Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy pofont kapott a pszichológiai kutatómunka, szédeleg is rendesen a szakma.
Mikor van értelme egy tudományos kutatásnak? Ha megbízható, nem igaz? Ha a kutatás eredményei hasznosak, ha a való világra általánosíthatóak. Nem véletlen, hogy minden tudományterületen igyekeznek olyan kutatásmódszertani alapelveket kidolgozni, amelyekkel a lehető legjobban biztosítható, hogy a vizsgálat tényleg azt mérje, amit mérni akar, hogy megbízható legyen, általánosítható.
A pszichológiai aránylag fiatal tudományterület, és rengeteget küzdött azzal, hogy természettudományos alapossággal tudja vizsgálni az emberi psziché működését. Úgy tűnt ez nem is megy neki rosszul, bár azt azért régóta tudjuk, hogy a 20 egyetemista megfigyeléséből levont következtetések helyett érdemesebb a metaanalíziseket (számos, ugyanazon a területen végzett vizsgálat eredményeinek áttekintése) és az alaposan megtervezett, véghezvitt randomizált kontrollált klinikai vizsgálatokat figyelni. És most úgy tűnik, még ez is kevés.
A Center for Open Science finanszírozásában ugyanis most 100, 2008-ban megjelent pszichológiai vizsgálatot ismételtek meg a világ minden tájáról érkező kutatók, hogy kiderüljön mennyire megbízhatóak a 7 éve talált eredmények. Nem voltak azok. Az esetek majd kétharmadában nem sikerült a kutatóknak ugyanazokat az eredményeket produkálniuk, mint elődeiknek.
A vizsgált tanulmányok egyébként annak idején három vezető szaklapban a Psychological Science, a Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory and Cognition és a Journal of Personality and Social Psychology oldalain jelentek meg. Az eredmények gyászosak, főleg, hogy minden tudományos kutatás alapja, az általánosíthatóság előfeltétele az, hogy a kutatások megismételhetőek legyenek. Ebben egyébként a pszichológusok amúgy sem különösebben motiváltak, sem a kutatók, sem a szaklapok nem szívesen foglalkoznak olyan vizsgálatokkal, amik nem mondanak a világról valami újat, egyedit.
De vajon mit jelentenek ezek az eredmények a számunkra? Jelenti-e az azt, hogy felesleges pszichológushoz menni, mert a tudása kétséges bizonyítékokra épül? Korántsem. Bár a kísérleti és az alkalmazott pszichológia megtermékenyítőleg hat egymásra, a kutatómunkában felbukkanó válság nem befolyásolja a módszerek, az egyes szakemberek sikerességét. A kettő egyszerűen másról szól, nem kizárólag ugyanazon az alapon nyugszik. Szóval ne aggódjon, a pénzét azért nem kell visszakérnie a pszichológusától, de azt érdemes az egészből megjegyezni, hogy egy módszertani fejlődés azért még ráfér erre a tudományra. És ki tudja, hogy ráfér-e a többire? Azokat egyelőre nem vizsgálták.
