Ha görcsösen keressük a szenvedélyt vagy a biztonságot, párkapcsolatainkban nem leszünk boldogok. Addiktológus szakértőnk a szerelemről ír.
Nincs semmi a világon, ami olyan ellentmondásos jellemzőkkel írható le, mint maga a szerelem. Tudjuk róla, hogy „sötét verem”, meg azt, hogy „átkozott gyötrelem”, de máskor maga az újjászületés, az ősrobbanás vagy éppen a megnyugvás, a megérkezés. Megfejteni ezúttal sem fogjuk a szerelem szövevényes kódrendszerét. Ugyanakkor ha valami egyszerre képes ennyire euforizálni, máskor pedig megsemmisítően nyomorba dönteni, arról feltételezhetjük, hogy függőség kialakítására képes.
A szerelem maga a függőség?
A szerelem és a függőség párhuzamba állítása sokszor, sokféleképpen megfogalmazódott már irodalmi művekben, dalszövegekben, filmes metaforákban. Ami az egyik oldalon a beteljesülésre váró, sürgető, de egyben éltető vágy, az a függőség vonatkozásában is megjelenhet, bár inkább nosztalgikus emlék, ha felváltotta a szükségletkielégítésre szűkülő, hiányt csillapító rögeszmés sóvárgás. A szerelem és a függőség képzete nem mosható össze, és az elkülönítést segíti, ha megismerjük annak a szerelmi kötődésnek a mintázatát, mely ténylegesen a függőség irányába mutat. Ez nem más, mint a szerelemfüggőség, más nevén a romatikuskapcsolat-függőség. Azon túl, hogy egy újabb addiktológiai fogalom bontakozik ki, felismerhető, hogy mik az egészséges szerelmi kötődés és az addiktív szerelem jellemzői.
Szerelembe esni és ami ezután történik
A szerelmet a szeretet egyéb formáitól mindenekelőtt az különbözteti meg, hogy kizárólagosság jellemzi. Hiszen szülőként, barátként vagy testvérként megosztható a szeretet, a szülő szeretetéből több gyermek, egy jóbarát szeretetéből több bizalmasa részesülhet. Kupidó azonban céloz és talál: a szerelem egyetlen személy felé irányuló érzelem. A szerelembe esés ugyanakkor nem egyenlő a tartós együttlétben átalakuló szerelemmel. Hatfield két típusú szerelmet különböztet meg egymástól. Úgy véli, hogy társszerelem és szenvedélyszerelem létezik, előbbi a mély, intimitással jellemezhető szerelmi kapcsolatot jelöli. Utóbbi egy felfokozott, szenvedélyes és szélsőséges állapotot jelöl, mely azt eredményezi, hogy a kapcsolat központi jelentőséggel bír az egyén életében. A párkapcsolat során általában néhány hónapig, egy-két évig tartó szenvedélyes szakaszt követi a gyengéd szerelem kialakulása, vagy a kapcsolat megszakadása.
Szerelemből függőségbe esni
A szerelemfüggőség fogalma bizonytalanul határozható meg. Hiszen felépülők sokasága határozza meg önmagát szex- és/vagy szerelemfüggőként, miközben a klinikusok gyakran a kötődési zavar, a borderline személyiségzavar vagy a szerparációs szorongás fogalma alá rendelik a jelenséget. Úgy tűnik azonban, hogy a szerelemfüggőség két markánsan elkülöníthető altípusban nyilvánul meg. A szerelemfüggők egy csoportja az újonnan szövődő szerelem eufóriáját és izgalmait keresi, akárcsak a stimuláns hatású drogok használói. Ez tulajdonképpen a szenvedélyszerelem utáni olthatatlan sóvárgás.
A szerelemfüggők másik csoportja a megtartó kapcsolat biztonságát keresi megszállottan, ami a társszerelemben való görcsös megkapaszkodás. Ők a depresszáns hatású szerek használóival állíthatóak párhuzamba. Az egészséges párkapcsolat fázisai – a szerelembe esés izzása és a kötődés biztonsága – azért ölthetnek addiktív formát, mert az egyén fejlődése zavart szenvedett. A traumatikus veszteségek, a családon belüli bántalmazás, a kötődés korai zavarai, a szeparáció és az elhanyagolás, a korai kapcsolatok hiánya vagy a szülő érzelmi elérhetetlensége mind-mind annak kedvez, hogy a későbbi, felnőttkori kapcsolatok diszfunkcionális jelleget öltsenek.
Vonzódni a vonzalomhoz
Élettani oka van annak, hogy a szerelembe esés felfokozott állapota nem tarthat örökké, hanem egy meglassultabb fázis követi. A szervezet egész egyszerűen kimerülne attól, hogy egyensúlyi állapotából kibillenve működése felgyorsult és kaotikus. Hiszen ilyenkor általában csökken az alvásmennyiség, felhangolt hangulati állapotba kerülünk, a szívverés szapora, érzelmi és szexuális készenlétben vagyunk. Ez tartósan nem fenntartható. A vonzódási szakaszban megragadt függők tehát a szenvedélyszerelem újraélését keresik. Tulajdonképpen stimuláns drogként használják a szerelmet, amely a testi működést és a hangulatot csúcsra járatja. Ez egyfajta kiteljesedés az egyén számára, de ha mindez véget ér, sürgetően be kell szerezni a következő adag szerelmet. A kapcsolat nem tud eljutni az érett kötődés szakaszába, de ez nem is vágyott állapot a függő számára. Legfeljebb fel nem ismert hiány, át nem élhető élmény.
Kötődni és gyökeret verni
Más motívumok rajzolják meg azt a függőséget, amely a társszerelem állapotához rögzül. A szerelembe esés tűzijátéka kevésbé érdekes, akár ki is lehetne hagyni. Ennél fontosabb az egyén biztonságra és kapcsolódásra irányuló, mindenek felett álló igénye. A megkapaszkodó fél nem enged a kapcsolódás szorításából akkor sem, ha méltatlan helyzetbe kerül: a párkapcsolatot szétziláló megcsalás, verbális vagy fizikai agresszió, vagy a partner szerhasználata esetén sem.
Az egyén saját igényeit felülírja a kapcsolódás szükséglete, az „én” háttérbe szorul, ha létezhet olyan, hogy „kettőnk”, függetlenül attól, hogy milyen minőségben működik a megköttetett szövetség két ember közt. Jellemzően a szerelemfüggő olyan társat választ, aki képtelen az intimitásra, ezekben a kapcsolatokban tudattalanul reprodukálhatóak a korai veszteségek, az elhanyagolás élményei. Egy stabilan rögzült minta sodorja az egyént párkapcsolatból párkapcsolatba, aminek általában reménytelenséggel, kiüresedéssel és önutálattal tarkított kudarcélmény a vége. Talán egy újabb kapcsolatban másként lesz – fogalmazódik meg a remény, egyre erőtlenebbül.
„Én”, ami nélkül nem működhet jól a „kettőnk”
Ha ilyen problémával küzdünk a „két fél egy egész”-elképzelést el is felejthetjük. A kapcsolati függőségek értelemszerűen személyes kapcsolatokban bontakoznak ki, ahol a függő tudattalanul olyan partnert választ, akivel szemben saját rögzült mintái érvényesíthetőek. A saját minták felismerése és megmunkálása egyszemélyes projekt is lehet, érdemes az egészlegességre önmagunkon belül törekedni. Mindez megtörténhet az egyéni működés gyökereinek megtalálásával, a tudattalan folyamatok megismerésével Ehhez a munkához a pszichodinamikus terápia stabil alapokat adhat.
A kognitív viselkedésterápia és ezzel rokonságban álló terápiák a viselkedést mozgató gondolati torzítások és hibás hiedelmek szintjén képesek hatást gyakorlni. Nem elvetendő a csoport-pszichoterápia és a párterápia sem. Ha a probléma érintettjeként függőként is tudjuk magunkat azonosítani, akkor az SLAA, vagyis Az Anonim Szex- és Szerelemfüggők közössége és gyűlései segíthetik a felépülést. A segítségkérés pont annyira fontos, mint minden más függőség és elakadás esetén. Hiszen nem kell egyedül maradni a nehézségekkel, a megosztás abban segíthet, hogy aztán örömteli, méltányos és kölcsönösségen alapuló kapcsolatban találjon rá az „én” a „kettőnk” egységére.
