Számos természetes emberi tendencia áll az asztrológiában való hit mögött. Ezeket vesszük sorba.
Bika vagyok. Állítólag impulzív, csökönyös, birtokló és imádom a pénzt. Legalábbis a horoszkópom ezt állítja. Arról bezzeg semmit sem mond, hogy mennyire odavagyok a tudományért, és milyen szkeptikus tudok lenni az ezotériával szemben, és mennyire komikusnak tűnik számomra, hogy a születésem bolygóállásaival összefüggne, milyen vagyok. A saját érzelmi viszonyulásomtól függetlenül azonban az asztrológia elképesztően izgalmas dolog. Már időszámításunk előtt nyolcszáz évvel is hittek benne a mezopotámiaiak, ahogy azóta is sokan mások. Ma mondjuk az asztrológiából a legtöbben azt a leegyszerűsített szeletet látjuk, ami leginkább a horoszkópkészítésben teljesedik ki. De vajon miért olyan jól eladható termék ez? Miért hisz valaki a horoszkópjának? Mit ad neki? És vajon milyen válaszai vannak ezekre a kérdésekre a pszichológiának? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Péter Annával a Pannon pszicho podcast tizedik adásában. Itt meghallgathatja. Autózáshoz és házimunkához is remek, a gép előtt szöszöléshez pedig olvasson tovább.
Ott is a biztosra vágyunk, ahol nincs
A bizonytalanság mindig riasztó. Pedig bizonytalanságból bőven kijut az életben. Eleve fogalmunk sincs, mit hoz a jövő, aztán ott az a rengeteg dolog, amit nem értünk részben azért, mert kevés róla az információnk, részben viszont azért, mert a dolog tudományos hátterével nem vagyunk tisztában. Ha pedig bizonytalanok vagyunk, ha nem tudjuk mi lesz, mire számíthatunk az gyakran feszültséggel, ingerlékenységgel, szorongással jár együtt. Az ugyan, hogy ezt mennyire viseljük jól személyiségfüggő, de általános emberi tendencia, hogy igyekszünk csökkenteni a bizonytalanságot. Ennek érdekében pedig számos (ha nem is teljesen tudatos) kognitív technikát vetünk be: magyarázó modelleket alkotunk a világ működéséről, hiedelmekbe kapaszkodunk.
A havi horoszkópunkban való hit is a bizonytalanság csökkentésének egy módja a sok közül: ha úgy véljük, hogy a csillagok állása irányítja az életünket, akkor számos, az életünket, sorsunkat alakító történés válik megmagyarázhatóvá, létünk alakulása kap egy értelmezési keretet. Ez pedig a biztonság és a kiszámíthatóság illúzióját nyújtja, a kontroll és a remény érzését kelti az amúgy kaotikus világban. Ráadásul a horoszkópunkban való hit az egymáshoz való kapcsolódás alapvető szükségletét is kielégíti, a csillagjegyek segítségével ugyanis minden más előzetes információ nélkül hasonlítunk és különbözhetünk egymástól, ami nagyban segít eligazodni a társas kapcsolatainkban.
Az igazságos világ és a külső kontroll
Többségünkre jellemző, hogy hiszünk abban, hogy a világ igazságos hely, ahol semmi sem történik ok nélkül, ahol a jó a jutalmát, a rossz a méltó büntetését nyeri el. De mi történik akkor, ha rossz dolgok történnek velünk? Az igazságos világba vetett hitünk alapján ilyenkor magunkban kellene keresnünk a hibát, ami nemcsak fájdalmas, de gyakran nyilvánvalóan tévútra is visz. Ilyenkor is jól jöhetnek nekünk a csillagok, ahogy jól jöhet a sors, a szerencse, vagy bármilyen felsőbb hatalom. Eleve vannak, akik az életük alakulását inkább hajlamosabbak ezeknek tulajdonítani.
Markánsan különbözünk ugyanis abban, hogy milyen mértékű ok-okozati kapcsolatot tételezünk fel saját viselkedésünk és a velünk történő dolgok között. Vannak, akik inkább úgy vélik, hogy a saját cselekedeteik határozzák meg, hogy jó vagy rossz élményben, megerősítésben vagy büntetésben lesz-e részük, és vannak, akik az életük feletti kontrollt inkább a külső erők kezében látják. Ez az alapvető hozzáállás pedig hatással van arra, hogy a különböző helyzetekben mennyit szorongunk, mennyire vagyunk motiváltak, és mennyire vesszük kezünkbe az életünk irányítását, ahogy arra is, mennyire hiszünk a horoszkópunknak.
Az agyunk működése csak erősíti a hitet
A hiedelmeink - bármilyen furának tűnik is ez - logikusak, abban az értelemben legalábbis mindenképpen, hogy azok maradnak fenn hosszú távon, amik megerősítését nyernek. Az elménk, pontosabban az információfeldolgozást meghatározó működésmódunk azonban sajátos: az elképesztő mennyiségű hozzáférhető információkból éppen azokat szűrjük ki, amelyek megerősítik hiedelmeinket. Ha tehát hiszünk abban, hogy a csillagok állása befolyásolja sorsunkat, akkor az aktuális horoszkópunkból is azok a megállapításoknak, információknak lesz nagyobb súlya, amiket meg feleltethetünk az aktuális élethelyzetünknek, és hajlamosak leszünk figyelmen kívül hagyni azokat, amik nem.
Ráadásul - éppen a bizonytalanság csökkentése érdekében - sokszor olyan helyzetekben is ok okozati viszonyokat feltételezünk, ahol csupán korrelációkkal találkozunk. Ha a horoszkóp azt írja, hogy nehézségekkel nézhetünk szembe a héten (de tényleg, mikor nem nézhetünk szembe nehézségekkel?), és valóban történik velünk valami váratlan negatív esemény, akkor az agyunkban ezek a dolgok összekapcsolódnak, és egyenesen következik belőlük, hogy a nehézségeinket a csillagok állása okozza. Ahogy egyenesen következik az is, hogy megerősödik az asztrológiába vetett hitünk.
Az asztrológiával foglalkozóknak ráadásul megvan az sajátos tulajdonsága, hogy felületesen, általánosságokban, sokértelmű kijelentésekben kommunikálnak, és ezekben az esetekben általános emberi tendencia, hogy a hallottakból a magunkra vonatkoztatható információt szűrjük ki, így végül az egész leírást a magunkénak, speciálisnak, különlegesnek, magunkra vonatkoztathatónak érezzük. Különösen így vagyunk ezzel akkor, ha azok az információk pozitívak. Ezt a jelenséget nevezi a tudomány Barnum- vagy Forer- hatásnak, a személyes megerősítés téveszméjének.
Mindenből fáj a túl sok
A horoszkópunknak való hit, az arra való támaszkodás hátterében tehát alapvetően a bizonytalanságcsökkentés természetes tendenciája áll, amivel egy bizonyos pontig nincs is semmi gond. A bajok ott kezdődnek, amikor valaki fanatikus hívővé válik, amikor teljesen a horoszkópjára bízza az élete feletti irányítást. Ilyenkor az ember hajlamos passzivitásba süllyedni, figyelmen kívül hagyni saját vágyait, érzéseit és gondolatait, és a döntéseit egy tőle teljesen független tényezőre alapozni. Ráadásul az, ha vakon hiszünk a horoszkópunknak egy determinisztikus világképet közvetít: minek igyekeznék változtatni valamin, ami úgyis meg van írva a csillagokban?
Ha így állunk a világhoz, nem vagyunk sem kompetensek, sem alkalmazkodóképesek, sem rugalmasak, pedig ezek a tulajdonságok alapfeltételei annak, hogy képesek legyünk megküzdeni a problémáinkkal a nehézségeinkkel, hogy képesek legyünk azokat hatékonyan megoldani. A boldogságunk, a szubjektív jóllétünk, a pszichés egészségünk érdekében tehát nem árt, ha a horoszkópokkal szemben azért gyakoroljuk a kritikus gondolkodást.
