Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Még alig lett vége a szilveszterinek, máris itt a farsangi szezon kezdete, amely újabb bulikra csábít. Összegyűjtöttünk minden hagyományt a vízkereszttől kezdve a farsang farkán át a madzaghagyó keddi, utolsó traktáig, amelyet a kocsonya maradékaival zárunk.
Farsangnak a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszakot nevezzük. Újabb ok a mulatozásra, mielőtt még elkezdődne a böjti szezon. A farsanghoz a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik jelentős vallási ünnep, alapvetően az igen gazdag néphagyományokra épül, bár ezek többsége a városi ember számára már jórészt ismeretlen.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén a farsang farka. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is egyben. Számos városban ekkor rendezik meg a híres, nagy tömegeket megmozgató karneválokat. Talán a riói és a velencei tartozik a leghíresebbek közé.
Hazánkban a farsang legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás, amelyet az UNESCO, vagyis az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 2009 őszén felvett az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára.
Farsangi népszokások: jelmezbálok tömkelege
A 16. századból találunk már feljegyzéseket a böjti ételeket jelképező Cibere vajda és a zsíros, húsételeket megszemélyesítő Konc király viaskodását bemutató színjátékról, amelyet eleink szalmabábokkal játszottak el. Vízkeresztkor Konc király, húshagyó kedden rendre Cibere vajda nyerte a párviadalt. A farsangi mulatságokon, az emberek egy időre elfeledték az illemet, a jó szokásokat, s kirúgtak a hámból. A táncos mulatozás mellett az evés és ivás jutott főszerephez, a farsangi jelmezek és álarcok pedig jó eszköznek bizonyultak ittas viselőjük kilétének elfedésére. A gyermekek és fiatalok pedig házról házra járva a háziaknak jókívánságokat, bőséget kívánva gyűjtöttek adományokat.
Farsang retro
A régi, óvodai és általános iskolai farsangi bálok előtt még a szülők varrták a maskarákat. Mire végre lett volna saját ötletem, addigra már – a gimnáziumban – nem volt divatja a jelmezbáloknak. Pedig biztosan jól mutattam volna fáraónőként. Mindenesetre a legemlékezetesebb szereplésemet Kalán néniként arattam (talán még sokan emlékeznek a kanalat a nyakában hordó mesehősnőre, aki időnként egészen apróra összement, miközben a kanál megőrizte eredeti méretét), nyakamban egy, édesapám által házilag barkácsolt, díszes-míves evőkanállal, fejemen a számomra rettentő bénának érzett konttyal, amitől elég durcás és hisztis lettem.
Menetrend
Farsangvasárnap tűzték ki a legények a kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. Farsanghétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők is férfi módra ihattak, nótáztak és mulatoztak. A farsang utolsó napja húshagyó kedd vagy madzaghagyó kedd, erre a napra már elfogytak a madzagon lógó ételek, ekkor lehetett utoljára húst fogyasztani.
Szalmabábu- vagy koporsóégetéssel szimbolizálták a tél végét. Ezzel le is zárult a farsang időszaka, amelyet az éjfélkor megszólaló harangszó jelzett. Másnap, hamvazószerdán vagy böjtfogadó szerdán kezdődött a húsvét vasárnapig tartó negyvennapos böjt időszaka, amely teljes hústilalmat jelent. A következő nap, csonkacsütörtökön egy napra mégis felfüggesztették a böjtöt, hogy elfogyaszthassák a farsangról megmaradt étkeket.
Farsangi menü
A hagyomány szerint a farsangi kiadós lakomák célja az volt, hogy a természetet bő termésre serkentsék. Emellett talán az is állhatott a háttérben, hogy a böjti szezon előtt egy kicsit az emberek kiéljék gasztromán hajlamaikat, ezzel könnyebben viseljék a rájuk váró lemondásokat. A farsangi menü különféle húsokból készített tartalmas levesekből és sertéshúsból készült sültekből, kocsonyából és számos, szintén kevésbé kalóriaszegény édességekből állt.
Utóbbiak közt különböző réteseket, töltött kiflit is találunk, de a farsang legjellemzőbb étele napjainkban is a farsangi fánk. A fánknak a hagyomány szerint mágikus ereje van, a természeti csapásoktól védte meg a háziakat. Személyes kedvencem a csörögefánk, amelyet dédnagymamám tudott igazán jól csinálni, bár tavaly egy olasz főzőesten is sikerült megkóstolnom. Mint kiderült, ők grappával készítik, mi talán hazai pálinkával próbálkozhatnánk.
Fánk kisokos
„A farsangi bálok, mulatságok elengedhetetlen kelléke a bő olajban sült kelt tészta, a fánk. A farsang hazája Olaszország, valószínűleg innen került Mátyás udvarába Beatrix közvetítésével. Itthon a városi és falusi lakosság körében a német fánk terjedt el. Erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a palócok pampuskának nevezik.”
„Régen a farsangi időszak a párkeresés ideje is volt. A lányok a kiszemelt fiúnak fánkot kínáltak, a fiúk a nekik tetsző lányt farsangi fánkhoz hasonlították. (Ez most valószínűleg nem számítana hízelgő bóknak.) Ha a fiú és a lány kettétört egy fánkot, biztosra lehetett venni, hogy a menyegző hamarosan elkövetkezik. A fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrűt jelképezte.”
Farsangolás délebbre
Az olasz gyerekeknél nem jön a Mikulás december 6-án, hanem náluk Befana, az öreg jó boszorkány hoz a jó gyerekeknek ajándékot vízkeresztkor. Egyes országokban, különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
Haverok, buli, vízkereszt
A bolondos farsangi szezon kezdetét jelző vízkereszt, avagy háromkirályok, epifánia (amely a görög epiphaneia szóból ered, jelentése „megjelenés”) keresztény ünnep, amelyet (általában) január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését.
A „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és egyben a farsang kezdete is. A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. A házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így a G, M és B betűket.
A nyugati kereszténység vízkeresztkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről: Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról, akiknek névnapját is ezen a napon tartjuk. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik vízkeresztkor, vagyis a Gergely-naptár szerint január 19-én, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van előbbihez képest.
A hagyomány szerint, legalábbis a mi kultúránkban, ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát, ha még nem kezdte volna el kritikus méretekben magától lehullajtani a tűleveleit a díszekkel egyetemben. A világ más tájain, így Oroszország, Szerbia és Lengyelország ortodox lakosai a Julián-naptár szerint éppen ellenkezőleg, ezen a napon ünneplik a karácsonyt, Krisztus születését.
