Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dr. Forgács Attila gasztropszichológus előadásán jártunk, és kiderült bonyolultabb a viszonyunk az evéssel, mint hittük. Videó.
Az elmúlt száz évben egyre kövérebbek vagyunk, és hiába fogyókúrázunk megállás nélkül, nem segít. Sőt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres fogyókúrákat követő időszakban az emberek többsége visszaszedi, amit leadott. De vajon miért? Mi történt az elmúlt száz évben? És mit tehetünk, hogy megállítsuk a tömeges elhízást?
Többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ dr. Forgács Attila gasztropszichológustól, aki március 10-én, pszichológiai rendezvénysorozatunkon beszélt az elhízás lélektanáról. Az előadó, aki az ELTE Pszichológia Kar tanára, valamint a Corvinus Egyetem Pszichológiai Központ vezetője több évtizede kutatja lelkesen a témát.
„Senki sem ébredt még arra, hogy kövér, pedig soványan feküdt le!" – állítja a gasztropszichológus, és nyilván igaza van. Az elhízás általában lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül történik. Elég, ha naponta csak egy marék mogyoróval, egy banánnal vagy egy kis darab csokival eszünk többet a szükségesnél: napi plusz 100 kcal egy év alatt 6 kiló súlytöbbletet jelent.
Azt a 100 kcal többletet pedig mindennél egyszerűbb elfogyasztani. Az elmúlt száz évben az emberiség történelmében először bármikor könnyen és gyorsan juthatunk ételhez, miközben a tudattalan őstörténetünkben hordozzuk az éhezés elkerülésének, a jóllakottságnak a vágyát. Adott tehát egy örökölt vágykép, és most adott a lehetőség, hogy ezt a vágyunkat kiéljük. Hát megtesszük. Ráadásul a fogyasztásunkat legtöbbször nem a valódi éhség, nem a testi szükségleteink vezérlik, sokkal inkább a környezetünk, a körülményeink és az aktuális érzelmeink.
Brian Wansink, a Cornell Egyetem kutatója mókás kísérleteiben tucatszám bizonyítja, hogy a család és a barátok, a csomagolás és a tányérok, a nevek és számok, a címkék és fények, a színek, formák és illatok, az étel távolsága és a figyelem hiánya mind túlfogyasztáshoz vezetnek. Ha pedig túlfogyasztunk, elhízunk. Ha elhízunk, fogyókúrába kezdünk. Ha fogyókúrázunk, éhezünk. Ha éhezünk, túlfogyasztunk.
Így lesz belőlünk szép lassan kövér, testével mindig elégedetlen, soványságra vágyó ember, akiből aztán kellemesen megélhet a fogyókúraipar.
Pedig ahogy az elhízás lassú és észrevétlen folyamat, úgy a fogyás is az lehet. Ha ugyanazt a 100 kcal kalóriát levonjuk a napi fogyasztásunkból, egy éven belül máris hat kilót fogytunk. Ehhez pedig nem is feltétlenül az kell, hogy kevesebbet együnk: elég ha többet mozgunk, gyalogolunk, rendesen alszunk és rendszeresen szexelünk. Emellett pedig meg kell tanulnunk tudatosan élni: észrevenni a környezet túlfogyasztásra buzdító ingereit, figyelni a testünk valódi jelezéseire, megnézni, mit és mennyit eszünk.
Az előadás összefoglalását az alábbi videóban nézheted meg, további rendezvényeinkről pedig mindent megtudhatsz, ha feliratkozol hírlevelünkre. Pszichológiai rendezvénysorozatunk következő előadásán dr. Lisznyai Sándor klinikai és tanácsadó szakpszichológus beszél arról, hogyan változtathatunk az életünkön, és milyen segítséget kaphatunk ebben egy pszichológustól. Az előadást március 31-én a MOM Kulturális Központban hallgathatod meg, jegyeket itt vásárolhatsz.
