Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tudjon meg mindent az öregedésről a téma egyik legismertebb kutatójától, Rudi Westendorptól, aki a napokban Budapesten járt.
Az idei Brain Bar Budapest témái között szerepelt a Föld és a világűr, a robotok és a kreativitás, a természetes és a mesterséges intelligencia, a gazdaság és a biológia, a tudás és az információ, a háborúk és a videojátékok kapcsolata, valamint Magyarország és Európa jövőképessége.
Ha pedig a jövőről beszélünk, akkor szembe kell néznünk saját halandóságunkkal is, valószínűleg ezért is volt az egyik meghívott előadó Rudi Westendorp öregedéskutató is, aki nagyon szórakoztató 20 percben mondta el, hogy miért is öregszünk (spoiler: köze van a szexhez, pontosabban a fajfenntartáshoz), hogy nekünk már miért is nem kell annyira félni ettől a folyamattól és hogy a halhatatlanság csak az istenek kiváltsága. Sajnáljuk, ez van, viszont jó hír, a fiataloknak egyre nagyobb esélye van arra, hogy egy évszázadig éljenek.
Ki az a Rudi Westendorp?
Hollandiában született 1959-ben, a Leideni Egyetemen orvosnak tanult. Eleinte az epidemiológia és intenzív orvoslás érdekelte, majd a gerontológia és a geriátria felé fordult. Később kinevezték egykori egyetemén az időskori betegségekkel foglalkozó osztályán vezetőjének, 2008-ban pedig megalapította saját kutatóintézetét Leidenben, majd 2012-ben ő lett a holland Medical Delta VITALITY! programjának vezetője. Két évvel később megjelent Öregség öregdés nélkül (Oudworden zonder het te zijn) című könyve, ami óriási siker lett, 2015-ben Dániába költözött, és most a Koppenhágai Egyetem munkatársa.
Az idők változnak
A világszerte ismert holland gerontológus azzal indított, hogy 1960-as években már járt Magyarországon, és hogy Bob Dylannek akkoriban volt a The Times They Are a-Changin című száma, és az idők valóban változnak. Példának okáért sokkal tovább élnek az emberek, az ipari forradalom után jelentősen megnőtt a fejlett országokban a várható élettartam, és hát igen, a pénz boldogít, segít abban, hogy hosszabb ideig éljünk.
Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy ne félnénk az öregedéstől, és bármilyen furcsa, ha valakinek a korát firtatjuk, az idősek azzal jönnek, hogy ők bizony nem öregek (Nézd meg a szomszédot, ő már járni sem tud!), a harmincasokat viszont nagyon frusztrálja az idő múlása. Pedig életünk kezdetén ez csupa jó dolgot jelent, hiszen az öregedés ekkor még egyenlő a fejlődéssel, és a cél, hogy "sokat szexeljünk és gyereket neveljünk", hiszen erre lettünk teremtve. Igen ám, de manapság miután eleget tettünk a fajfenntartásnak, még évtizedeket élünk, és nem igazán tudjuk, hogy mit kezdjünk ezzel az idővel és tele vagyunk félelemmel, pedig a felmérések szerint az életünk során nem igazán változik az, hogyan ítéljük meg az életminőségünket, egy grafikonon ábrázolva az osztályzatokat majdnem egy egyenes vonalat kapunk.
Az öregedés egyébként nem szükségszerű dolog, hiszen ott vannak a hidrák, amiknél nincs öregedési folyamat, és ha kettévágja, nem pusztul el, csak kettő lesz belőle. Nekünk (egyelőre) nem állnak rendelkezésünkre az ő módszerei, de azért próbálkozunk művileg pótolni azt, ami elromlott, gondoljunk csak az implantátumokra, művégtagokra. És téves elképzelés az, hogy a kor, a betegségek és a vitalitás (vagy annak hiánya) annyira egy tőről fakadna. Westendorp példának a januárban elhunyt David Bowie-t hozza fel, aki ugyan tavaly decemberben már tudta, hogy valószínűleg elveszíti a küzdelmet a rákkal szemben, mégsem hagyta el magát, lásd a képet, ami Lazarus című musicalje bemutatójának napján készült:
A szex az oka mindennek?
Ez az előadás egy vicces, de zanzásított változata volt Rudi Westendorp Öregség öregedés nélkül című könyvének. Nem, ez nem egy több száz oldalas mű arról, hogy mit kellene tennünk annak érdekében, hogy sokáig maradjunk fiatalok, nincsenek benne receptek, gyakorlatok és csodaszerek listái, viszont remek és érdekes "háttéranyag", Westendorp biológiai, gazdasági és szociológia szempontból is megvizsgálja a témát, ami mindannyiunkat foglalkoztat.
De kezdjük az elején. Mégis miért használódik el a testünk? Nos, ezt a használati tárgyainkon is láthatjuk, hogy az idő vasfoga tényleg mindent megrág, és annak, hogy az anyag elfárad nem mindig vannak látható nyomai, de Westendorp szerint azt tudatosítani kell magunkban, hogy nem azért öregszünk, mert élünk, hanem azért, mert vagyunk. És akkor persze ott vannak a korábban már említett hidrák, amelyek csodálatos regenerálódási képességgel rendelkeznek, az egész testüket képesek regenerálni, ez az ivartalan szaporodásuk módja is. Valamilyen szinten a mi szervezetünk is helyre tudja hozni a károkat, de általában nem teljesen, a maradandó károsodások pedig szépen lassan összeadódnak.
Érdekes magyarázat az eldobható test elmélet, amely szerint két lehetőség van, vagy a termékenységre, azaz fajunk fenntartásába ruházunk be, vagy a sajátunkba. Az emögött rejlő mechanizmust egyébként a szex költségének is nevezik. Oké, de akkor miért élnek tovább a nők, hiszen ők csak életük adott szakaszában termékenyek? Nos, zordabb körülmények között a nagymamák fontos szerepet játszanak abban, hogy az unokák túlélési esélyei minél jobbak legyenek. És ugyan felmerülhet az is, hogy az öregedés a túlnépesedés ellen lett "kitallálva", de egyelőre semmi sem bizonyítja azt, hogy ezért van belénk kódolva ez a mechanizmus. És gondoljon csak bele, korábban erre nem is volt szükség, hiszen a betegségek és a szűkös erőforrások miatt eleve nem éltek túl sokáig őseink, és a többség olyan idősen haltak meg, amikor a fajfenntartás szempontjából még igény volt a szolgálataikra.
A hosszú élet titka?
A nyugati világban egy évszázad alatt megduplázódott a várható élettartam, 40 év helyett 80 lett, és ennek megfelelően volt egy váltás is a halálokokban, míg korábban főként fertőző betegségek miatt hunytak el az emberek, mostanra a krónikus betegségek vették át a helyüket.
Minden héten egy hétvégével hosszabb
2002-ben a Science folyóiratban jelent meg egy tanulmány arról, hogyyan változott a várható éltettartam 1600 óta. A fejlett országokban az átlagos élettartam 10 évekként 2-3 évvel nő, vagyis átszámolva életünk minden héten meghosszabodik az egy hétvégével, illetve minden nap hat órával.
Westendorp leszögezi, olyan nincs, hogy normális öregedés, és soha nem egy oka van a folyamatnak, és hogy mennyi részok halmozodik fel, nagyban befolyásolja a biológiai korunkat, és az a rossz hír, hogy a legtöbb öregedési elmélet csak valamelyik jelenségre ad(hat) magyarázatot, az egész folyamatra nem igazán.
Piramis helyett felhőkarcoló
- így változott meg a lakosság korösszetétele, és itt kell beszélnünk a szürke és a zöld nyomásról is, melyek szociálpolitikai következményei annak, annak, hogy növekszik a nyugdíjaskorúak és a fiatalok száma. Sokan vannak, akik azt hangoztatják, hogy aktív népesedési politikával ellensúlyozni lehet azt, hogy egyre több idős embert "kell eltartania" az aktív korúaknak. Igen ám, de a most születendő sok gyerek is megöregszik egyszer, és akkor megint nő a szürke nyomás. A könyvben megoldásként a nyugdíjkorhatár megemelése áll, hiszen így kedvező irányba tolódik el a termelők és a függők aránya.
Egyik közkedvelt magyarázat, hogy az öregedést szabad gyökök okozzák, és elég sok antioxidánst fogyasztunk, akkor azzal meghosszabbíthatjuk az életünket. A szerző szerint lehet, hogy van valami az elméletben, de arra nincs bizonyíték, hogy az öregedést az antioxidánsok hiánya okozza. És azt sem igazolták még megfelelően hogyha kevesebbet eszünk, tovább élünk. Westendorp szerint ráadásul idős korban egy pici súlyfelesleg még jól is jön, hiszen kell egy kis tartalék arra az esetre, ha komolyabb betegséggel vagy sérüléssel kell megküzdeni.
A rojtos vég
És ezzel bizony számolni kell, ugyan meghosszabbodott élet, de a betegséggel sújtott évek száma nem csökkent, csak később köszöntenek be, és sajnos el kell felejteni azt a kifejezést, hogy egészséges öregedés, csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy hirtelen érje utol a halál. Itt érdemes visszakanyarodni a nyugdíjkorhatárhoz. Mivel a középkorúak egy része krónikus betegségben szenved, sokan úgy gondolják, semmi értelme nincs ezt megemelni. De a betegség fogalma már megváltozott, egyre ritkábban indokol komoly változtatásokat, a korai beavatkozás miatt ők is élhetnek nyugodtan hosszabb életet, sokáig munkaképesek maradhatnak, és az így nyert többletéveket érdemes kiaknázni, hiszen a társadalomnak is jó, ha a tagjai minél tovább tudnak gondoskodni magukról.
De mi is az a rojtos vég?
A korlátozott élet és a halál közötti időszak, hossza átlagosan 10 év.
De nézzük egy kicsit az öregedés lelki oldalát is, korábban már írtunk arról a kutatásról, miszerint az emberek kortól függetlenül hasonlóan értékelik az életminőségüket. A vizsgálatokból pedig kiderült, hogy a jó közérzethez nélkülözhetetlenek a társas kapcsolatok, valamint az, hogy alkalmazkodni tudjunk a körülményekhez. A sikeres öregség pedig ebben a megközelítésben azt jelenti, hogy folyamatosan alkalmazkodunk a körülményekhez, pl. a testi és szellemi leépüléshez, de közben nem érezzük magunkat öregnek. És az életerő tényleg nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki idősen is boldognak érezze magát, és mindenkivel meg kell értetni, mennyire fontos az életigenlés. Persze ehhez kell a társadalom, vagyis a civilek és a szakemberek segítsége is.
Végkövetkeztetés?
Westentorp azért leszögezi, nincs általános recept arra, hogyan legyünk úgy öregek, hogy ne öregedjünk meg. Az idő elleni küzdelemre persze komoly iparág épült, de csodamószereknek mondjuk nem ajánlott nem kell bedőlni, de az életmódváltás soha nem rossz ötlet, soha nincs késő hozzá. Testünk és agyunk romlását persze nem lehet megakadályozni, az orvostudománynak is sokat kell még fejlődnie. A valódi válasz saját társas és pszichológiai rugalmassáunkban rejlik - írja.
"El kell tudni engedni a dolgokat, semmihez sem szabad véglegesen ragaszkodni"
- zárja könyvét a 96 éves Aafje szavaival Westendorp.
