Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Álmodni szinte mindenki szokott, ám az embereknek mintegy hatvan százaléka nem emlékszik az alvás során „átélt” élményekre.
De mégis, min múlik, hogy egyesek fel tudják idézni az álmaikat, míg mások egyáltalán nem emlékeznek azokra? És mi az álmok célja? Tényleg van jelentésük, valamilyen üzenetük számunkra? Mindig is népszerű témának bizonyult ez a titokzatos jelenség, igazán nagy lendületet azonban csak az elmúlt évtizedekben kapott az alvás- és álomkutatás. Összegyűjtöttünk néhány izgalmas vizsgálati eredményt. Íme:
1. Miért (nem) emlékszünk az álmokra?
Ébredés után néhány perccel már csak a töredékére emlékszünk mindannak, amit álmunkban átéltünk. Legalábbis azok, akik fel tudják idézni álmaikat. Vannak ugyanis, akik egyáltalán nem képesek erre, és sokáig a tudósok sem találtak elfogadható magyarázatot arra, hogy mi áll ennek hátterében.
Egy vizsgálatban a kutatók EEG-vel monitorozták az alvó alanyok agyi aktivitását, miközben különböző hanghatásokat játszottak le nekik, illetve időnként a saját nevükön szólították őket. Az alanyok fele majdnem minden egyes éjszaka után be tudott számolni arról, hogy mit álmodott, míg a többiek egy hónap alatt mindössze egyszer vagy kétszer tudták felidézni álmuk valamelyik részletét.
A kísérletben mindkét alvó csoport tagjainak agyi aktivitásában hasonló változásokat mutattak ki, amikor az alanyokat a nevükön szólították. Azoknál viszont, akik fel is ébredtek, amikor a saját nevüket hallották, az alfa hullámok sokkal tartósabb csökkenését figyelték meg – szemben azokkal, akik nem emlékeztek az álmaikra. (Az alfa hullám amplitúdójának növekedése annak jele, hogy az agyterületek nem reagálnak a külső ingerekre; míg egy hirtelen zaj érzékelése során több agyterületünk aktiválódik, és ilyenkor az alfa hullámok csökkennek.)
A Frontiers in Psychology című szaklapban megjelent tanulmányban a kutatók végül arról számoltak be, hogy az „emlékező” alanyok jóval sűrűbben reagálnak a külső ingerekre (azaz riadnak fel néhány pillanatra) és éjszakánként átlagosan 30 percet töltenek ébrenléti állapotban, míg a nem emlékezők csak feleennyi időt. Márpedig ébredés után sokkal tisztábban és sokkal több aktuális álmot fel tudunk idézni. Az tehát, hogy emlékezünk-e az álmainkra, egyrészt azon is múlik, hogy mennyire jókat tudunk szunyókálni.
2. Van, aki soha semmit nem álmodik
Sokan hiszik tehát, hogy nem szoktak álmodni, holott csak olyan jó az „alvókájuk”, hogy nem emlékeznek az álmaikra. Ám vannak, akik valamilyen súlyosabb agysérülés következtében tényleg képtelenek erre, sőt ritkán ugyan, de az álmodás hiánya teljesen egészséges személyek körében is előfordulhat, amire az ezredforduló utáni kutatásokból derült fény. A már jól bevált ébresztgetős módszerekkel kísérleteztek a kutatók, hogy emlékezésre bírják a magukat „nem álmodónak” aposztrofáló személyeket, de még így is akadtak olyanok, akik semmilyen körülmények között nem tudtak beszámolni álomélményekről. A miértekre továbbra is keresik a válaszokat.
3. Tévedés, hogy csak a REM alatt álmodunk
1953-ban Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman amerikai kutatópáros írta le elsőként az alvás során 90-120 percenként jelentkező REM-fázis és az élénk álomélmények összefüggését. A REM-fázisból felébresztett személyek ugyanis 90-95 százalékban álomélményről számoltak be, míg az alvás mélyebb (NREM) szakaszaiból ébresztettek nem emlékeztek arra, hogy az ébredés előtt álmodtak volna. Mindebből a szakértők arra következtettek, hogy a REM-fázis az álmodás fiziológiai alapja, és a gyors szemmozgások az álomképek pásztázását jelentik. Ez az elképzelés azonban az ezredforduló kutatásai során megdőlt, kimutatták ugyanis, hogy az egységesnek korántsem tekinthető NREM-fázis sekélyesebb periódusaiban – leginkább a hajnali órákban – kifejezetten gyakoriak az álmok, csak éppen ezeket nem szoktuk „igazi” álmoknak tartani. Az NREM-álmok ugyanis inkább hasonlítanak a realisztikus gondolatokhoz vagy emlékfoszlányokhoz.
4. Mi az álmok funkciója?
Ez az egyik legégetőbb kérdés, amire a mai napig buzgón keresik a szakértők a válaszokat. Talán a kreatív gondolatok és ötletek alapjaként szolgálnak az álmok, talán az információk konszolidálása a funkciója, de akár a problémák megoldása vagy a nap során felgyülemlett érzelmek okozta túlterheltség enyhítése is lehet az álmodás célja. Persze az sem kizárt, hogy nincs is semmilyen funkciójuk, csak mi akarjuk nagyon, hogy legyen. Az álmok jelentőségének megvitatását a modern kor első és leghíresebb álomteoretikusa, Sigmund Freud indította el azzal a feltételezéssel, hogy az álmok a nem tudatos érzéseink, vágyaink, késztetéseink kifejeződései, vagyis egy csatorna, ahol a tudattalan a felszínre kerülhet.
Más pszichoanalitikusok is láttak abban a magyarázatban fantáziát, hogy az álmok megoldást nyújthatnak olyan problémákra, amikkel éberen nem tudunk megküzdeni. Ezt a nézetet sem támasztja alá semmilyen tudományos vizsgálat, mégis beivódott a kulturális felfogásba, hogy az álmoknak van valamiféle problémamegoldó funkciójuk.
David Foulkes amerikai pszichológus, a gyermekkori álmok kutatója „kognitív teljesítményként” definiálja az álmokat, mivel csak fokozatosan fejlődik ki bennünk az álmodás képessége. Az álmodás és a REM-alvás azonban nem egy és ugyanaz (ahogy azt fentebb már tisztáztuk), ezért bármilyen funkciói is vannak a REM-fázisnak, azokat nem vehetjük egy kalap alá az álmokkal. De az a tény is ellene szól mindennek, hogy az álmoknak csak egy csekély (10-50) százalékára emlékezünk. Ha valóban olyan fontosak, miért nem tudjuk rendesen felidézni azokat?
A tudomány jelenlegi álláspontja szerint tehát az álmoknak sem fiziológiai, sem pszichés funkciói nincsenek. Egyes kultúrkörökben azonban mégis nagy jelentőséget tulajdonítanak az álmoknak – felruházva azokat emergens funkciókkal:
- Jó néhány nép életében például a sámánok különböző (szerintük gonosz szellemek által okozott) betegségeket diagnosztizálnak és a spiritualitás világába lépnek az álmok segítségével.
- Más társadalmakban álmokból jósolják meg az időjárást vagy az emberek jövőjét.
- A mi kultúránkban, legalábbis a 20. századtól a pszichoterápiában az álmok az önismeret mélyítése, és a belső konfliktusaink megoldása szempontjából bizonyultak hasznosnak.
5. Akkor mégis van értelmük?
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az álmoknak nincs jelentése vagy ne lenne értelme. Az álmok összefüggnek az életkorunkkal, a nemünkkel, a kultúránkkal, a személyes tapasztalatainkkal, „az álmok jelentése” kifejezés tehát ebben az értelemben a koherenciát és a szisztematikus kapcsolatokat jelenti. Ráadásul arról is sokat árulkodnak az álmok, hogy mi minden jár a fejünkben, így ha türelmesek vagyunk, néhány évtized alatt viszonylag pontos pszichológiai képet alakíthatunk ki másokról. Legalábbis G. William Domhoff amerikai álomkutató szerint, akinek meggyőződése, hogy „körülbelül ezer álom alapján egy szinte ujjlenyomat pontosságú profilt állíthatunk fel egy személyről”.
Az álomelemzések hosszas kulturális története mellett az álmok titokzatossága, rejtélyes eredete lehet az egyik oka annak, hogy sokan olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy mikor mit álmodnak. Ezt igazolja az az átfogó tanulmány is, amelyből kiderül, hogy az amerikaiak 56 százaléka osztja Freud azon elvét, hogy az álmok feltárják a psziché legmélyebb titkait; és a válaszadók hisznek abban is, hogy álmaik ugyanúgy befolyásolják életüket, mint éber gondolataik.
6. Beleláthatunk mások álmaiba?
Nem egyszerű dekódolni egy-egy álmot a valós időben, japán kutatók azonban rájöttek, miként lehet számítógépes tanulási algoritmusok segítségével kikövetkeztetni az alvás közbeni agyi aktivitásmintázatból, hogy mit láthat épp álmában a megfigyelt alany. Tomoyasu Horikawa és munkatársai fMRI-vizsgálatok segítségével rögzítették az alvás korai, azaz a REM-fázis előtti szakaszában jelentkező agyi aktivitásmintázatokat, és bebizonyították, hogy álomképeink megélését hasonló agytevékenység kíséri, mint amikor ébren érnek minket ugyanazok a vizuális benyomások. A technika tökéletesítése oda vezethet, hogy előbb-utóbb ténylegesen beleláthatunk mások álmaiba.
7. És a vakok látnak álmukban?
Azoknak, akik születésüktől fogva vakok, vagy ötéves koruk előtt veszítették el a látásukat, nincsenek vizuális álomélményeik. Többi érzékszervükkel azonban ugyanolyan intenzív és érdekes álmokat élnek át, mint azok, akik látják is, mit álmodnak.
