#ÉLETEM

Az életemet tettem fel a munkámra, rossz vége lett

2011. március 2., szerda 08:17

A munkahelyemen szinte semmilyen visszajelzést nem kaptam, sokszor fogalmam sem volt, jó-e, amit csinálok, nem tudtam meghúzni az egészséges határokat – számolt be egy nevelési tanácsadó. A szakmai kiégés elsősorban a segítő hivatást választókat veszélyezteti, de minden munkamániás beleeshet ebbe a csapdába. A munkától igenis lehet függeni, sőt van olyan, hogy semmi más nem számít. A nőknél még rosszabb a helyzet. Mindent a burnout-szindrómáról.

A munka lehet nagyon kemény drog

A segítő személyek azért veszélyeztetettebbek, mert folyamatos érzelmi megterhelésben élnek, ráadásul általában túlhajszoltak is. Sok segítőnek személyiségéből adódik a túlzott maximalizmus és a teljes odaadás, így válik a munka szimbolikusan droggá - az illető könnyen függőségbe kerül, miközben egyre inkább beszűkül az élete. Az altruista tipusú segítő a saját testi és lelki igényeit teljesen háttérbe szorítja, hogy másokon segítsen, ez az állapot pedig hosszú távon nyilván nem tartható fenn. Amikor a szakmai és a magánélet közötti határvonalak elmosódnak, ott már borítékolni lehet, hogy baj lesz.

Burnout

„A Burnout- (kiégés) szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

Csehák Hajnalka pszichológus véleménye szerint veszélyeztetettnek számítanak azok is, akik állandó rohanásban, folyamatos teljesítménykényszer alatt élnek. Az ilyen személy örökké siet, egyszerre többféle dologgal foglalkozik, türelmetlen, versengő természetű, hirtelen haragú. Tökéletességre törekszik, nagy elvárásokat támaszt magával és másokkal szemben. Az állandó stresszben, folyamatos készenléti állapotban szintén fokozódik a kiégés kockázata.

A burnout (kiégés) jelensége régóta létezik, ám annak kutatása alig néhány évtizedes múltra tekint vissza, az elnevezés Herbert Freudenberg nevéhez köthető. A burnout vizsgálata az emberekkel hivatásszerűen segítő kapcsolatban dolgozók (pl.: betegápolók, orvosok, szociális dolgozók) körében kezdődött el, és az érzelmi megterhelés miatt náluk a leggyakoribb, a jelenség azonban bármilyen szakma esetén felléphet.

Volt olyan, hogy beálltam mosogatni

Edit éveken keresztül sikeres és megbecsült nevelési tanácsadó volt, majd a szerelemből totális kiégés lett: „Imádtam a munkám, értelmet adott az életemnek, hiszen rengeteg családnak tudtam segíteni. Állandóan dolgoztam, és amellett, hogy hasznosnak éreztem magam, a szakmában is elismertek. Aztán teltek az évek, egyre nagyobbak lettek az elvárások, egyre többet vállaltam, késő estig dolgoztam, természetesen a magánéletem rovására. Egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy kicsúsznak a dolgok a kezem közül: az volt az érzésem, hogy mindenki ugyanazokkal a problémákkal fordul hozzám, én pedig egyre kevésbé vagyok kompetens abban, hogy valódi megoldásokat nyújtsak. Mivel lelkileg kimerültem, és ettől állandó bűntudat gyötört, próbáltam konkrét dolgokat tenni a páciensekért. Volt olyan például, hogy besegítettem a házimunkába egy-egy családnál, csak hogy érezzem, olyan dolgot teszek, aminek van kézzel fogható eredménye.

"Ebben azért nagyon benne volt az is, hogy a munkahelyemen szinte semmilyen visszajelzést nem kaptam, sokszor fogalmam sem volt, jó-e, amit csinálok, nem tudtam meghúzni az egészséges határokat. Egy idő után totális bizonytalanság lett rajtam úrrá, ennek pedig híre ment: az tette be végleg a kaput, mikor már a szakmai hitelemet is elvesztettem. A legszörnyűbb az volt, hogy abban vallottam kudarcot, amire az életem tettem fel, amiben a legjobb voltam. Terápiára jártam, majd újra tanulni kezdtem, így kerültek bennem szépen lassan helyre a dolgok. Ma már más területen dolgozom, nem tértem vissza az eredeti szakmámhoz, de nem is bánom, hogy így alakult."

A burnout stádiumai

  1. Az idealizmus szakasza, melyet a szakmáért való töretlen lelkesedés jellemez.
  2. A második a realista fázis, mikor az illető elkötelezett, együttműködő, de már a távolságtartás és a részvétel egyensúlyának megteremtésén fáradozik.
  3. A stagnálás vagy kiábrándulás a harmadik periódus, ekkor már csökken a teljesítőképesség, az érdeklődés, a nyitottság.
  4. A negyedik a frusztráció szakasza, ilyenkor az érintett már kétségbe vonja saját tudását, hivatása értékét és létjogosultságát is.
  5. Az apátia fázisa az utolsó szakasz, ekkorra már minimumra korlátozódik az interakció, a bánásmód sokszor rideggé, ellenségessé válik, a segítséget az érintett visszautasítja, úrrá lesz rajta a reménytelenség.

A külső megerősítés nagyon fontos lenne

A kiégésnek lehetnek belső, a személyiségből fakadó, valamint külső okai is, illetve leggyakrabban a kettő együtt vezet a burnouthoz. A kiégés sokszor nem csak egyszeri jelenség, hanem olyan folyamat, ami ciklikusan ismétlődhet. Egyrészt be lehet avatkozni a folyamatba, elkerülve ezzel a negatív végkifejletet, másrészt meg lehet előzni a bajt.

Megelőzésében nagy szerepe van a támogató szervezeti kultúrának is. „Fontos, hogy a személy a munkájával kapcsolatban megélhesse saját jelentőségének érzését, autonómiáját, a szakmai fejlődés lehetőségét, megkapja az anyagi és erkölcsi megbecsülést – magyarázza Csehák Hajnalka. – A munkahelyi megbeszélések, szakmai továbbképzések, konzultációk, a szakmai túlterheltség szabályozására bevezetett rendszerek csökkentik a kiégés kockázatát. Támogatni kell a munkatársak közötti segítő kapcsolatok kialakulását. A rugalmas terhelés, a megfelelő szabadságolási rendszer kialakítása szintén csökkentik a kockázatot.”

Mi leszel, ha nagy leszel?

Manapság már egyáltalán nem ritka jelenség a pályamódosítás, sok olyan extrém esetről hallani, mikor egy befutott pénzügyi tanácsadó hirtelen besokall. Ennek általában az az oka, hogy az illető egész egyszerűen nem a megfelelő pályát választotta, az egykori rossz döntés pedig társadalmi vagy családi nyomás alatt született. A kiégés megelőzésében fontos tényező a foglalkozásválasztás átgondolása, tudatosítása, bármilyen nehéz is szembesülni azzal, hogy esetleg nem a megfelelő helyen vagyunk.

Csehák Hajnalka azt mondja, az önismeret, az önreflexió és a tudatosság elengedhetetlen a kiégés elleni védekezésben. „Fontos, hogy feltárjuk a személyes motivációkat, attitűdöket, és hogy az önmagunkról kialakított kép valódi legyen. A hivatás és a magánélet határait pedig nagyon szigorúan meg kell húzni. Fel kell ismerni, melyek azok a helyzetek, amelyekben a túlterheltség jelei fellépnek, és felül kell vizsgálni a mindennapi rutinokat is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy időt szánjunk a pihenésre, kikapcsolódásra. A pihenőidőt érdemes tudatosan beépíteni a napi programba, a hosszabb szabadságot pedig úgy kialakítani, hogy valóban regenerálódást, feltöltődést jelentsen. Aki szereti a munkáját, és sokáig akarja csinálni, annak tudomásul kell vennie, hogy jóból is megárt a sok.”

A kiégést azzal is elkerülhetjük, ha kilépünk a számunkra nem megfelelő munkahelyről. Öt-hét évenként egyébként is ajánlott a szakmai szerepváltás, de a nyugaton jellemző „alkotó évek” beiktatása szintén segít a burnout elkerülésében, a töltekezésben. Azt azonban fontos tudni, hogy a körülmények változása nem oldja meg a személyiségbeli problémákat, csak átmenetileg hoz enyhülést. Nagyon fontos a folyamatos tanulás is, illetve, hogy új szerepekben, számunkra ismeretlen helyzetekben mérethessük meg magunkat, ezzel megtörve a mindennapok monotóniáját.

Ismerd fel a bajt

Testi tünetek: feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség).

Pszichés tünetek: ingerlékenység, cinizmus, az emberi kapcsolatok minőségének megromlása,a munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentő- és nyugtatószerek fokozott használata, betegállományba vonulás, a teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési zavar.

A nők egyéni szinten élik meg a társadalmi krízist

A nemzetközi vizsgálatok eredménye szerint a nők (főleg a segítő foglalkozású nők) fokozottan veszélyeztetettek a kiégés szempontjából. Csehák Hajnalka szerint a nők nagy többsége a házimunka és a család ellátása során segítő tevékenységet végez.

Fotó: Roberto Condado
Fotó: Roberto Condado

„A nők a tradicionális értékeket, elvárásokat igyekeznek összeegyeztetni az új öntudatukkal, és amikor ez nem sikerül, akkor magukat hibáztatják. Míg a családi normák továbbra is a másokról gondoskodó nőket részesítik előnyben, addig a piac nyilván az önálló, kreatív, sikeres munkaerőt igényli. Ezt a tudathasadásos állapotot még nem sikerült társadalmi szinten feloldani, a nők azonban ezt nyilván nem szociális, hanem személyes krízisként élik meg. A társadalom, a munkahely és a család mind-mind ezt az önfeláldozó típusú magatartást várja el a nőktől, ami mellett saját magunkra nem marad idő. Ebbe pedig előbb-utóbb sokan belerokkannak fizikailag vagy pszichésen”.

A kiégés egyes szakaszaiban még könnyebb „visszahozni” az illetőt, de ha már bekövetkezik a totális apátia, amihez pszichoszomatikus tünetek is társulnak, akkor már muszáj terápiára járni. A terápiás kapcsolat nem instant megoldást nyújt, hanem feltérképezi azokat a személyiségjegyeket, amik a kiégéshez vezetnek. Mindegy, hogy milyen munkakörben dolgozunk, az őrült pörgésben és versenyben a magánélet és a szakmai élet közötti ballanszírozás egyre nehezebbé válik.

Szerző: Sudár Györgyi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.03.02 10:16:28fizsofi

    A szervezeteknek, vállalatoknak fontos lenne felismerniük, hogy ahhoz, hogy a munkavállalók a maximálisat nyújtsák hosszútávon is, szükségük van a rendszeres feltöltődésre, kikapcsolódásra. Amerikában és Nyugat -Európában már széles körben elterjedt például a céges jógaoktatás (itthon még csak gyerekcipőben jár), ami nagy sikerrel előzi meg többek között a kiégést is. A heti rendszerességgel végzett gyakorlatok segítenek feltölteni energiával, kipihentté tesznek és segítik az önismeretet is. A munkaadó megfelelő hozzáállása, támogatása természetesen elengedhetetlen mindehhez.

  • 2011.03.02 10:33:30Borcsika

    Bizonyos szakmákban a rekreáció elengedhetetlen. Nem vagyok nagyon bennfentes, de tudom, hogy a légiirányítók évente többször is kapnak rekreációs üdülést, illetve a nagyfokú túlterheltség miatt, nyilván a mi biztonságunk érdekében, a pihenőidejük is több, mint a munkában töltött idő.
    Ez sajnos nagyonkevés emberről mondható el, és talán a felelősség att, lehet, hogy a példa is rossz volt. Egy biztos, aki tisztességesen végzi a munkáját, és otthon is helyt akar aállni, annak fel kell kötnie a gatyáját, mert mindezek mellett ott lebeg folyamatosan az anyagi bizonytalanság, és a munkahely elvesztésének a lehetősége is, függetlenül attól, hogy az illető milyen munkaerő.
    Éppen ezért tartottam mélységesen felháborítónak, hogy az üdülési csekket megszüntették, és jól megadóztatták, hiszen az egyfajta rekreációs csomag volt cserébe azért, hogy az ember dolgozik, és tolja az állam szekerét. Most meg, vagy megspórolok egy hét nyaralásra való pénzt, vagy, de leginkább nem, mert nincs miből megspórolni.
    A fejlett északi államokban is juttat vissza az állam az adóból, hogy a sok sötét óra miatti befordulást valahogy kompenzálják. Ott tudnak mosolyogni az emberek, edig náluk több a sötét órák száma, mint Magyarországon.

  • 2011.03.02 10:47:46XXXXXXX

    mennyetek inkább pityókát kapálni, ott is van teljesítési kényszer, viszont rendszeres évenkénti, számszerűen értékelhető visszajelzés érkezik és a stressz is viszonylag kezelhető formában van jelen, kiégés ritka, ez inkább a búzamezőn dolgozókra jelent veszélyt.

  • 2011.03.02 11:38:44enjoylife

    XXXXXXXXX inkább anyád sírjának a gödrét ásnám meg mosolyogva, ott is lenne visszajelzés remélem és még jól is fizet. :)

  • 2011.03.02 11:44:29pontypofájú mókusgalamb

    ritán írok ilyet, de komolyan teszett a cikk!

  • 2011.03.02 12:19:31safranek

    megoldás:[link]

  • 2011.03.02 12:28:29nick-probieren

    Lehet úgy is csinálni, hogy a kevésbé lelkesedőt kirúgják. De nem hosszú távon.

  • 2011.03.02 12:51:17gigabursch

    Megdöbbentő, de ahogy én látom, egy nő (végzettségtől függetlenül - no és persze a kivétel erősíti a szabályt), kb. 35 éves korára eléri a benne elrendeltetett kariiermaxiumumot.

    Akkor is ha van gyerek, akkor is ha nincs.

    Az előbbinél perzse lesz egy megynni boldogsággal és áldozattal járó egyéb időtöltése.
    Az utóbbinál lesz egy kiüresedő, kiszáradó, és apránként emberileg tönkremenő, beszürkülő élete.

    Kedves NŐK!
    Maradjatok meg nőnek, nektek az élet teremtése a legfontosabb feladatotok, nem pediglen egy abnormális világ abnormális viselkedéséhez való igazodás.
    Vállaljatok szerelmet, közös fészket, gyermekeket!
    Az egyetlen dolog, amit a bankok nem tudnak elértékteleníteni az a gyermek!

    ...és ez nélkületek nem megy...

    Kérlek benneteket, térjetek le erről az istentelen hedonista útról, amit napont rátok próbál eröltetni a mai agymosó társadalom háttérhatalma

  • 2011.03.02 12:53:28gigabursch

    bocsi az elgépelésekért:

    kariiermaxiumumot = karriermaxiumunot
    perzse = persze
    megynni = megannyi

  • 2011.03.02 12:57:31disloc

    enjoylife:
    Azért a pityókakapálásos dologban van némi igazság. A cikkben is olvasható volt a beállok mosogatni mert látom hogy annak van eredménye dolog. A mezőgazdasági munkák is pont ilyenek. Ha valaki még nem csinált ilyet annak mondom, hogy a meló végén visszanézni a pityókaföldre amit elültettél vagy kiástál - hát az olyan érzés, amit nem lehet elmondani. Aki átélte az tudja miről beszélek, aki nem, annak nem lehet elmagyarázni. Ebből a szempontból olyan mint a szerelem... Szerintem olyan munkákban ahol nem látod konkrétan - azonnal - hogy van látszatja annak amit ma güriztél nem csoda hogy egy idő után kikattan az ember.

  • 2011.03.02 13:34:08safranek

    Szerintetek a krumplikapálók nem unják és nem vágynak másra? .... mondjuk borsót szeni? :o)))

  • 2011.03.02 13:45:21ACsab

    Disloc: Én ilyen irodai túlélésben utazom, és nemegyszer vágyakozva néztem a parkban a fűnyírással foglalatoskodó embereket. Ott minden olyan egyszerű, reggel berántod a gépet, este meg leállítod, közben süt a nap, jó a levegő... Asszem sejtem miről beszélsz. :)

  • 2011.03.02 14:23:15chezcecherserge

    gigabursch: ott a pont..

  • 2011.03.02 14:39:09GMS

    nagy az isten állatkertje - drága gigabursch!
    ehhez nemritkán csak a jólkereső, normális férfiak hiányoznak.....sok gyerek van bölcsiben 6-12 hónapos korától, mert a szülők nem tudnak megélni egy keresetből....ez igen gyakran nem választás kérdése, hanem kényszer. a másik meg, hogy a munkamániás saját karriejüket tökéletesen, de magánéletüket sehogy építeni nem tudó férfiak mellett hogyan legyen már olyan egy nő, amilyet te leírsz??? (és hány ilyen pasit ismerek!)

  • 2011.03.02 15:02:07Cheshire Cat

    Nem szorosan a témához tartozik, de van egy éppen futó kutatásom a MUNKA és a CSALÁD vonatkozásában. Főként azt vizsgálja, hogyan tudják az emberek összeegyeztetni a kettőt.
    Kérem Önöket, amennyiben dolgoznak, vagy dolgoztak már legalább egy évet, járuljanak hozzá a vizsgálatomhoz!
    8 perc alatt lehet kitölteni az alábbi linken található kérdőívet.
    Köszönöm!

    www.kerdoivem.hu/kerdoiv/407147186/

  • 2011.03.02 20:23:33Sadist

    GMS 2011.03.02 14:39:09

    Nem tűnt még fel, hogy a jól kereső, normális férfiakra a nők nagyon nagy többsége magasról szarik?
    A normális férfi nem henceg, nem feltűnősködik, hanem egyszerűen szerény, azt meg a nők nem képesek észrevenni, hacsak nem egy Brad Pitt külsőbe van csomagolva.
    Huszon-harminc évesen ábrándoznak a fehér lovon érkező daliás hercegről, aki persze nem jön el, 40 évesen pedig már megbolondulnak, hogy végre valakinek szülhessenek egy gyereket, az is mindegy, ha semmi egzisztenciája.

  • 2011.03.03 09:45:41Szanaszét Szolizott Szilikonos Szőke

    Sadist, leszel a férjem? Pontosan egy normális, nem kőgazdag, elégedett pasira vágyom :)))

  • 2011.03.03 11:50:57Take-it-Easy

    Szanaszét Szolizott Sz Sz: nemnem, Sadist az éééén férjem lesz, és olyan boldog lesz majd mellettem, mint a csuda, mert igazi NŐ módjára majd sorban potyogtatom neki a gyerekeket, minden nap a konyhában fogok tüsténkedni és élvezheti az ételszagú hajam és bőröm illatát, amely keveredik a mosó-, öblítő- és fertőtlenítőszer illatával, mivel egész nap a háztartásban sürögnék-forognék.
    És neki nem lenne más dolga, mint vígan eltartani minket az egyre növekvő számú gyermekeinkkel...
    Hát nem csodálatos...? :DDD

  • 2011.03.03 18:13:11Sadist

    Szanaszét Szolizott Szilikonos Szőke 2011.03.03 09:45:41

    Én viszont nem vágyom egy szanaszét szolizott szilikonos szőkére, sry :( A kereslet és a kínálat úgy látszik most nem találkozott.

  • 2011.03.06 01:21:07antiszociális exlúzer

    gigabursch

    Már megint "a nők tegyék ezt, a nők tegyék azt". Akkor mi múlik a férfiakon?

    Na és a férfiak karrierizmusa?

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta