratlan vészhelyzet esetén a szemünk sokkal könnyebben tud alkalmazkodni a kinti fényviszonyokhoz. Esti járatokon ugyanezért csökkentik a kabinvilágítás fényerejét is. Hiszen ha baj történik, és tényleg kilencven másodpercünk van a gépet elhagyni, jó, ha nem pazarolunk értékes időt arra, hogy a sötéthez próbáljuk szoktatni a szemünket.
Értelemszerűen az üléseket és az asztalokat is azért kell egyenesbe állítani, hogy több hely legyen menekülni. Tehát legyünk szófogadók, és le- illetve felszálláskor csináljunk mindent úgy, ahogy a légiutas-kísérők kérik, nem azért teszik, mert nincs jobb dolguk. Egyébként a szakértők legfontosabb tanácsa is ez: vészhelyzetben a legjobb amit tehetünk, ha igyekszünk nem totálisan bepánikolni, és próbálunk mindenben együttműködni a személyzettel, akik nálunk sokkal jobban tudják mi ilyenkor a teendő.
