Íme, néhány jó tanács, hogy hogyan segíthetünk másoknak szembeszállni félelmeikkel.
Ha van olyan ismerőse, aki szorongásos zavarral küzd, vagy valamilyen fóbiája van, biztosan ön is érezte már magát tehetetlennek. Hiszen ahogy a depresszióban szenvedőknek sem mondhatjuk, hogy Ugyan, szedd már össze magad!, úgy az sem segít, ha kinevetjük a pókoktól rettegő embereket. Suma Chand klinikai szakpszichológus megosztott néhány jó tanácsot a Psy Blog oldalon, hogy hogyan segíthetünk másoknak szembeszállni félelmeikkel.
„A lehető legjobb és leginkább megnyugtató dolog, amit a szorongással vagy fóbiával küzdő ismerősöknek mondhatunk, az az, hogy minden érzelem változik, így a pánik sem tart örökké, és ha kitartóak vagyunk, illetve bízunk abban, hogy meg fog szűnni, akkor az úgy is lesz” – állítja Dr. Suma Chand.
„Minél inkább a rabjává válunk, annál nagyobbra nő és annál inkább a hatalmába kerít a szorongás, miközben a saját világunk és életünk egyre kisebbé és jelentéktelenebbé válik – mintha be lennénk zárva egy dobozba. Ebben az ördögi körben pedig idővel magát a félelem okozta diszkomfort érzését kezdjük el kerülni, mintsem azt a dolgot, amitől félünk. Amikor ugyanis kerüljük a félelmeinket kiváltó helyzeteket, akkor biztonságban érezzük magunkat és semmi olyat nem vagyunk hajlandóak csinálni, ami kizökkentene ebből a kényelemből. Ugyanakkor ezért súlyos árat is fizetünk, hiszen elveszítjük azt a szabadságot, hogy olyan életet éljünk, amilyenről a félelmeink miatt csak álmodozunk” – magyarázza a szakértő.
„Egy idős hölgy ismerősöm egy szerencsétlen esés során eltörte a csípőjét, ami nagyon traumatikus volt számára. Miután felépült, soha nem akarta, hogy megismétlődjön a baleset, ezért megrögzötten kerülni kezdett minden olyan szituációt, ahol bármilyen kicsi esélye volt annak, hogy megismétlődjön ez a negatív élmény. Bár a félelem kezdetben az óvatosság racionális gyakorlásában nyilvánult meg, ez később automatikus elkerüléssé vált. Az elkerülés miatt ugyan a hölgy biztonságban érezte magát, a félelme egyre nagyobbra nőtt, ezért nem járt többé vásárolni, kirándulni és jógázni, vagyis minden olyan dolog megszűnt az életében, amit élvezett. Társas interakciói beszűkültek, mivel ideje nagy részét otthon töltötte és elkerülte azokat a tevékenységet, amik örömet okoztak számára, hiszen túlságosan félt az újabb esés és sérülés lehetőségétől. Aztán egyre reménytelenebbnek látta helyzetét, amikor ráeszmélt, hogy szinte remeteként él."
A kezelés lényege, hogy szembeszálljunk félelmeinkkel, ennek a procedúrának azonban nem szabad túlterhelnie a pácienseket. „Ezt a hölgyet a fokozatos megközelítés segítette abban, hogy kevésbé legyen megerőltető számára a kezelés és hajlandó legyen megküzdeni félelmeivel. Ahogy a betegem kezdett magabiztosabb lenni, illetve reálisabban látni a helyzetet, rájött, hogy amitől félt, az valójában nem is létezik. Ettől kezdve sokkal gyorsabban fejlődött és végül sikerült újra bevezetni mindennapjaiba a félelem miatt korábban megtagadott tevékenységeket” – meséli Dr. Chand.
„Akkor jön el az ideje, hogy foglalkozzunk a félelemmel vagy szorongással, amikor úgy érezzük, az rengeteg stresszt okoz és az élet valamennyi területére kedvezőtlenül hat. Sokan félnek például a kígyóktól vagy pókoktól, ami természetesen veszélyesség szempontjából reális és jogos érzelem lehet, mégsem ezzel a félelemmel vannak folyton elfoglalva, így az nem bénítja meg mindennapjaikat. Mások pedig a macskáktól félnek, ami kevésbé reális, hiszen a macskák jóval ártalmatlanabb állatok a kígyóknál vagy pókoknál. Mégis pánikolhatnak, amikor macskát tartó barátokhoz mennek látogatóba, vagy inkább kerülik is ezeket a helyzeteket."
De a szociális szorongás is rendkívül gyakori probléma, és akik ezzel élnek, gyakran mindenféle társadalmi szituációban kényelmetlenül érzik magukat. Először általában arra kérem a betegeimet, hogy vegyék számításba választási lehetőségeket: amennyiben a páciens úgy dönt, hogy belép azokba a helyzetekbe, amelyektől tart, egyre nagyobb esélye lehet arra, hogy megvalósítsa álmait, vagyis elérje azt a célt, ami miatt hozzám fordult segítségért. Ha viszont amellett dönt, hogy inkább messziről elkerüli a félelemkeltő szituációkat, akkor semmi sem fog változni az életében” – tette hozzá Dr. Chand.
Ha tehát valóban segíteni akar szorongó ismerősein, akkor tudassa velük, hogy ez az állapot nem tart örökké, vagyis lépésről lépésre ki lehet mászni a gödörből. Másrészt motiváció gyanánt finoman vázolja fel az opciókat és érzékeltesse azok súlyát és lényegét: vagy az eleinte ijesztőnek tűnő küzdelmet választják, hogy végleg megszabaduljanak félelmeiktől, vagy kényelmesen eléldegélnek jelenlegi helyzetükben, ameddig bírják...
