A bántalmazó apa nem lehet jó szülő

A bántalmazott nők sokszor azért nem hagyják el partnerüket, mert akkor apa nélkül nőne fel a gyerekük. Pedig a bántalmazó nélkül hosszú távon jobb lenne a gyereknek.

A bántalmazó kapcsolatokról szóló cikkem után sok olvasói levelet kaptam. Több üzenetben felmerült, hogy azért nem lépnek a kapcsolatból a nők, mert akkor a gyerekük/eik apa nélkül fognak felnőni. Most ezt a kérdést igyekszem körbe járni.

A levelekben egyébként önök kértek segítséget, írtak pozitív és építő jellegű kritikákat, amit külön köszönök. Több férfi is nehezményezte, hogy cikkeim csak a bántalmazó férfiakról szólnak. Ennek az oka az, hogy kevésbé vagyok jártas férfiakat ért erőszak témájában, ami a szakmánkban egy külön szakterület. Köszönjük a leveleket, a jó hír: hamarosan születik egy írás a férfiakat ért erőszakkal kapcsolatban is és dolgozunk további fórumain a témának.

Több hölgy írta levelében, hogy napról-napra egyértelműbb számára, hogy kapcsolatában a bántalmazás valamilyen formáját szenvedi el férjétől. Volt, aki gazdasági, többen szóbeli és fizikai erőszakról írtak.

A leveleket olvasói kérésekre nem szó szerint idézem, a lényeget foglalom össze.

“Férjem szülés után többször megalázott, hogy is nézek ki és jobban adhatnék magamra. Hol a fenekemre, hol a mellemre tett megjegyzéseket,volt, hogy egy egész társaság előtt. Amikor szóltam, hogy ez rosszul esik, szintén kritizált, hogy semmi humorérzékem nincs. Szépen lassan azt kezdtem megélni, hogy gusztustalan vagyok és értéktelen, sajnos ez a mai napig tart. El lehet ezeket valaha felejteni? Vajon egyszer megbánja és megváltozik? “

“ a kapcsolatunk borzalmas. megüt, kiabál, mindezt sokszor a gyerekek előtt. A barátaim szerint mennem kéne, de félek. Félek, attól is, hogy a gyerekeim apa nélkül nőnek fel és sérülni fognak.”

Elfelejteni azt, amit egy bántalmazó kapcsolatban él meg az áldozat, gondolom nem lehet. Feldolgozni és megérteni, hogy nem mi vagyunk a hibásak, hogy nagyon könnyű belecsúszni, azt igenis lehet és szükséges is! Arról már írtam mennyire tehetetlenné tesz egy bántalmazó kapcsolat és azt tapasztalja meg a benne élő, hogy semmire nincs ráhatással az ő viselkedése vagy kommunikációja. Fontosnak tartom megjegyezni a levelekből adódóan, hogy a bántalmazás minden társadalmi réteget érint. Nem végzettség, nem intelligencia és nem lakhely függő, a bántalmazásba sajnos bármilyen nő belecsúszhat.

Egy apa attól lesz jó, vagy elég jó apa, hogy szereti, támogatja a párját, felelősséget vállal tetteiért, érzéseiért, kiveszi a részét a gyermeknevelésben. (Egy anyára is igazak az állítások.) Feszültségeit nem a másikra “ böfögi ki”, hanem kontrollálja őket. Figyeli a másik jelzéseit, konfliktus esetén nyitott a változásra, a kapcsolat fejlődik. Gyermekeivel időt tölt, meghallgatja őket, játszik velük, nevelési elveiben az agresszió és tekintélyelvűség helyett az érzelmek visszajelzése, az érzelmi elérhetőség és feltétel nélküli elfogadás dominál.

Egy bántalmazó apa nem ilyen. A Lehet- jó apa a bántalmazó? című könyv majdnem négyszáz oldalban ír arról, miért nem.  

• Alapvetőn már az, ahogy a férfi a nőhöz viszonyul, károsítja a gyermek mintáját egy párkapcsolatról. Azt tapasztalja meg, hogy a férfi mindent megtehet, a nő pedig fél és megalázkodik. Tehát: az a tény, hogy valaki bántalmazza egy gyerek anyját, egyértelműen kihat a szülői képességeire is.
• A tekintélyelvűség kihat a család többi tagjára is, merev, elutasító, visszajelzést nem fogadja el. Gyermekeivel kapcsolatban elvárják, hogy az első utasításra engedelmeskedjenek. Sajnos ez meglehetősen káros egy gyerek személyiségfejlődésére, hiszen fontos megélnie azt is, hogy lehet ellentmondani anyának vagy apának és ettől ő még ugyanolyan szerethető marad.
• A partnerkapcsolati erőszakban felnőtt gyerekek traumatizált gyerekek lesznek.
• Nem sokat van otthon, elhanyagolja gyerekeit és nem vállal felelősséget: gyakran képtelenek lemondani saját szükségleteikről a család vagy gyerekek érdekeivel szemben. A gyermeknevelést a nő feladatának tartják, így az ezzel járó nehézségekből sem kérnek. Akkor igénylik gyerekeik társaságát, amikor nyilvánosan pozitív visszajelzés születhet a helyzetből, vagy ha éppen nekik van kedvük ehhez.
• Amikor a bántalmazó időt tölt a gyerekekkel és anyagilag is költ rájuk, az meglehetősen összekuszálja a gyerekek érzéseit. Érthető módon egy bántalmazott anya gyakran képtelen felszabadultan időt tölteni gyerekeivel, hiszen napjai a túlélésről szólnak. Szintén érthető módon pénzt sem tud költeni rájuk, mert gyakran a kassza ura a férfi, tehát a nőnek nincs pénze. Mindezek mellett az, hogy a bántalmazó apa időt tölt a gyerekeivel, a gyerekek szempontjából kincsnek, kuriózumnak számít, mert nagyon ritka pillanatok ezek, amiket érdemes kihasználni. A gyerek éhezik a szeretetre és természetes, hogy igényli apja közelségét is.
• Alapjaiban ássa alá az anya-gyerek kapcsolatot: az a mód, ahogy a bántalmazó viszonyul a gyerekek anyjához jelezheti azt a gyerekeknek, hogy az anyjukkal így kell viselkedni, megérdemli ezt és nem szükséges hozzá tisztelettel fordulni. Megtanulják továbbá azt is, hogy ki lehet gúnyolni  az anyát, hogy lehet a gyengeségeiből viccet csinálni. Azt, hogy a szülői minta mennyire erős, jelezheti az is, azok a tizenéves fiúk, akik partnerkapcsolati erőszakban nőnek fel, jóvan nagyobb számban kezdik el maguk is bántalmazni édesanyjukat. A bántalmazó apák a gyerekek előtt az anyát gyengének, döntésképtelennek állítják be. Így “nagy duzzogva” ők döntenek...MINDENBEN.  Alapvetően az aláásás testi bántalmazással, az áldozathibáztató kommunikációval ( miattad ütöttelek meg, mert kiprovokáltad ) és az erőszakkitöréseket követő bocsánat kérésekkel történik.
• Őnzőek: Saját magukat tekintik viszonyítási pontnak. Több bántalmazó nő beszámolójából tudjuk, hogy amikor megszületik közös gyermekük, a férfi egyáltalán nem alkalmazkodik a helyzethez, sőt a gyerektől várja el ezt. Amikor ő fáradt, akkor mindenkinek nyugton és csendben KELL lennie. Számára nincsenek megfelelő határok a gyerekekkel szemben. Vagy megterheli őket bármilyen problémával, vagy teljesen rigiden elhatárolódik tőlük, vagy épp mindkettő felváltva. Hajlamosak gyerekeik sikerét kizárólag a saját érdemüknek betudni, míg a gyerekek elmaradásait kizárólag az anyukájuk felelősségének tartják.

Hogyan látják a gyerekek a bántalmazó apát?

Rendkívül ambivalens érzéseik vannak általában a bántalmazó családban felnőtt gyerekeknek. Egyszerre félnek és vágynak is az apa társaságára. Kötődésük egyértelműen traumás kötődés, a kapcsolat kiszámíthatatlan. Gyakran előfordul, hogy az apával azonosulnak, aminek háttere az, hogy csábító a domináns oldalra állni. Sokszor sajnálják apjukat, amikor az egyedül marad vagy letartóztatják.  

Hurle és Jaffe ( 1990 ): “Alan attól félt a legjobban, hogy olyan lesz, mint az apja. Néha rendkívüli módón védte a húgát, máskor viszont erőszakos volt vele és megfélemlítette. Erre rímelve több bántalmazó elismeri, hogy ahogy vele apja viselkedett ( megverte, kiabált vele, elutasította ) felháborító, azonban ő pont ugyanígy viselkedik családjában."

Tehát a bántalmazó apák jelenléte a családban súlyos hatással bír a gyerekekre is.

Amennyiben a fentiek alapján felmerül Önben, hogy a kapcsolatában a szóbeli erőszak jeleit fedezi fel, mindenképpen kérjen segítséget! Kérjen személyes konzultációt egy segítő szakembertől, vagy keresse fel a  következő szervezetek valamelyikét a NANE egyesületet , (illetve a) PATENT Egyesületet , valamint az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat-ot.