Könnyen egy kalap alá vehető a két tulajdonság, pedig van közöttük egy alapvető különbség.
Számtalanszor írtunk már arról, hogy mi minden jellemző a narcisztikus, saját maguk iránt szélsőségesen érdeklődő egoista személyekre, akiket könnyen össze is téveszthetnénk a magas önbecsüléssel rendelkező emberekkel, hiszen a pszichológiában és a populáris kultúrában is elterjedt az a hiedelem, hogy a nárcizmus a túlzott önbecsülés egy formája. Egy új pszichológiai tanulmány azonban rávilágít a két tulajdonság közötti lényeges különbségre.
A narcisztikus személyek úgy érzik, ők mindenben nagyszerűek, tökéletesek, és az őket körülvevő világgal van a baj, miközben elmarad a nekik járó elismerés, ugyanakkor nem feltétlenül olyan elégedettek önmagukkal, mint ahogy az kívülről látszik. Ezzel szemben a magas önbecsüléssel rendelkező emberek természetes módon jól érzik magukat a bőrükben, mégsem tartják magukat felsőbbrendűnek másokhoz képest.
„Első benyomásra a két tulajdonság egy és ugyanaz, holott azok természetükből fakadóan eltérnek. A narcisztikus emberek ugyanis nem feltétlenül vannak megelégedve magukkal, hiába tűnik úgy környezetük számára” – magyarázza Dr. Eddie Brummelmann, az Utrechti Egyetemen végzett kutatás vezetője.
A szakértők szerint a magas önbecsüléssel rendelkező emberek értékesnek tartják magukat, ugyanakkor nem látják magukat többnek vagy jobbnak másoknál, míg a narcisztikusoknak szükségük van arra, hogy környezetük csodálja őket, törődjenek velük és felnézzenek rájuk, ráadásul könnyen dühbe jönnek és hajlamosak az agresszióra. A tanulmány szerzői arra is figyelmeztetnek, hogy ha folyton túlértékeljük a gyerekek teljesítményét, akkor szinte észrevétlenül narcisztikus felnőtteket nevelhetünk belőlük. „A szülőknek és a pedagógusoknak éppen ezért úgy kellene elismerniük és dicsérniük a gyerekeket, hogy nem társaikhoz hasonlítgatják őket vagy teljesítményüket. A gyerekek ugyanis anélkül is boldogok és elégedettek lesznek magukkal, hogy közben másoknál jobbnak, felsőbbrendűnek tekintenék magukat” – írja Brummelmann.
Szerencsére van esély arra, hogy leszoktassunk valakit a narcisztikus önhiedelmekről, például azzal, hogy azt tanácsoljuk, gondolja át, mi mindenben hasonlít másokhoz. Az alacsony önbecsüléssel rendelkező embereknek pedig segíthetünk internalizálni környezetük elismerését, dicséreteit, például úgy, hogy megkérjük őket, írják le mások kedves szavainak jelentését és jelentőségét. Ez az egyszerű módszer különösen azokon segít, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.
„Ez a tanulmány egyértelművé teszi a korábbi megállapításokat a nárcizmus és a magas önbecsülés megkülönböztetéséről, aminek fontos szerepe van a pszichológiai beavatkozások során, hiszen nemcsak a nárcizmus terjedését korlátozhatjuk, de egyúttal az emberek önbecsülését is növelhetjük” – véli Dr. Brummelmann.
