Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az egyik leggyakoribb társállatunk, de mennyire ismerjük őket?
Vannak, akik azt állítják, azért jó macskát tartani, mert velük csak alig, vagy egyáltalán nem kell foglalkozni. Ez mindössze annyiban igaz, hogy őket nem kell levinni sétáltatni, ám a lakásban tartott, de még a szabadba kijáró macskákkal is igen sokat kell törődni! A kölyköket nevelni kell, főleg, ha egyedül vannak, de felnőttként is nagyon igénylik, hogy a gazdájuk foglalkozzon velük. Ha elhanyagoljuk őket, könnyen depresszióba eshetnek, vagy kiszámíthatatlanná válik a viselkedésük. És ez csak egy gyakori tévhit a jó néhány közül. Nézzünk meg most még néhányat!
Sötétben is látnak
Ítélet: részben igaz
Ez a hiedelem egy kis pontosításra szorul. Sok más állathoz hasonlóan a szemükben van egy tapetum lucidum nevű réteg, és ennek, valamint a speciális pupillájuknak, valamint a retinában lévő valamivel több fotoreceptoruk köszönhetően egy egészen kevéske fény is elég nekik a tájékozódáshoz, Ám ha bezárjuk a macskát egy ablaktalan, koromsötét szobába, ott ő sem lát. Ráadásul ami sötétben előnyhöz juttatja, az világosban hátrány: nappali fényben ugyanis elmarad a macskák látása az emberétől, és míg mi akár 30 méterre is élesen látunk, a macskák szeme csak hat-hét méterig éles, ráadásul ők csak a kék és a sárga árnyalatait látják, a vörös, a narancs vagy a barna nekik kimarad.
Nem jó házőrzők
Ítélet: részben igaz
Nem ugatnak és nem harapják meg a betörőt, ez tény. De kiváló hallásuknak köszönhetően a szokatlan, apró zajokat sokkal előbb érzékelik mint mi, emberek. Így a hirtelen felriadó, figyelő pózba merevedő macska jelezheti, ha idegen mászkál a lakása előtt vagy netán valaki a zárral matat.
Egészen kicsi helyeken is átférnek
Ítélet: igaz
A kulcscsontjuk nem rögzül a csontvázhoz, ennek köszönhetően képesek arra, hogy a teljes testük átférjen egy akkora nyíláson, ahol a fejük átfér. Ráadásul a bőrük rugalmassága lehetővé teszi számukra, hogy szembe forduljanak egy másik ragadozóval, még akkor is ha a bőrénél fogva ragadják meg őket.
A tej a fő táplálékforrásuk
Ítélet: nem igaz
Az emberek nagy része úgy gondolja, hogy a macskának szüksége van a tejre, ám éppen az ellenkezője igaz! Szervezetük nem, vagy csak csekély mértékben képes lebontani a tejcukrot, ezért a tejet ivó macskáknál hasmenés alakul ki. Állatra válogatja, mekkora mennyiségű tej elfogyasztása okoz hasmenést, de a legjobb, ha egyáltalán nem ad tejterméket a macskájának! Higgye el, nagyon jól meglesz nélküle. Friss vízre azonban mindig szükségük van. Valamennyi folyadékhoz a táplálék által is hozzájut a szervezetük, ám mosakodás közben körülbelül ugyanannyi folyadékot veszítenek, mint a vizelés során, ezért is fontos, hogy mindig álljon a rendelkezésükre tiszta ivóvíz.
Nem érzik az édes ízt
Ítélet: igaz
Mivel a macskák ragadozók, és nem igazán fogyasztanak szénhidrátban gazdak ételeket, ezért nincs szükségük arra, hogy érezzék az édes ízt, és a nyelvükről hiányoznak is az megfelelő receptorok. És nemcsak, hogy nincs értelme nekik édességet adni, de kimondottan káros is lehet, mivel az emberekhez hasonlóan a macskáknál is kialakulhat a cukorbetegség! A csokoládé pedig egyes esetekben halált is okozhat náluk.
Húst hússal
Ítélet: nem igaz
A vadon élő macskák kizárólag nyers húst esznek, de a prédájukat mindenestül, annak beleiben lévő növényi maradványokkal együtt elfogyasztják, így jutnak hozzá olyan tápanyagokhoz is, ami a húsban alapvetően nincs benne. Szóval nem tesz jót kedvencének, ha csak hússal eteti, mert ez hiánybetegségek kialakulásához vezethet, de csak óvatosan a növényi táplálékokkal, mert azokat csak kis mértékben képesek megemészteni.
Fontos tudni emellett, hogy a nyers hús komoly veszélyeket rejt! A baromfihústól szalmonellát kaphatnak, ez megelőzhető, ha alaposan megmossuk a húst, mielőtt odaadjuk a macskának. Sertéshúst viszont nyersen soha, semennyit nem szabad etetni velük, mivel az tartalmazhatja az Aujeszky-féle álveszettség vírusát, ami emberre veszélytelen, ám a macskáknál kivétel nélkül halálos végkimenetelű, ha ez a kórokozó a szervezetükbe jut. Nem véletlen, hogy nem is forgalmaznak sertéshúsos macskaeledelt.
Mindig a talpukra esnek
Ítélet: részben igaz
Ez a tévhit sajnos már sok macska halálához vezetett. Hiába a rendkívüli egyensúlyérzékük, hiába közlekednek magabiztosan a háztetőn, vagy egészen vékony korlátokon, hirtelen ijedtség, vagy akár egy madár miatt gyakran előfordul, hogy lezuhannak. Vagy egyszerűen elszundítanak a nyitott ablakban, megfordulnak alvás közben és kiesnek. Itt jön azonban még egy érdekesség: alacsonyabbról lezuhanni nem feltétlenül jelent egyet a túléléssel. A macska esés közben képes a testét teljesen átfordítani, így talpra érkezni, ám ha nincs ideje megfordulni, elég súlyos sérüléseket szerezhet. Ha magasabbról zuhan ki, akkor nem csak átfordul a talpa felé, de a lábait ösztönösen széttárja, ezzel a "vitorlázással" csökkentve az esés sebességét, így szerencsés esetben kisebb sérüléssel megússza a dolgot - általában az állukat szokták beütni leérkezéskor (közvetlen ismerősi körömben van olyan macska, amelyik a 4. emeleti panel erkélyéről esett le, egyetlen karcolással megúszta szerencsére). A kritikus határ nagyjából a 6-7. emelet, amikor még van esélye túlélni az esést, de ez azért attól is függ, milyen felületre érkezik és mekkora a súlya. A világrekordot egy olyan macska tartja, amelyik egy 61 méteres zuhanást élt túl. Mindenesetre ön ne kockáztasson, szereljen fel macska- vagy szúnyoghálót az ablakra, hogy az ilyen balesetet megelőzze.
Egyes macskáknak ránézésre megállapítható a nemük
Ítélet: igaz
A bunda színének és mintázatának kialakulása külön cikket érdemelne, de két érdekességet azért fussunk most át. Az egyik meglepő dolog a vörös szín kialakulása, ez ugyanis nemhez kötött: vörös színt hordozó gén kizárólag az X kromoszómához kötődve fordul elő (az emberhez hasonlóan a macskák nőstényei XX, míg a kandúrok XY ivari kromoszómával rendelkeznek). A vörös színű macskák közt sokkal gyakoribbak a kandúrok, ha pedig a cica alapszíne/mintázata (pl. cirmos vagy fekete) mellett a vörös is megjelenik, esetleg három színű a bundája (vörös-fehér-fekete foltos), akkor az a példány szinte egészen biztosan nőstény. Előbbieket tenkőctarkának, vagy teknőc cirmosnak, utóbbiakat trikolornak hívjuk. Nagyon ritkán születnek teknőc hímek is, ez azonban egy genetikai anomália (XY kromoszóma helyett XXY kromoszómával rendelkeznek), így ezek a kandúrok nemzésképtelenek.
A dorombolás megnyugtat
Ítélet: igaz
Tudományosan bizonyított tény, hogy a macska dorombolása az emberre kifejezetten jó hatással van, csökkenti a stresszt, illetve az ebből fakadó betegségek kockázatát segíti, egyesek szerint a pedig csontok és szövetek gyorsabb gyógyulását elősegíti. Ám a macskák nemcsak nekünk, magukban is dorombolnak, pontosan ugyanezért: hogy saját magukat megnyugtassák, gyógyítsák. Így a dorombolás betegség vagy fájdalom jele is lehet: a szülő, vagy haldokló macskáknál is igen gyakran megfigyelhető. Ha nincs saját macskája, esetleg próbálkozhat a dorombolásgenerátorral.
A párzás "öröme"
Ítélet: nem igaz
Igen gyakran hallani azoktól a gazdiktól, akik nem akarják ivartalaníttatni a macskájukat, hogy nem akarják tőlük elvenni a párzás örömét (a másik, minden alapot nélkülöző tévhit, hogy a nőstényeknek egyszer szülniük kell). Nos, a párzás nem örömforrás, hanem ösztönös cselekedet, ami semmilyen élvezettel nem jár. A kandúrok péniszén ugyanis hátrafelé hajló tüskék találhatók, ezek a pénisz kihúzásakor a nőstényt az ovuláció megkezdésére serkentik. Tüskés pénisze mellesleg nemcsak a macskáknak van, de más gerinces fajoknak is, például a csimpánzoknak, és az egereknek. Könnyen belátható, hogy a párzás így nem sok élvezetet tartogat számukra.
Macskaszőr allergiát okoz
Ítélet: részben igaz
A közhiedelemmel ellentétben az allergiás reakciók nem a macska szőre miatt alakulnak ki, hanem a Fel d1 nevű fehérje okozza, ami a macskák nyálában és vizeletében is megtalálható. Mivel a cicánk folyamatosan mosakszik, így nemcsak a bundáján, de idővel az egész lakásban elterjed a Fel d1, ami a szénanáthához hasonló tüneteket vált ki az arra érzékenyeknél. A tudósok azonban már dolgoznak azon a fehérjeblokkolón, ami végérvényesen megszünteti
