"Nyitott kapcsolatban is lehet boldogan és elégedetten élni." Olvasói levelekből válogattunk.
Nemrég megjelent cikkünkben írtunk arról, hogy a kutatások szerint egészségesebbek és boldogabbak a nyitott kapcsolatban élő 55 év felettiek. Ez a jelenség már önmagában is elég izgalmas, ráadásul nemcsak rengeteg kulturális és erkölcsi, de számos gyakorlati kérdést is felvet. Leginkább azt, hogy: mégis hogy az ördögbe lehet egy nyitott kapcsolatot hosszú távon működtetni úgy, hogy mindkét fél boldog legyen benne? Mi megkérdeztük erről önöket, önök pedig lelkesen válaszoltak. Köszönjük.
A levélírók között voltak, akik a nyitott kapcsolatok mellett, voltak, akik ellene érveltek. Írtak nekünk nők és férfiak, fiatalok és idősebbek, heterók és melegek, házasságban élők és kizárólag elköteleződésmentes kapcsolatokban utazók. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy mi emberek hányféle nézőpontból vagyunk képesek felfogni a párkapcsolatokat, hogy ki milyen utat kell bejárjon ahhoz, hogy végül letegye a voksát (legalábbis a jelenben) egy adott párkapcsolati forma mellett. A legérdekesebb gondolatokból válogattunk önöknek.
Monogámia=Birtoklás
A legtöbb nyitott párkapcsolat mellett kiálló olvasónk szerint a hűség csak egy idealizált eszme, ami valójában rém álszent, hiszen nem szól másról csak a birtoklásról és a kontrollról. “A hűség az, hogy a másikat el NEM hagyod. Semmit nem ér, hogy soha senkivel nem feküdt le, de elhagy amikor a legnagyobb szükséged van rá” - írja Gergely, aki 12 éven át volt hűséges a feleségéhez, de a kapcsolata alatt - hiába imádta a feleségét - elvesztette önmagát, a férfi identitását. Ekkor döntöttek úgy otthon, hogy nyitott kapcsolatban élnek tovább. Működik. “ A hűség az, hogy ott vagy a másik mellett, kitartasz mellette akkor is, ha már elviselhetetlen. A hűség ez. A többi csak kontroll és birtoklás! A megcsalás ellen pedig egyetlen 100 százalékos ellenszer van: ha elengeded a párodat és nem kell csalnia, hazudnia!”
Az élet birtoklási vágy nélkül
Elméletben nagyon szépen hangzik, hogy a hűség elvárása csupán a birtoklási vágy, az önzés megnyilvánulása, de vajon mit érez az ember olyankor, amikor nem várja el a másiktól a hűséget, amikor nem akar birtokolni? Erre válaszolt levelében András, akinek életmódszerűen több lánnyal van egyszerre viszonya, aki nem köteleződik el és aki nem is várja ezt el senkitől. “Nem tekintek a többi pasijára konkurenciaként. Ez nem verseny. Egy egészséges viszonyban az ember tudja, hogy mindenki egyedi, és mindenkiben van valami, amitől ő az, aki. Mindenki. Ha a másiknak van állandó szeretője, engem az sem zavar. Nem kapok kevesebbet attól, hogy másnak is ad belőle. Akkor, amikor együtt vagyunk, akkor csak egymáséi vagyunk. Az sem zavar, ha ismerem az illetőt, akivel "lyuksógorok" vagyunk. Olyan ez, mint egy nagy család, ahol mindenki boldog és senki nem akar senkit kisajátítani.”
“Sokkal jobban szeretem ezt a fajta viszonyt” - folytatta András. “Egy rendes monogám kapcsolat már nem tudna ennyi örömet adni, és a korlátaival a meglévőkből is jócskán elvenne. Ezt választottam, ezt vállalom, és van hozzá elég ember a világon, aki szintén ezt keresi, nem érzem magam egyedül. Minden embernek vannak más személyek irányába mutató vágyai – ha felvállalja, ha nem. Felszabadultan élek, amióta őszinte lehetek magammal, és nem kell úgy tennem, mintha tökéletes lennék. Már nem kell megfelelnem a társadalom által felépített valóságban nem létező definícióknak, mint például a rendes ember fogalma. Rendes ember vagyok attól, hogy nem tagadom meg magamtól a vágyaim. Nem lopok, nem csalok, nem ölök, egyszerűen annyi szeretet van bennem, amennyit több ember között osztok el.”
Péter szerint a monogámia elvárása kicsinyes dolog, hiúsági kérdés. Számára nem ez fontos egy párkapcsolatban. “A barátnőmnél előfordul, hogy megtetszik neki valaki, de ez természetes. Mitől ne lenne az? Elmondása szerint párral le is feküdt volna, és én jól érzem magam attól, ha ezekről tudok, mert ez természetes. Ha nem így lenne, azzal a feltételezéssel kellene élnem, hogy én vagyok nemcsak a legvonzóbb férfi, hanem csak én vagyok vonzó. Lássuk be, ez még viccnek is rossz. Teljesen oké, hogy más is bejön nekünk, és benne van az is, hogy ágyba bújunk valakivel. Ezek messze nem drámai dolgok, csak az ego játékai. Ennél sokkal fajsúlyosabb döntésekről kellene szólnia az életünknek. Meglátásom szerint meg addig jó az élet meg a kapcsolat is, ha van még érdeklődés. Ennek hiányában sok minden meredek romlásnak indulhat, és az sokkal fájdalmasabb gondokat okozhat, hogy ki tetszik kinek, vagy épp mi történt a múlt éjjel, kivel bújt ágyba. Ezt csak az ego értékeli fel.”
A szerelemmel, azzal van a baj
Tudjuk, a szerelem mentális káosz, amiben a szépen kidolgozott életvezetési elvek, hűségről és kapcsolatokról kialakított, erős érvekkel alátámasztott elképzelések egy pillanat alatt képesek semmivé foszlani. Olvasóink leveleiből is úgy tűnik, hogy a boldog nyitott kapcsolatnak a legnagyobb ellensége a szerelem. Itt van például Kitti története.“A volt párommal nagy volt anno a szerelem meg a bizalom, össze is házasodtunk, aztán megbeszéltük, hogy legyen ez nyitott, éljünk még. Aminek az lett a vége, hogy mindketten beleszerettünk másba és elváltunk, pedig soha nem gondoltuk volna, hogy egyáltalán képesek lennénk másba beleszeretni. Hát ennyi a történet.”
A mélyebb érzelmek elkerülésének fontosságára figyelmeztet Gergely is, a nyitott kapcsolatban élő házas férfi. “A szerető a "végső stádium”, onnan nincsen visszaút! A szerető érzelmi táplálékot is ad, állandó, tartós kapcsolat egy házasság mellett. Amikor a szerető, mint érzelmi szál megjelenik, ott a házasság már súlyosan sérült. A "baleset" oké. Sőt, meggyőződésem, hogy a házasságok legalább felét meg lehetne menteni egy legalább 5 évente bekövetkező "balesettel". De az nem szerető! Nem állandó kapcsolat. Csak szex! És ez egy nagyon fontos dolog: meg kell érteni a ”csak szex" kell fogalmat. Ha ez nem megy, akkor marad a kínlódás, és vége lesz a házasságnak is.”
Önismeret kell. Mindenhez.
Olvasóink leveleiből úgy tűnik, hogy a nyitott kapcsolatok működtetéséhez kell a felek változatosság iránti vonzalma, az, hogy ezt képesek legyen magukban és a másikban is a helyén kezelni, hogy a többi partnert ne tekintsék konkurenciának, és egyáltalán ne vegyék magukra partnerük mások iránti vágyát, ne arról szóljon ez, hogy ők kevesek, hogy nem elegek a másiknak. Meg persze kell az is, hogy messziről kerüljék el a szerelmet.
Bár a nyitott kapcsolat hívei szerint ehhez a fajta életmódhoz a bizonyos gyarló tulajdonságoktól (pl.: birtoklási vágy, hiúság) meg kell szabadulni, mások szerint ez csak duma. A monogámia mellett érvelő olvasóink az önismeret, az érzelmi intelligencia és a felek közötti egyenlőség fontoságát emelték ki, mert szerintük ezek kellenek ahhoz, hogy az ember jól válasszon, hogy számára minden szempontból kielégítő párkapcsolatban éljen, olyanban, amiben nem kell senki más.
Ebből az egészből pedig az derül ki újra, hogy mennyire mások vagyunk: más vágyakkal, igényekkel, képességekkel és hittel. Meg az is kiderül, hogy számtalan módon lehet boldogan élni az életet, csak meg kell találni azt, miben a legkényelmesebben érezzük magunkat. Ehhez pedig tényleg csak egy dolog kell: önismeret. Hajrá!
