Az alkohol lenyugtat. Ez akkora baj?

Olvasónk beszámol, mit tapasztalt egy alkoholmentes hónap alatt. A pszichológus reagál.

Az első ijesztő jel az volt, hogy folyton volt itthon sör. A második az, hogy szinte naponta ki is bontottam egyet. Mondjuk a sör még a jobbik verzió volt, abból kisebb gond, ha este elfogy egy üveg, de sajnos borból is simán elfogyott volna annyi. Azért szerencsére az gyakran megvolt, hogy mikor jön el a kontrollvesztés állapota, és az előtt egy hajszállal az esetek többségében abbahagytam a borozást. Aztán volt, amikor nem. Szóval, ez már önmagában elég aggasztó volt, jól jött a Száraz November. Különösen, hogy október utolsó hetében a pasim kétszer is lesamantházott, és nyilván nem azért, mert Ewingnak képzelte magát. 

Olvasónk - nevezzük Editnek - ezzel a történettel indította a Száraz November tapasztalatairól írt levelét. Az alkoholmentes november a Kék Pont Alapítvány projektje volt, amit azért hirdettek meg, hogy akik legalább hetente egyszer vagy annál többször isznak, többet megtudhassanak az alkoholhoz fűződő viszonyukról. A résztvevőknek tehát lehetőségük volt egyfajta közösségi önismereti munkában részt venni. A felhíváshoz sokan csatlakoztak, és az elmúlt napokban - a tiszta hónap végével - számos helyen olvashattunk az emberkísérletek eredményeiről. Ezeknek a a beszámolóknak az egyik legnagyobb előnye, hogy a személyes tanulságokon és döntéseken keresztül minket is segíthetnek az alkoholhoz, szerhasználathoz fűződő viszonyunk felderítésében, vagyis segíthetnek minket az önismeretben. Edit levele ebből a szempontóból különösen hasznos volt, mi pedig pontokba szedett tanulságait a pszichológus megjegyzéseivel egészítettük ki. 

1. Kívülről láttam az életem 

Már a döntés pillanatában elindult a fejemben az életem addiktológiai elemzése. Nem volt újdonság számomra, hogy hajlamos vagyok az élvezeti szerek használatára, bár inkább az élménykeresési igényem extrém, mint a függőségi hajlamom. Mondjuk mindegy, mi áll a háttérben, van közös múltam drogokkal, alkohollal, cigivel. Mindről jöttem már le, de a dohányzásba rendszeresen vissza is csúszom. Most pedig nagyon úgy tűnik, hogy újra elkapott az alkohol gépszíja. Ez pedig nem egy jó irány. Soha nem jó irány, ha valami külső tényező dönt a dolgaimról helyettem. 

Ez az önismereti munka fontos eleme. Ha képesek vagyunk az életünk bizonyos eseményeit tágabb perspektívából, történetileg áttekinteni, fontos felismerésekre lelhetünk. Ilyenkor lehetőségünk van arra, hogy ránk jellemző mintázatokat, működésmódokat fedezzünk fel, és az önismereti munka későbbi szakaszában megtalálhatjuk ezek történeti gyökerét, életünkben betöltött szerepét is. 

2. A megszokást kellett legyőzni

Az első pár nap nehéz volt. Nem sóvárogtam ugyan az alkohol után, nem szenvedtem, de volt bennem egy kellemetlen, akkor most mit csináljak, hogy legyen érzés, amikor ki szoktam bontani este a sörömet. Fura volt, hogy nem iszom. Végül azt találtam ki, hogy teázom helyette. Bejött. A trükk működött, az első hét után az új szokás már simán helyettesítette a régit. 

Levélírónk agya aránylag gyorsan átállt az új szokásra, a szokások megváltoztatásához, de főként a rögzüléséhez általában ennél jóval hosszabb időre (2-7 hónapra) van szüksége az embernek. Az viszont remek ötlet, hogy a megszokott rítust valami újjal helyettesítsük. Ilyenkor csökken a veszteségérzés: nem azt éljük meg, hogy megvonunk magunktól valamit, hanem azt is, hogy kapunk valami újat. 

3. Ha ideges vagyok, nehezebb nem inni

Nemrég váltam. A gyerekeket közösen neveljük, egy hetet velem, egy hetet az apjukkal töltenek. Hiába van közöttünk jó viszony, hiába tűnnek vidámnak és stabilnak a fiúk, engem a váltás napja mindig megvisel. Azokon a napokon, amikor reggel elbúcsúzom a gyerekektől egész nap feszült vagyok, szorongok, és ezek azok a napok, amikor a leginkább inni akarok. Ez volt a legijesztőbb tanulsága a Száraz Novembernek. 

Amikor nehéz helyzetekkel szembesülünk, számos különböző módon reagálhatunk, számos különböző megküzdési stratégiát alkalmazhatunk. Ezek között vannak olyan módszerek, amelyek segítenek bennünket problémáink megoldásában abban, az azokkal való könnyebb együttélésben, és vannak olyanok, amik nem. A szerhasználat az utóbbi kategóriába esik. Az alkohol vagy a droghasználat problémás helyzetben segít oldani a bennünk lévő belső feszültséget, időszakoson csökkenti a szorongást. Ez a megküzdési mód azonban hosszú távon nem hasznos: csak a problémáinkkal, az érzéseinkkel való szembenézést odázza el. Az, hogy levélírónk ezt a szokását, hajlamát felismerte, nemcsak a legijesztőbb, de valószínűleg a legfontosabb tanulsága is az ő novembernének. Mostantól ugyanis már lehetősége lesz arra, hogy ezekben a helyzetekben ne automatikusan cselekedjen, ne azonnal az alkoholhoz nyúljon, hanem tudatosan hozzon döntést, és megkeresse azokat a lehetőségeket, amelyek hosszú távon is segíthetnek abban, hogy megbirkózzon problémájával. 

4. Alkohol nélkül is tudok bulizni

Bár nem jellemző, hogy sokat elmászkálnék otthonról, a november pont úgy jött ki, hogy meghívtak egy házibulira (ami egyébként körülbelül két éve történt utoljára). A társasági eseményeken mindig inni szoktam. Nem sokat, de 1-2 pohár bort vagy pezsgőt biztos. Ez szokta megadni azt az alaphangulatot, amivel simán el tudok beszélgetni bárkivel. Szóval, most, felnőtt életemben először úgy buliztam, hogy színjózan voltam. Az érdekes az volt, hogy nemcsak nem zavart, de kifejezetten szórakoztatott, hogy a többség spicces körülöttem. Ahogy egyébként az sem zavart, hogy ezalatt az időszak alatt a párom többször is ivott mellettem. 

Ha képesek vagyunk arra, hogy kilépjünk a megszokott rutinból, és egy-egy élethelyzetben mást csináljunk, mint szoktunk, máshogy viselkedjünk, máshogy vegyünk részt, abból nemcsak másokról tanulhatunk rengeteget, de saját magunkról is. Az új működésmódok ugyanis gyakran új nézőpontokat tárnak fel, így a világ is képes kitágulni. Ez a tanulási folyamat, pedig segíti a fejlődésünket. 

5. Büszke vagyok magamra

Tudom, hogy nem nagy dolog nem inni egy hónapig, de nekem nagyon jól esett, hogy megcsináltam, ahogy az is, hogy nem esett nehezemre. Kicsit tartottam tőle, hogy problémás az alkoholhoz fűződő viszonyom, de úgy tűnik - bár van mit átgondolni - nincs nagy baj. Különösen, hogy több ismerősömmel ellentétben, én nem vártam a hónap végét türelmetlenül, kezemben a bornyitóval. Meg valahogy jól esett, hogy kitűztem egy életmódcélt, és sikerült megvalósítanom. Ez erőt ad. El is gondolkoztam azon, hogy januártól újra belevágok valamibe. 

A Száraz November több szempontból is remek kezdeményezés volt. A felhívásban megfogalmazott cél egyszűrű, rövid távú, könnyen érthető, ráadásul attól, hogy egy közösség is épült a kezdeményezés köré, biztosíthatta a résztvevőknek a társas támogatást is, ami sokban megkönnyíti a célelérést. Ha pedig sikerül elérnünk egy célt - különösen, ha bizonytalanok voltunk az eredményben - az mindig önbizalmat, erőt ad, az érzést, hogy kompetensek vagyunk a saját életünk irányításában, hogy nálunk van a kontroll. Ez pedig motivációt adhat a további változtatásra is. Csak jól kell megválasztani a következő célt.