Ha a szex tabu, hogy védhetnék meg magukat a fiatalok a szexuális erőszaktól? Genderkutató előadásán jártunk.
Milyen a szexuális felvilágosítás az iskolában? Hogyan kezelik magát a szexualitást ezekben az intézményekben? Mi a szexualitás szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek (újra) termelésében egy középiskolában? Többek között ezekről a kérdésekről beszélt az ELTE TáTK Mesterségem címere című előadássorozatának első rendezvényén Rédai Dorottya genderkutató.
Rédai Dorottya egy körülbelül 1000 diákot számláló középiskolában végezte kutatásait, ahol óramegfigyeléseken - főleg szexuális nevelés órákon - vett részt, valamint körülbelül 90 diákkal készített kiscsoportos interjúkat, és néhány tanárt, az iskolaigazgatót és a védőnőt is meginterjúvolta. A kutatásban részt vett diákok többsége alsó-középosztálybeli, illetve kétkezi munkás családból származott.
A genderkutató vizsgálatában több kérdéskört is körbejárt, kíváncsi volt arra, hogy egy ilyen - még mindig tabunak tartott - témáról hogyan is nyílnak meg, számolnak be a diákok. A diákok tehát nyilatkoztak szexuális szokásaikról, arról, hogy mikor kezdtek el szexuális életet élni, sőt a szexuális erőszak témaköréről is. "Tanulmányomban szexualitásról szóló diskurzusokat elemzek, amelyek által a válaszadóim társadalmi, nemi, osztálybeli és etnikai hovatartozásaikat konstruálják, többek között a szüzesség, a házasság, a higiénia, a nemi öröm témáin keresztül. Számos kutatás rámutatott már, hogy az iskolák újratermelik a nemi, etnikai és osztálybeli egyenlőtlenségeket a falaikon belül és kívül is." - mondta a kutató. Vagyis az iskola jól leképezi azt a társadalmi rendszert, amiben élünk.
Márpedig az iskolákban jelen van a szexualitás
A legtöbb iskolában a szexualitásról folyó diskurzus általában az úgynevezett láthatatlan tanterv részét képezi, vagyis inkább képezné. Amelyik iskolában van védőnő, ott többnyire ő végzi a felvilágosítást, de sajnos a kutatásból is kiderül, hogy ezek a módszerek nem éppen a valós helyzetekre és problémákra készítik fel a fiatalokat. Az iskolát valamilyen oknál fogva a legtöbben teljesen aszexuális intézményként fogják fel, miközben nagyon is jelen van benne a szexualitás, nemcsak az odajárók életében, hanem burkoltan a tantervben, a tanárok és diákok viselkedésében és vélekedéseiben, a szexuális nevelés órán, vagy éppen a férfi vécében felszerelt óvszerautomatában.
Rédai Dorottya előadásában a csoportos és egyéni beszélgetéseken elhangzott párbeszédekből idézett, ahol egyes szövegekben több felfedezni való is volt a fiatalok szexualitásáról, illetve ennek megítéléséről. Egymás között a fiatalok összességében lazán beszélnek a szexről, de ahogyan a kutató interjúzott, kiderült, hogy míg a lányok sokkal nyíltabban beszéltek a témáról egy idősebb nővel, a fiúk annál zárkózottabban, vagy éppen közönségesebben. Ez pedig azt mutatja, amit a szexuálpszichológusok tapasztalataik nyomán is megállapítanak: nem tanítjuk meg beszélni a fiatalokat a szexről. Nem véltelenül. Mi, felnőttek sem tudjuk, hogyan kell. Ezzel a prüdériával pedig a fiatalokat nemcsak a pornó felé fordítjuk, de a nehéz, nyomasztó, egyedül kezelhetetlen élethelyzetekben is magukra hagyjuk őket.
Még mindig nem tudják megfelelően kezelni az iskolai szexuális zaklatást
Az iskolai szexuális zaklatás problémáját az egyik diák is felvetette a kutatóval folytatott beszélgetés során: kiderült ugyanis, hogy a tanára zaklatta a diáklányt. A tapasztalat pedig az, hogy ennek megszüntetésére, illetve kezelésére még mindig nincs megoldás. A klasszikus forgatókönyv játszódott le a lány esetében is, aki félt, hogy ha panaszkodik, vagy ha csak ellenáll a tanárnak, akkor bizony megtorlás lesz a vége, aminek következtében például rossz jegyeket fog kapni, így az ellenállás a szakmai jövőjét is befolyásolni fogja. Az sem segíti a helyzetet, hogy lehetetlen intézményes szankciót elővenni, ha zaklatásra kerül a sor, így marad a jól megszokott “az egyik tanár szól a másiknak sztenderd”, ami nyilvánvalóan nem elégséges megoldás.
Természetesen egy esetből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a fiatalok szexuális kiszolgáltatottságára vonatkozóan, de az látszik, hogy a szexualitás tabu jellege, az, hogy mennyire nem lehet, mennyire nem tudunk szabadon beszélni a szexről, a határokról, arról, mi elfogadható, mi nem, és milyen lehetőségei vannak az embernek arra, hogy megvédje magát, súlyos károkat okozhat az egyén életében.
A nemi- és párkapcsolati erőszak is jelen van ezeknek a fiataloknak az életében
A párkapcsolati és nemi erőszak problémája is előkerült az interjúk során, hiszen az interjúban szereplő lányok 20 százaléka (45 lányból 9) vallott arról, hogy már átélt párkapcsolati vagy szexuális erőszakot. A kutatásból és a tapasztalatokból az derült ki, hogy ha biztonságos környezetet tudunk kialakítani, és megadjuk a fiataloknak a lehetőségeket, hogy beszéljenek az őket ért abúzusról, akkor lehetőséget kapnak arra is, hogy elkezdhessenek dolgozni az őket ért traumán, hogy a jövőben képesek legyenek a történtekkel együtt is egészséges párkapcsolati és szexuális életet élni.
Nem tanítják meg, hogyan beszéljünk a szexualitásról
A kutató védőnővel készített interjújából kiderült, hogy a nemi örömszerzés témakörével ez a felvilágosítási rendszer nem tud mit kezdeni. A férfiaknak természetes, hogy átélik az orgazmust, ők biológiai szempontból egyszerűbben működnek, viszont a nők ebből a szempontból komplexebbek, nekik fel kell fedezniük a saját testüket. "Az iskolai szexuális nevelés itt bukik meg, hiszen soha nem tanítják meg a lányokat arra, hogyan mondjanak nemet, illetve hogyan kommunikáljanak a szükségleteikről."- összegez Rédai Dorottya.
A kutatás során is beigazolódott, hogy a szexualitás, mint tabu van jelen az intézményekben. Több tanárt nem érdekelt ez az egész téma, láthatóan ez a középiskola nem volt felkészülve a szexualitás kezelésére. Ahogy általában a többi intézmény sem kap sok segítséget. A védőnőknek ugyan szerepük van a tabuk ledöntésében, de sajnos úgy tűnik, tanulmányaik során ők sem kapják meg a megfelelő felkészítést a feladatra. A megoldás erre a helyzetre az lehetne, ha az iskolák lehetőséget kapnának, külsős szakemberek bevonására. Ehhez azonban, első körben társadalmi szinten is be kellene látnunk, hogy szükség van a szexuális nevelésre.
