A jóga eszköz, hogy újra megbarátkozzunk a testünkkel

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Ha jógázol, attól még függő maradsz. Ez az egyetlen rossz hírünk a jógával kapcsolatban, ezenkívül szinte csak pozitívumokat tudunk említeni, ami az ősi, hindu gyökerekkel rendelkező módszer mellett szól.

Ám attól, hogy a függőség nem szüntethető meg általa, ez nem jelenti azt, hogy nem állítható a felépülés szolgálatába a jóga, ami egyszerre mozgás, életforma és spirituális kapcsolatkeresés. És ez nem csupán valóságidegen elmélet: a hazai gyakorlatban is látunk arra példát, hogy egy kórházi addiktológiai osztály vagy egy nappali szenvedélybeteg-ellátó intézmény beépíti a jógát komplex terápiás programjába. Ez azért sem annyira meglepő, mert mióta elfogadást nyert, hogy az addikció nem csupán a medicina hatásköreit érinti, és bio-pszicho-szociális jelenségként tekintünk a függőségre, az alternatív, kiegészítő módszerek is egyre nagyobb szerephez jutnak a kezelésben.

Hogy fér meg a jóga a terápiával?

Habár egyéb kiegészítő terápiás eljárásokhoz hasonlóan a jóga sem ígér megváltást a függőségben érintettek számára, mégis az a tapasztalat, hogy a jóga célmeghatározása és eszköztára képes illeszkedni a felépülésközpontú szemlélethez. Nem állíthatjuk, hogy a tudomány alaposan elemezte volna a jóga és a terápiás kimenetel kapcsolatát, ennek ellenére növekszik azoknak a kutatásoknak és kísérleteknek száma, melyek a jóga áldásos hatását hirdetik a felépülés tükrében.

Az aktuális elméleti modellek szerint a jóga és a mindfulness gyakorlatain keresztül elsajátított képességek és az önmagunkra való odafigyelés fiziológiai, pszichológiai és viselkedéses szinten a függőséggel szemben is működőképesek. A mindfulness technikái, illetve a jóga egyaránt szerepet kaphatnak a stresszel kapcsolatos észleletek, érzelmek és a függőségre jellemző viselkedéses válaszok befolyásolásában (például sóvárgás, drogkereső magatartás). A jógalégzés, a jógapozíciók, a meditáció, a koncentráció, valamint a mindezt övező szemléleti keret képes növelni az egyén rugalmas ellenálló képességét a stresszel szemben.

Egy jógalégzésre alapozó program, a Sudarshan Kriya Yoga (SKY) tesztelésével kapcsolatban pozitív eredmények mutatkoztak ópiátfüggők körében. Az életminőség vizsgálatának alkalmával pozitív javulás mutatkozott a szociális kapcsolatok, fizikai, a pszichológiai és a környezeti tényezők területein hat hónapig tartó rendszeres jógagyakorlást követően. Ez esetben a pszichológiai tényezők alatt a pozitív és negatív érzések átélése, a kogníciók, önértékelés, testkép és a spiritualitás értendő, melyekre egyaránt pozitív hatást gyakorolt a rendszeres jóga.

Mit adhat hozzá a jóga a személyes fejlődéshez?

A nyugati kultúrában elterjedt tévhitekkel ellentétben az ősi gyökerekkel rendelkező jóga nem csupán ászanákból (pozíciókból), speciális légzésből, erősítésből és meditációból áll. Egy régi bölcs, Patanjali nevéhez köthető a nyolc ágazat megfogalmazása, mely az ashtanga jógához kapcsolódik, ide sorolható a testpozitúrákon és a meditáción túl a másik személyre irányuló odafigyelés, a belső megtisztulás, a légzési és bioenergetikai gyakorlatok, a belső fókuszálás, a koncentráció gyakorlatai, valamint a belső feldolgozás és integráció. Ugye mindez már nem is áll olyan távol attól, amit a nyugati társadalmak pszichológiája önismeretnek és személyiségfejlődésnek hív? Mindemellett valószínűsíthető, hogy a jóga és a meditáció segíti a kognitív átstrukturálást, a szelf és a az eltérő helyzetek érzékelésének változását.

Hol hat a jóga?

A jóga több szinten lép működésbe egyidejűleg. Ha csak az ászanákból, a légzésből, az erősítésből indulunk ki, hihetnénk azt is, hogy egyedül a testre hat a jóga. Még ha ez kizárólagosan így lenne, akkor is mérföldkőhöz érkeznénk. A felépülés folyamatában megkerülhetetlen a saját testtel való szembesülés. A megbetegített és elidegenült test az addikció velejárója, a függő ugyanis a fogyasztás alkalmaival destruktív módon fordul saját teste ellen, önpusztító működésbe kezd, melynek elsődleges céltáblája a saját teste. Ezzel a testtel kell ismét barátságot kialakítania egy felépülőnek. Erre is eszköz lehet a jóga.

Egy másik szint, amit a jóga megcéloz, a tudat, a tudatosság szintje. A szenvedélybeteg számára a tudatmódosult működés válik általánossá, melyhez menekülő attitűd, az automatikus gondolatok hibái, megnövekedett érzelmi reaktivitás, szociális izoláció társul. A szer egy hiányt pótolhat, eleinte maradéktalanul, majd egyre hézagosabban. A jóga abban segíthet, hogy az egyén a jelenben tudjon maradni, megszilárdítsa a figyelmét, javítsa a koncentrációját, javítsa az érzelemszabályozást, és az önmegfigyelésen keresztül saját személyes fejlődését szolgálja. Így jutunk el egy újabb szintre, mely a spiritualitás szintje. Sokat vitatott kérdés, hogy a spiritualitásnak van-e helye a függőségek kezelésében. Már az anonim önsegítő közösségek sem idegenkedtek a spiritualitás kérdésétől, és egyre elfogadottabb az a megközelítés, mely a spiritualitásnak szerepet szán a felépülésben. Minderre csak ráerősíteni tud a jóga.

Jógázni? Jógázni!

A jóga kiegészítő eljárásként kapcsolódik a felépülésorientált terápiás programokhoz, addiktológiai vonatkozású terjedése sok mindenre hívja fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy orvosi, pszichológiai, szociális és spirituális vonatkozásban egyaránt érdemes közelíteni az addikció irányába. A szerfüggőség ténye nem tud független lenni sem a test, sem a psziché működésétől, és nem tud az egyén sajátja maradni, anélkül, hogy szociális kapcsolataira ne lenne hatással. A kiindulópont azonban maga az egyén. A jóga egy módja annak, hogy az érintett ismét közeledni tudjon önmaga felé, akár úgy is, hogy eközben a függőség leküzdhető akadályaival néz szembe.