Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kamaszkor szülőként idegőrlő, de ha tudjuk mi játszódik a gyerek fejében, és tudjuk hogyan segíthetünk neki, könnyebb átvészelni. Ebben segít most a Life coach új szerzője.
A kamaszkor az egyik legnehezebb fejlődési krízis, amely az ember életében előfordul. Az addig kiszámítható és biztonságos rend felborul, a frissen pallérozott logika, a jól fejlett igazságérzet, és a serdülő hirtelen fellángoló érzelmi világa egymásnak feszül, és soha nem látott kihívásokat okoz neki és környezetének egyaránt. Elég csak néhány érzelmet felsorolnunk, amelyek dominálják ezt az életszakaszt, és máris érthetővé válik a pubertáskori lelki válságok lényege: magány, csalódottság, bizonytalanság, félelem a változástól, szégyen, harag. Persze a mérleg másik oldalán számos pozitív érzelem is jelen van, de kétségtelen, hogy mindezekkel együtt elképesztően nehéz feladat megküzdenie a serdülőknek.
A kamaszkorban tényleg minden megváltozik
Ebben az időszakban átalakul a gyermekek szülőkhöz fűződő kapcsolata, amely általában magas feszültséggel, kritikus hozzáállással, ingerlékenységgel és zárkózottsággal társul. A szoros érzelmi kötődések és az intim kapcsolatok keresése a családon kívülre helyeződik, amely szintén a családtagoktól való távolodással jár együtt. A kamaszkorra jellemző szenvedélyesség erős nyomást gyakorol a fiatalokra, az önazonosság érzésének keresése párosul a bizonytalanságtól és a jövőtől való félelemmel, egyben a biztonságos gyermekkor „gyászolását” is megkívánja. A serdülők mindehhez kénytelenek korábbi, gyermeteg énjüket elengedni, amely az újtól való szorongással, infantilis vágyaik elfojtásával, valamint a “felhőtlen gyermekkor” biztonságérzetének megrendülésével jár együtt.
Az élet nagy kérdései kikerülhetetlenek
Az alap kérdés a következő: ki vagyok én? A válasz kutatása közben a kiskamasznak szembe kell néznie ellentmondásos vágyaival és tulajdonságaival, és olyan szilárd képet kell kialakítania magáról, amely személyisége mélyére horgonyozva stabil pontként funkcionálhat egész hátrelévő élete során. A gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenet kockázatos időszakot jelent a serdülő számára a szerepek és a velük való azonosság zavarai miatt. A szerepekkel való azonosulás nehézségei üresség- vagy elszigeteltség- érzést, aggodalmat, határozatlanságot okozhatnak, amikor a serdülő úgy érzi, hogy bár fontos döntéseket kellene hoznia, sehogy sem képes erre. Olyan küzdelem ez, amelyet a serdülő nagyrészt egyedül kell, hogy megvívjon, mert ha nem teszi, akkor erőteljes bizonytalansággal, döntésképtelenséggel és szorongással vághat neki felnőtt életének, ahonnan már nem vezet visszaút a gyeremekkorba. Szóval az önállóság, a kompetencia, a hatékony megküzdés, valamint a helyes döntéshozatal próbáit kell kiállnia egyszerre.
Hogyan vészeljük át a kamaszkort?
Sajnos a hirtelenjében trónfosztottá vált szülőknek sincs könnyű dolga a kamaszkori válságok idején. Szembesülniük kell azzal, hogy már nincsen többé kisgyermekük, hanem ezentúl már egy tapasztalatlan “kis felnőttel” kell együttműködniük, aki mindent jobban akar tudni. A megváltozott helyzethez a család minden tagjának és a család egészének is alkalmazkodnia kell. Éppen emiatt a kiskamasz radikális, hirtelen változásai, heves érzelmei, és ellentmondásos viselkedése teljesen szokványos jelenségként kelt zavart. Ez ugyanis fontos jelzésként szolgál a szülőknek, hogy ideje újragondolni a család kimondott vagy kimondatlan szabályszerűségeit és elindítani a kamaszkori programot. Gyermeke és családja válogatja, hogy milyen változásokat érdemes eszközölni ilyenkor, de az biztos, hogy a szülő-gyerek kapcsolatoknak - mint csecsemő, óvodás vagy iskoláskorban is - elengedhetetlenül nagy szerepe van.
A háborúzás nem segít
Mint minden életkorban, jelen esetben is kiemelkedően fontos az együttérzés (empátia) szerepe, amelynek gyakorlása ebben az időszakban nem könnyű, hiszen a gyermek önállóságát sértheti az, amikor közel akarunk férkőzni érzelmi világához. Ha viszont az empatikus hozzáállás megfelelő mértékű bizalommal és elfogadással párosul, akkor valószínű, hogy a gyermek közelebb engedi magához szüleit érzékenyebb periódusaiban. A türelem szintén kulcsfontosságú, hiszen elengedhetetlen, hogy ebben az életkorban a gyerekek kompetensnek és hatékonynak érezzék magukat problémáik önálló megoldása tekintetében, és szükséges, hogy ők dönthessenek arról, hogy mikor szeretnék igénybevenni szeretteik támogatását. Szülőként sokkal jobb passzív szemlélőként részt venni folyamatban és a háttérből drukkolni, mint mindent kontrollálni és szabályozni.
Lássunk a szavak mögé!
A nyílt szülői segítség és a szülői jótanácsok elutasítása ugyanis nem a szülő elleni akció, hanem a serdülő bontakozó autonómiájának védelmét, és önállóságának gyakorlását szolgálja, ennek pedig legtöbbször a szülők, rokonok válnak felületéül. Hála istennek, hiszen még mindig jobb, ha azokkal csinálja ezt a gyermek, akik szeretik, megértik, mindenki másnál jobban ismerik és segíteni akarnak neki, nem? Jótanácsok helyett sokkal jobb, ha inkább kérdezünk, és segítjük a gyermeket abban, hogy megtalálja saját válaszait. Egyszerre kell elviselnünk indulatait, miközben meghúzzuk a gyermek életkorának megfelelő reális határokat is, amelyeket következetesen meg is követelünk tőle. Persze ezeket a szabályokat érdemes időről-időre módosítani, hiszen egy 16 évesnek más igényei vannak, mint egy 12 évesnek. Ilyenkor sokat segíthet az, ha visszatekintünk saját kamaszkorunkra, hasonló korábbi tapasztalatainkra, netán esetleg mesélünk is ezekről a gyermeknek. Ezáltal máris könnyebb lesz megérteni az ő helyzetét, elfogadni érzelmeit és eltüntetni a szülő és gyermek közti generációs szakadékot.
A kamaszok viselkedése sokszor ugyan destruktívnak tűnik, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy valójában a fejlődés ösztönös igénye vezérli őket. Hibákat mindenki elkövet, a kamaszkor pedig tele van kockázatos szituációkkal, amelyekben a hibázás lehetősége igencsak magas. A kudarc élménye sokszor elkerülhetetlen és letörheti a kamaszok lelkesedését. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy a szülők miként fogadják a kialakult helyzetet, és hogyan vélekednek gyermekük cselekedeteiről. Szóval mielőtt az “én megmondtam előre” típusú mondatok elhagynák a szánkat, gondoljunk bele, vajon nekünk hogy esne egy megtört, szégyenteli állapotban ezt hallani szüleinktől a kamasz gyerek helyében. Egy megértő pillantás, együttérző, gondoskodó ölelés vagy egy közös bosszankodás sokkal többet érhet ilyenkor. Ebből a gyermek pontosan tudni fogja, hogy szülei és otthona olyan biztonságos menedékként működik, ahova ő bármikor visszatérhet, feldolgozhatja a történteket, feltöltődhet, és önbizalommal telve újra nekivághat a világnak, hogy megtalálja az őt foglalkoztató kérdésekre a válaszokat.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Juhász Dániel pszichológus gyermekpszichológus, pár- és családterápiás tanácsadó, a Humánia Pszichológia Blog szerzője, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági és nevelési problémákkal is. A life coach csapat tagja továbbá Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
