Kondicionáló tornának is alkalmas az ugrókötelezés, Bánhegyi Adrienn többszörös világ- és Európa-bajnok versenyező elmondja, miért.
Több mint húsz éve, Szombathelyen fogtak először a kezükbe kötelet és azóta megállíthatatlanul ugróköteleznek a Bánhegyi testvérek. A fiatal testvérpár Brazíliában forgatott videóját a Huffinton Post is felkapta, Bánhegyi Adrienn tavalyi, profi országimázsfilmnek is beillő budapesti nevezetességeknél készült klipjét pedig mostanra több mint három és fél millióan látták. A többszörös világ- és Európa-bajnok Bánhegyi Adriennt kérdeztük a kezdetekről, és arról, miért jó és kiknek ajánlott az ugrókötelezés. Jó hírünk van: mindenkinek.
Gyerekjátékból világbajnoki cím
„Nyolcéves voltam, amikor az ugrókötelezés egy délutáni szakkörként indult az iskolánkban, ahol édesapánk sajátos nevelési igényű gyerekeknek volt a testnevelő tanára. Az edzésekkel az volt a célja, hogy a gyerekek koordinációs, kondicionális képességét javítsa egy egyszerű és olcsó sporteszközzel” – beszélt a kezdetekről a Díványnak Bánhegyi Adrienn többszörös világ-, és Európa-bajnok, kétszeres világcsúcstartó ugróköteles.
Néhány éven belül, amikor a csapattal országos és nemzetközi versenyekre is eljutottak és kezdőként a tapasztalt riválisokat is meghökkentették, a lányok eldöntötték, hogy a jövőben is az ugrókötelezéssel szeretnének foglalkozni. Úgy tűnik, jól döntöttek, tehetségüket ugyanis egyebek mellett a Cirque de Soleil színpadán kamatoztatják, Bánhegyi Adrienn pedig testnevelő tanárként gyerekeknek és felnőtteknek is szívesen átadja tudását. „Kata évek óta a Quidam című előadással turnézik világszerte. Én többnyire a műsor promóciós részében veszek részt és emellett több soleiles produkcióban szerepelek kötélugróművészként. Mostanában ritkán van alkalmunk együtt dolgozni, de lesznek még olyan közös produkcióink, mint a Brazília partjain forgatott videó.”
Mitől jó egy kötélugró?
Ha egy pillanatra is elgondolkodott az ugrókötelezésen, jó hírünk van: ahhoz, hogy kezdőként belépjen egy kötélugró klubba, nem feltétel a tornászmúlt. „Ha valaki ügyes a tornában, az természetesen előny, de az ugróköteles gyakorlatok mellett tartunk tornaedzéseket is, ahol az alapokat bárki elsajátíthatja” – mondta Bánhegyi Adrienn. Ahhoz viszont, hogy valaki olyan profivá váljon, mint ők, rengeteg gyakorlásra, kitartásra és állandó erőnlétre van szükség. „A fejlődés szempontjából elengedhetetlen a jó kondíció, az atletikusság, és ahhoz, hogy nagy sebesség mellett is elkerüljük a botlásokat, vagy hogy bonyolult trükköket sajátítsunk el, nagyon fontos a kiváló koncentrációs képesség” – tette hozzá a világbajnok.
De miért érdemes ugrálni?
Az ugrókötelezés egyaránt stimulálja az elmét és az izmokat, és javítja a reflexeket. Segítségével harmonikusabbá válik a mozgás, javul a munkabírás, az állóképesség, ráadásul szórakoztató. Ugrálhat zenére vagy tévénézés közben, a parkban vagy a tóparton, beiktathat egy rövid napindító edzést munka előtt is, az ugrókötelezés szerencsére kevés helyet és még kevesebb időt igényel. Ha minden másnap gyakorol, még az egyszerű, lépegetős feladatok is beindíthatják a fogyást. Az úszáshoz és a síeléshez hasonlóan az élénk ugrálás is megmozgatja az egész testet – egyszerre mozog a boka, a térd, a derék, a váll, a kar, a csukló –, így egyfajta kondicionáló tornának is alkalmas.
„Lehet egyéniben, párban és csapatban is dolgozni. Az ugrókötelezés kreativitásra ösztönöz, fejleszti a ritmusérzéket és abból a szempontból biztonságosabb a futómozgásoknál, hogy a terhelés többnyire egyenlő mértékben oszlik el a lábakon – mivel legtöbbször páros lábon ugrálunk – és a helyes technika elsajátítása után az ugrás magassága is csökken, így kevesebb az impakt, mint futás során” – magyarázta Bánhegyi Adrienn, aki vendégszerzőnknek be is mutatott pár gyakorlatot.
Tippek kezdőknek és haladóknak:
– A kötél kiválasztása során fontos annak mérete és típusa. Kezdőknek a gyöngyös kötelet, haladóknak a gyöngyös és a műanyag kötelet egyaránt javasolja a profi kötélugró. „Bőr kötéllel általában bokszedzéseken találkozhatunk, mi nem igazán használjuk azokat” – fűzte hozzá Bánhegyi Adrienn.
– A legjobb talaj a parketta, hiszen nemcsak a lábakat, de a kötelet is kíméli. Fontos, hogy kényelmes futó- vagy fitneszcipőt és olyan könnyű öltözéket viseljünk, ami nem akadályozza a kötél menetét.
– Egy versenyen a résztvevők gyorsasági és szabadon választott gyakorlatokat mutatnak be. A szabadon választott gyakorlatokat nehézség és kreativitás alapján értékelik. Létezik csapatverseny, és egyéni bajnokság is. Ugye, időben szóltunk róla?
Honnan ered az ugrókötelezlés?
Már az ókorban ugróköteleztek az emberek: az indiánok összefont szőlővesszőket, az ausztrál őslakosok bambuszt használtak. A középkorban az angol molnárok gyermekei faorsóból készült fogantyúval ellátott köteleket forgattak a kezükben, a spanyol gyerekek bőrszíjakon ugráltak át, míg nálunk a szalma volt a kötél alapanyaga. Igazán népszerűvé az 1600-as években vált a szokás, amikor holland telepesek elterjesztették az amerikai New Amsterdamban (később New York). Észak-Amerikában eleinte csak a fiúk és férfiak kiváltsága volt az ugrókötelezés, a nők ugyanis nem végezhettek veszélyes fizikai munkát, az 1900-as évektől kezdve azonban a fiúk és lányok mindennapos, énekléssel egybekötött játékává vált és kialakult az egyéni, a páros és a dupla holland (két kötél ellentétes irányban való pörgetése) ugrókötelezés. Az olcsó gyerekjáték a hetvenes években vált versenysporttá, azóta rendeznek profi kötélugróknak országos, nemzetközi megmérettetéseket és világbajnokságokat.
Forrás: Jump Rope Institute
