Abortusz után is szükség van a gyászra

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Hiába a miénk a döntés, egy magzat elvesztése fájdalmas és kínzó érzés lehet, amit csak tetéz a bűntudat.

Napjainkban sok nő dönt úgy, hogy terhességét megszakítja. Az okok változóak lehetnek, az abortusz társadalmi megítélése sem egységes. Vannak nők, akiket kevésbé érint meg döntésük következménye, mások komoly pszichés problémákkal küzdenek utána. Mik a figyelmeztető jelek? Milyen tünetei vannak a posztabortusz szindrómának?

Fontos leszögezni, hogy a poszt abortusz szindróma (PAS) nem önálló betegség kategória. Az Amerikai Pszichológiai társaság nem fogadja el annak, és az Európában elfogadott kategóriarendszernek sem része, így orvosi értelemben nem diagnosztizálható.

Fotó: Shaul Schwarz / Europress / Getty

Kik lehetnek az érintettek?

A kutatások alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni kik azok, akik abortuszuk után krízisbe esnek, de vannak bizonyos hajlamosító személyiségjegyek.

• Nagyon fontos szempont, hogy az illető a saját abortusza előtt hogy állt ehhez a kérdéshez. Ha például valaki egész életében ellenezte azt, ugyanakkor mégis valamilyen okból a terhesség megszakítása mellett dönt, valószínű, hogy komoly lelki megterhelést jelent annak feldolgozása.
• Nem mindegy, hogy maga a személyiség hogy működik. Vannak-e megküzdési stratégiái, esett-e már át valamilyen komoly krízisen abortusza előtt. Azok, akik amúgy is könnyebben dolgoznak fel nehéz életeseményeket, éltek át már valamilyen komoly krízist, nekik lehetnek már mintáik. Ismerik magukat, tudják hogyan, mivel tudnak segíteni saját maguk számára.
• Sok nő a nehéz életkörülményei miatt dönt az abortusz mellett. Ha e nélkül is nagy a stressz szint valaki életében, meglehet, hogy nehezebben jut túl ezen az időszakon.
• Lényeges a környezet hozzáállása: Támogatja-e a család? Támogatja-e az apa? Vannak-e barátok?
• Tud-e róla a környezet? Egy abortuszt nem támogató kisközösségben biztosan nehezebb túljutni a nehézségeken.

Mik a jellemző tünetek?

A posztabortusz szindróma egy hosszú távú pszichés, és fizikai tünetegyüttes, melynek az alapja a bűntudat. A szomorúság, veszteségélmény, sírás, mély gyász állapota normálisnak mondható bizonyos ideig, de a PAS hosszú távon szól bele a nő életébe, gyakran olyan szinten, mely a normális életvezetést is lehetetlenné teszi. Jellemzőek lehetnek:

• depresszió
• szorongás, pánik tünetek
• öngyilkos gondolatok
• önpusztítás, veszélyes cselekedetek megszaporodása (szerhasználat, evészavar, kockázatos partnerváltogatás)
• személyes higiénia elhanyagolása
• iskolában, munkahelyen teljesítményromlás
• súlyos nehézségek a közeli emberi kapcsolatok ápolásában (pl. párkapcsolati problémák, elszigetelődés a barátoktól; emberi kapcsolatok hirtelen megszakítása)
• nehézségek a már megszületett gyermekkel való kapcsolatban (túlvédés, vagy épp ellenkezőleg képtelen érezni vele kapcsolatban
• vágy a teherbe esésre, az abortált gyermek pótlására
• rémálmok
• hirtelen, kontrollálhatatlan emlékbetörések
• bűntudat, félelem a sors büntetésétől

Ezek a tünetek nagymértékben befolyásolják a mindennapi életet, és hónapokig, akár évekig is megkeseríthetik nem csak a nő, de a hozzátartozók, barátok életét is. Súlyos esetben klinikai depresszióvá alakul ez az állapot, melyből igen nehéz kigyógyulni. A fent felsorolt tünetek nagyjából átfedik a poszttraumás stressz szindróma tüneteit, így gyakran előfordul, hogy az abortuszon átesett PAS-ban szenvedő nőket tévesen pánikszindrómával, valamilyen szorongásos kórképpel, később depresszióval diagnosztizálják anélkül, hogy magán a kiváltó okon dolgoznának valamilyen terápiás helyzetben. Ezért is lenne fontos, hogy akik ilyen élethelyzetben vannak, és hasonló lelki állapotba jutottak merjenek magukról beszélni valamilyen segítő szakemberrel.

 Párkapcsolati problémák

Ha egy párkapcsolatban az egyik fél komoly pszichés problémával, depresszióval küzd, az mindenképpen kihatással van a párkapcsolat egészére. A PAS-ban szenvedő nők gyakran érzelmileg elérhetetlenné válnak, bezárkóznak bűntudatukba, hiszen nekik nem „ér” jól érezniük magukat. Gyakori, hogy a felek eltávolodnak egymástól, mind érzelmileg, mind szexuálisan.

Fontos kérdés az is, ki mennyire szerette volna, hogy abortálják a gyermeket. Igen nehéz, és megterhelő időszak lehet egy párkapcsolat számára ez az időszak, nagy türelemre, és őszinteségre van szükség ahhoz, hogy a felek túljussanak a nehézségeken.

Gyerekek a családban

Bár erről talán keveset lehet olvasni, az abortusz nem egy egyszemélyes történet. Egy ilyen komoly döntés nem csak az anyára, a család összes tagjára kihatással lehet. A bűntudattal küzdő nők gyakran igen eltérő módon változnak meg abban, hogyan tudnak együtt lenni a már meglévő csemetékkel, de az érzés ugyan az: „Nem vagyok jó ember. Nem vagyok jó anya” A nők egy részre bűntudatukkal úgy küzdenek meg, hogy túlvédik gyermekeiket. Nehogy ővelük is történjen valami, nehogy nekik is ártsanak. Mindent megadnak nekik, elkényeztetik őket….

Ez természetesen a gyerekek szempontjából nem hangzik rosszul, de hosszútávon mindképpen árt, ha nincsenek keretek, határok a gondoskodásban. Más nők épp ellenkezőleg, haragosak, dühösek gyermekeikre, mintha ők tehetnének a történtekről. Ez óriási bűntudatot, szorongás érzést okozhat bennük, melyre nagyon fontos odafigyelni!

 Hogyan tovább?

Az abortusz egy veszteség, amit el kell gyászolni. PAS-ban a gyászmunka kimarad, elakad, ez okoz később komoly nehézséget, pszichés tüneteket. Ilyenkor nem tudatos folyamatok törnek a felszínre. Könnyen lehet, hogy valaki nincs a döntéshozatalkor önismeretének olyan szintjén, hogy egy ön-azonos döntést tudjon meghozni, csak sodródik az árral. „Túl fiatal vagyok, karriert kell építenem.”

Nehezíti a gyászfolyamatot az is, hogy nincs kézzel fogható kép a gyermekről, igazából azt sem lehet tudni ki az, akit gyászolnak. Gyakran érezhetik úgy, hogy nincs joguk gyászolni, hiszen ők döntöttek így. Kevés a fórum, csoport, ahol lehetne erről beszélni, ez még mindig egy szégyenteljes, rejtegetni való bűn, amiről nem beszélünk.

 A gyászmunka a kiút

Elsőként fontos átélni az érzéseket a maguk valójában. Ennek a szakasznak az a lényege, hogy a védekező falat a nő lebontsa magáról. A magára erőltetett jókedvet, semlegességet, a minden rendben van álmosolyt. Amennyiben a nehéz érzéseket nem éli meg valaki, azok sunyin, lappangva veszik el az életerőt, hiszen óriási energiába telik, hogy azokat elfojtsa nap, mint nap. Ha már tudja a nő, hogy miért, és mennyire haragszik magára, vagy másokra, el lehet kezdeni a megbocsátáson dolgozni. Ez sokszor rengeteg időbe telik, de ekkora bűntudattal nem lehet jól, és egészségesen élni, így mindenképpen időt, energiát, és sok-sok türelmet kell adnia magának. Megbocsátás nélkül egy abortusz története élete végéig elkísérheti.

Mindezzel párhuzamosan elindulhat a veszteség élmény meggyászolása. Arra a kérdésre, hogy ki, hogy tudja elengedni, elgyászolni meg nem született gyermekét, nincsenek tankönyvi válaszok. Mindenkinek magának kell megkeresnie azt a módot, amivel lelke megbékélhet. Van, akinek a gyertyagyújtás, az ima segít; sok nőnek az, ha beszélget magzatával, levelet ír neki.

Bár a gyászfolyamat felbontható szakaszokra, nem tiszta, jól követhető érzelmi változások ezek, és minden esetben egyediek. Az azonban biztos, hogy ha a fent felsorolt tünetek hosszan fennállnak, vagy a gyászolót öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, mindenképpen szakemberhez kell fordulni.

Ahogy a gyász, úgy a terápia is egyéni, de általánosságban elmondható, hogy lényeges szempont a megbocsátás önmagunknak. Ez nem könnyű, hiszen sokszor hallani azt a véleményt is, hogy az abortusz utáni szenvedés a nő hibája, ez az ő döntése volt, így megérdemli azt, amit érez. Így sajnos azok a nők, akik PAS-ban szenvednek, gyakran egyedül maradnak problémájukkal, mely tüneteiket még inkább felerősíti. Mindegy, hogy ki ellenzi, ki támogatja, ezek a nők valóban komoly bajban vannak, segítségre szorulnak. 

Ha úgy érzi poszt abortusz szindrómában szenved, keressen fel egy pszichológust, vagy forduljon a Terhességközpont munkatársaihoz.