Ha nem ismersz mértéket, a veséd is rámehet. Szakértőnk elmagyarázza, mi a rabdomiolízis, és mit lehet tenni ellene.
Pár héttel ezelőtt az Oregoni Egyetem amerikaifutball-csapatának tagjait a sorozatos kőkemény edzések után kórházba kellett szállítani, és egyiküknél rabdomiolízist diagnosztizáltak – írja a Health.com. Ez a kellemetlen betegség azonban nemcsak a profi sportolókat, hanem azokat az (újra)kezdőket is érintheti, akik megterhelő edzéseket végeznek; például a túlságosan lelkes crossfitezőket. Ráadásul vannak, akik a gyanús jelek és fájdalmak ellenére sem állnak le, ennek a hozzáállásnak pedig nagyon rossz vége is lehet.
Rabdo... mi?
A rabdomiolízis a vázizmokat érintő betegség, amely az izomszövet lebomlásával és a benne található mioglobin véráramba kerülésével jár. „Létrejöhet nagyon magas testhőmérséklet, kihűlés, kiterjedt égés, súlyos baleset, fertőzés vagy bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként, valamint hosszan tartó, intenzív izommunka következtében. Extrém fizikai terhelés során ugyanis olyan mikrosérülések keletkeznek az izmokban, amelyek hatására nagy mennyiségű oxigénkötő fehérje (mioglobin) jut a vérbe, majd felborítja a finoman szabályozott egyensúlyi rendszert. A mioglobin kiszűrése a vesék feladata, ám mivel kapacitásuk véges, nem tudnak megbirkózni a rendkívül nagy mennyiségű izomfehérjével. Ennek eredménye a veseműködés átmeneti károsodása, súlyosabb esetben pedig a veseelégtelenség. Indokolatlanul erős izomfájdalmaknál tehát gondolni kell a betegségre, a felismerésben pedig fontos szerepe van a családnak és a háziorvosnak” – nyilatkozta a Díványnak dr. Lohner Balázs ortopéd traumatológus.
Fájdalom nélkül nincs győzelem?
Ritkábban ugyan, de ha túl későn veszik észre, akár halálhoz is vezethet az amerikai CrossFit körökben csak „Uncle Rhabdo” (Rabdo nagybácsi) néven emlegetett állapot. Eddig leginkább a komoly kiképzésekben részesülő katonákat fenyegette, a magas intenzitású intervallumedzések és az izmokat keményen megdolgoztató mozgásformák népszerűségének köszönhetően azonban egyre gyakrabban hallani megszállott crossfitezők panaszairól, hiszen sokszor egy felkészületlen szervezetet ér extrém mértékű terhelés. „Hosszú távú sportversenyek, köredzések, egész napos labdasportok, maratoni triatlon-, futó- és kerékpárversenyek vagy a 40 km feletti teljesítménytúrák után is kialakulhat a betegség. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem az adott mozgásforma a hibás, hanem a sportoló, aki nem figyel szervezete jelzéseire, nem ismeri fel vagy nem veszi figyelembe a komfortzóna és a fájdalomküszöb határait, illetve nem tartja be a testedzés, a megterhelés és a regeneráció szabályait” – tette hozzá a szakember.
Törekedj a megelőzésre!
A legjobb módja a sérülések elkerülésének, ha nem mindjárt a legnehezebb súlyokkal vagy felülések százaival próbálkozunk, hanem a fokozatosságra törekszünk, illetve elegendő időt hagyunk a szervezet regenerálódására. Erre különösen egy-egy hosszabb kihagyást vagy sérülést követő visszatérés során van szükség, ilyenkor ugyanis sokkal könnyebb „elvéteni” vagy túltolni egy-egy mozdulatot. Egy fizioterápiás szakember által végzett masszás segíti az oxigenizációt és a bomlástermékek elszállítását az izomszövetekből, a sporttevékenységet követő nyújtás, hengerezés, a túlhevült izmok hűtése és a relaxáció pedig hozzájárul az izmok nyugalmi, ellazult állapotának visszaállításához, ezért érdemes a bemelegítés mellett a levezetésre is elegendő időt szánni.
„Bármilyen sportot választunk, fokozatosan kezdjünk bele. Végezzünk minél változatosabb edzéseket, erősítsük meg a törzs-, a has- és mély hátizmainkat, komolyabb versenyekre pedig előre összeállított állóképességi edzéstervvel készüljünk. Fontos, hogy legyünk tisztában a határainkkal, hogy képességeinknek és fizikai erőnknek megfelelő mértékben eddzünk és ne egy sokkal rutinosabb sportolóéhoz viszonyítsuk saját teljesítményünket. Válasszunk az időjárási körülményeknek megfelelő öltözetet, és mivel a rabdomiolízishez kötődő vesekárosodásban nagy szerepet játszik a dehidratáció, ügyeljünk arra, hogy egy-egy kiadós edzés előtt elegendő folyadékot igyunk, és lehetőleg időben pótoljuk az elvesztett elektrolitokat és a felhasznált energiát. A megemelt folyadékbevitellel ráadásul nemcsak a fokozott veseműködést támogatjuk, de a keringést is javítjuk” – fűzte hozzá dr. Lohner Balázs.
