Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ráadásul fel sem tűnik. Pedig van, amit még fejleszteni is tudunk magunkban.
A vonzalom fura dolog. Fura és nehezen megfogható. Vajon mitől jön be valaki már abban a pillanatban, hogy ránézünk? Miért van az, hogy néha szinte zsigerileg, elemi szinten vonzódunk a másikhoz? Hogyan tetszhet olyan ember, akit konkrétan nem is találunk szépnek?
Ezekre a kérdésekre nem létezik egyszerű válasz. Létezik viszont számos pszichológiai kutatás, ami segít minket abban, hogy megérthessük a vonzalom természetét. A kutatások legfontosabb üzenete, hogy a vonzalomnak nem létezik univerzális receptje. Azt, hogy kihez vonzódunk, meghatározza az a szűkebb és tágabb társas környezet, amelyben élünk, amelyben felnőttünk, ahogy meghatározzák biológiai és lélektani jellemzők is, na meg az éppen aktuális hangulatunk. De hiába ilyen összetett a téma, van jó pár olyan kutatási eredmény, ami nemcsak izgalmas, de tanulságos is lehet a párkeresésben. Ezekből szedtem össze néhányat.
Akit értünk, az rögtön vonzóbb
Ahhoz, hogy valakivel jól tudjunk beszélgetni, kellemesen tudjunk időt eltölteni, a társaságában oldottan és szabadon érezzük magunkat, fontos, hogy képesek legyünk megérteni szándékát és érzelmeit. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy képesek legyünk megérteni az arcán, a testbeszédén tükröződő nem verbális jelzéseket, hogy képesek legyünk olvasni a másikból. Nem meglepő hát, hogy minél könnyebb dekódolni valakit, annál vonzóbbnak találjuk. Egy német kutatásban egyébként azt is bebizonyították, hogy ez minél jobban megy, annál aktívabb az agyi jutalmazórendszer, tehát a vonzalom és a másik érzéseinek megértése között az agyműködés szintjén is kimutatható az összefüggés.
Bukunk a sötét vonásokra
Pszichopátia, narcizmus, machiavellizmus. Ezek elvileg nem olyan jellemzők, amik vonzóvá tehetnek valakit. Legalábbis akkor, ha logikusan gondolkodunk. A vonzalomban azonban nincs logika, így nem meglepő, hogy a kutatások szerint bukunk a narcisztikusokra. Egy rapid randis helyzetben végzett vizsgálatból például kiderült, hogy a narcizmus skálán magas pontszámot elért nőket és férfiakat is kifejezetten vonzónak találták a potenciális partnerek, nemcsak a rövid, de a hosszú távú kapcsolatokra is. A férfiaknak ráadásul egy futó kaland erejéig a pszichopátiás vonások is bejöttek. A nőknek szerencsére nem.
Az eltérő immunrendszer bejön
Legalábbis akkor, ha nőkről van szó. Számos vizsgálat kimutatta már, hogy a szaglenyomatok - vagyis a mindenkire egyedileg jellemző illat - alapján a nők képesek kiszagolni azokat a férfiakat, akik tőlük eltérő immunrendszerrel rendelkeznek. Ezt a nem tudatosan működő képességet az evolúciónak köszönhetjük, hiszen két eltérő immunrendszert kódoló génekből nagyobb az esélye az utódnak arra, hogy egészségesebb, ellenállóbb, erősebb legyen. Egyébként az evolúció tehet arról is, hogy a férfiak meg odavannak a magassarkúban tipegő nőkért. Innen kiderül, pontosan miért.
Alázat, az kell
Az alázat érdekes szó, a magyar nyelvben valahogy számos negatív dolog tapad hozzá, és a legritkább esetben hisszük szexinek. Pedig az alázat azt is jelenti, hogy az ember segítőkész, nagyvonalú, tiszteletet tanúsít konfliktusok idején és képes elfogadni a kritikát. Ezek pedig elég vonzó tulajdonságok. Nem csoda, hogy már az ismerkedés korai szakaszában bejön mindkét nemnek. Ráadásul a zsigeri vonzalmon túl, hosszú távon az az előnye is megvan, hogy az alázatosnak tartott partnert jobban értékeljük, és könnyebben is bocsátunk is meg neki.
A kreativitás szexi
A kreativitásnak három fő formája létezik, ezek a művészi, a technológiai és a hétköznapi kreativitás. A kutatásokból úgy tűnik, hogy ezek közül a férfiak és a nők egyaránt a művészi kreativitásra buknak leginkább, különösen azok, akik amúgy nyitottak az új élményekre. Ez persze még nem jelenti azt, hogy elég kreatívnak lenni ahhoz, hogy valaki vonzó legyen. Ez a tulajdonság ugyanis gyakran jár együtt az átlagnál arrogánsabb viselkedéssel, kamuzással, megbízhatatlansággal és alacsonyabb empátiával. Ezek pedig egy cseppet sem szexik.
Szeretjük azt, aki kilóg a tömegből
Aki nem olvad bele a környezetébe, aki a saját szabályai szerint él, aki különc, az mindig kitűnik a tömegből. Aki pedig kitűnik, az különlegesnek, egyedinek tűnhet, erre pedig úgy tűnik, vevők vagyunk. Egy vizsgálatból legalábbis az derül ki, hogy mind a nők, mind a férfiak buknak a nonkonformizmusra, vagyis arra, ha valaki a megszokottól eltérő, világnézettel, viselkedésmódokkal bír, vagyis, ha megy a maga feje után.
A szüleink tehetnek erről is
A vonzalomban a közelség, az ismerősség és a hasonlóság is szerepet játszik, amit jól mutat az is, hogy mennyire bukunk azokra, akik úgy néznek ki, mint az ellenkező nemű szülőnk. Úgy tűnik ugyanis, hogy gyerekként megjegyezzük, elraktározzuk az ellenkező nemű szülő külső jellegzetességeit és bizonyos tulajdonságait, és később ez az emléknyom képzi a vonzalom alapját. Ez a hatás ráadásul annál erősebb, minél közelebb állt hozzánk érzelmileg a szülő.
