Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tampon és az egészségügyi betét sem annyira új keletű dolog, de a havi vérzés még sokszor tabuként kezeljük. Videós higiéniai történelem 3 percben!
Nemrég arról írtunk, hogy 1000 év alatt hogyan alakultak át a fogamzásgátló módszerek, és most rábukkantunk egy olyan videóra, ami azt mutatja be, milyen termékeket használtak a nők menstruáció idején az 1900-as évek elején, és hol tartunk most. Persze azért hozzácsaptunk egy komolyabb áttekintést is, ide kattintva pedig utánaolvashat annak, hogy a világ különböző tájain milyen szokások kapcsolódnak azokhoz a napokhoz.
Az 1900-as évek elején speciális övre csatolható vászondarabokat használtak a nők. Ugyan az Egyesült Államokban 1889-ben került kereskedelmi forgalomba az első eldobható egészségügyi betét, de nem reklámozhatták a terméket, hiszen a menzesz tabunak számított, így nem is jutott el széles tömegekhez, és meg is szüntették a gyártást.
Az 1920-as években újra megjelentek az eldobható egészségügyi betétek, az I. világháború alatt a nővérek ugyanis rájöttek, hogy a nedvszívó sebpárnákat saját célra is fel tudják használni, a Kimberley-Clark cég pedig piacra dobta saját termékét. Nem kellett sokat várni a tampon megjelenésére, a Tampax papírapplikátoros tamponja 1934-ben debütált. Mivel azt hitték, hogy a tampontól a lányok elveszíthetik a szüzességüket, illetve szexuális örömszerzésre is alkalmas lehet, azért a házas nők voltak a célcsoport.
Az 1940-es években kezdték el árulni az applikátor nélküli tamponokat, és egyre többen választották ezt a megoldást a nők közül. Az 1950-es években újra visszatértek az öves betétek, igaz, kicsit fejlettebb formában, és ugyan ekkor már lehetett ilyen termékeket is reklámozni, a hirdetések azt suggalták, a nők jobb ha hallgatnak arról, hogy éppen nehezebb napjaik vannak, és nem lehet erre hivatkozva kivonni magukat a háztartási feladatok alól. Manapság persze már van, ahol szabadság jár érte, szóval haladunk, haladunk.
Az 1960-es években újra népszerűek lettek a mosható betétek a hippikultúrának köszönhetően, és ugyan a nők jogai terén óriási előrelépések történtek ebben az időszakban, a higiéniai termékeknél nem volt olyan nagy fejlődés. Az 1970-es években végre ragasztócsíkos és nagyobb méretű betéteket is vásárolhattak már a nők, és a televízióban is lehetett reklámozni a női higiéniai termékeket. Egy évtizeddel később megjelentek a nagy nedvszívóképességű tamponok, de később ezeket betiltották a toxikus sokk szindróma miatt. 1985-ben pedig először hangzott el a menstruáció szó egy televíziós reklámban a Tampax és Courtney Cox jóvoltából, az 1990-es években pedig megjelentek a szárnyas betétek, és az első olyan reklámok, amikben vér is volt. Mondjuk az, hogy a kisfilmben a főszereplő nő azzal itatja fel a vért egy gyilkosság után, annyira azért nem hordozott jó üzenetet.
A 2000-es években a műanyag applikátoros tamponokat emelték ki a videó készítői, és hozzátették, hogy egy 2002-es kutatás szerint sokkal rosszabb benyomást tett az emberekre egy nő, akinek a táskájából egy tampon esett ki, mint egy olyan nő, aki mondjuk egy hajcsatot hagyott el. És el is jutottunk a 2010-es évekhez, ahol már olyan eszközöket is használhatunk azokon a napokon mint például a menstruációs tölcsérek, ami szintén nem újdonság, hiszen már az 1930-as években is léteztek, de azért van újdonságok is, kifejlesztették példul az okostampont és a menzeszbiztos fehérneműt is.
És mi volt előtte?
A People for periods jobban beleásta magát a témába, és egészen az ókorig visszamenően készítettek egy gyűjtést arról, miket is használtak a nők menzesz közben. Egyiptomban például puha papírusztekercsekkel itatták fel a vért, más országokban pedig olyan természetes anyagokat használtak a kezdetleges betétekhez és tamponokhoz mint a gyapjú, növényi rostok, moha, fű vagy állatbőr. A középkorban állítólag magvakkal, gabonával keverték össze a vért a parasztasszonyok, és trágyaként használták az így kapott masszát. Az 1800-as években már rongyokat használtak, majd elasztikus pántokkal igyekeztek a helyén tartani a betétként használt anyagdarabokat.
