Az okosoknak sem megy minden olyan simán, mint ahogy azt sokan gondolják.
Hasznos dolog a tudás és az intelligencia, nem véletlenül irigykednek sokan azokra, akikből csak úgy ömlenek az elmés gondolatok, mindenre van egy bölcs válaszuk, és a fejük sem fáj amiatt, hogy nem tudnak miből megélni. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt gondolni, hogy sokkal jobban érvényesülnek a mindennapokban azok az emberek, akiknek az átlagosnál magasabb – vagy kiugróan magas – az intelligenciaszintje. Pedig az ő életük sem fenékig tejfel, amit a Quora egyik nagy kérdésére (Mikor nem áldás, hanem inkább átok az intelligencia?) érkezett magyarázatok és személyes élménybeszámolók is bizonyítanak. A Business Insider pedig összeválogatta a legfontosabb tapasztalatokat és érveket azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az éles eszű embereknek.
1. A fejük irányítja őket a szívük helyett
A Quora egyik felhasználója, Marcus Geduld (rendező, programozó, tanár és író) például azt írja, hogy tisztában van az érzelmeivel és képes azokat másokkal megosztani, de soha nem éli meg az érzelemkifejezéssel járó megkönnyebbülést. „Az okos és beszédes emberek egyik problémája, hogy érzelmeik beragadnak, míg az egyszerűbb emberek képesek ventillálni, fizikailag kifejezni érzelmeiket: mérgükben sokszor kiabálnak, ütnek, rúgnak, harapnak, örömükben pedig táncolnak vagy ugrálnak. Miután elmagyarázok dolgokat, úgy érzem, hogy amit elmagyaráztam, az bennem maradt és csak annyi történt, hogy megcímkéztem, adtam neki egy nevet” – vallja Geduld, akinek megfigyelése rávilágít a kognitív és érzelmi képességek közötti különbségre. A tudósok sem biztosak abban, hogy ez a két tényező hogyan függ össze – ha egyáltalán összefügg -, de egy kutatás szerint a magas érzelmi intelligencia kompenzálja a gyengébb kognitív képességeket – legalábbis a munkahelyen. Vagyis a tájékozott embereknek jó elemzőképességük mellett nem feltétlenül van szükségük az érzelmi intelligenciára ahhoz, hogy megoldják a problémákat.
2. Elvárják tőlük, hogy mindig topon legyenek
„Nem számít, mi történik a magánéletedben, vagy milyen félelmek gyötörnek a munkád kapcsán, mindig a legjobb formádat kell nyújtanod, miközben senki nincs, akivel a gyengeségedről beszélhetnél” – írja egy mérnökhallgató.
Ráadásul „folyton azon pörögsz, hogy mi történne, ha nem a tőled megszokott teljesítményt nyújtanád. A túlzott óvatosság és a bukástól való félelem miatt pedig sokszor nem merünk kockázatot vállalni vagy kihasználni egy-egy ígéretesnek tűnő lehetőséget, mert amiatt aggódunk, hogy mi van, ha kudarcot vallunk” – fejti ki saját tapasztalatait egy másik Quora-felhasználó.
Bizony, nem ritka, hogy az átlagnál intelligensebb emberek szoronganak vagy egyenesen pánikolnak, mert attól tartanak, hogy egyszer majd nem tudnak megfelelni az irántuk támasztott irreális elvárásoknak. Újabb kutatások is utalnak arra, hogy a magas IQ-szint és a hangulatzavarok között biológiai összefüggés lehet.
A Smart Parenting for Smart Kids című könyv szerzői szerint a szülők általában akkor a leginkább szorongóak a gyerekük teljesítménye miatt, ha a gyerek okos és már eleve jól teljesít az iskolában. Márpedig az elvárások és az iskolai értékelési módszerek miatt rájuk nehezedő nyomás miatt a gyerekek (és a szülők is) inkább arra fókuszálnak, hogy mit és hogyan csinálnak vagy kellene csinálniuk – ahelyett, hogy saját magukra és egyedi értékeikre figyelnének.
3. Nem tanulják meg értékelni a kemény munkát
A válaszadók tapasztalatai szerint az intelligens emberekre jellemző az is, hogy azt gondolják, akkor is jól teljesíthetnek, ha másokhoz képest kevesebb energiát és időt fektetnek egy-egy feladatba. De a magas IQ-szint nem feltétlenül vezet sikerhez, ráadásul emiatt a hozzáállás miatt esélyes, hogy soha nem tanulják meg, milyen az elszánt, kitartó munkával járó, igazi sikerélmény. Az egyik személyes magyarázat szerint "az intelligenciával akkor lehetnek bajok, amikor valaki már korán felfedezi, hogy nem kell olyan keményen dolgoznia a jó eredmények fenntartásáért, így nem fejlődik ki nála megfelelő munkamorál." Több kutató is egyetért abban, hogy a munka iránti elkötelezettség negatív értelemben függ össze az intelligencia bizonyos típusaival, mivel az átlagnál intelligensebb emberek úgy érzik, nem kell apait-anyait beleadniuk ahhoz, hogy elérjék céljaikat. Apropó, azt tudta, hogy a lustaság mögött is állhat magas IQ-szint?
4. Ellenszenvessé válhatnak, ha folyton okoskodnak
A kérdezőportálon arról is sokan beszémoltak, hogy mennyire nehéz megállni, hogy ne javítsanak ki másokat, akik zavaróan nagy butaságokat állítanak. Ilyenkor nem árt, ha a lenéző viselkedés vagy a beszélgetőpartner leteremtése helyett finoman jelezzük számára a tényeket, különben sértődés lehet a vége. „Előfordulhat, hogy az ismerősök egy idő után már nem keresik a társaságod, mert elegük lesz abból, hogy folyton beleokoskodsz a mondandójukba és mindent meg akarsz magyarázni a saját tudományos módszereddel. Na, ilyenkor annyira nem jó érzés okosnak lenni” – fűzte hozzá Raxit Karramreddy egyetemi hallgató.
5. Hajlamosak túlbonyolítani mindent...
...amivel fel is tudják húzni magukat. Népszerű és logikus érvnek bizonyult az is, hogy az okos emberek túl sok időt töltenek a dolgok elemzésével, és könnyen érzelgőssé válhatnak, ha megállás nélkül azon fáradoznak, hogy minden egyes koncepciónak és tapasztalásnak megtalálják az egzisztenciális jelentőségét. „Rájössz, hogy minden múlandó és hogy valójában semmi nem jelent semmit. Állandóan válaszokat keresel és már szinte beleőrülsz ebbe” – fogalmazott Akash Ladha okleveles könyvvizsgáló. Egy 2015-ben készült átfogó tanulmány alapján a verbális intelligencia összefügg az aggodalommal és a hosszas hezitálással, a „kérődzéssel”. A gyakorlati nézőpont szerint is igaz, hogy a végtelennek tűnő elszántság oda vezethet, hogy az intelligens emberek számára sokszor lehetetlennek tűnik döntést hozni. "A döntések lehetséges szálainak megértése, különösen a következmények túlanalizálásának tendenciája miatt van, hogy végül nem születik meg egy-egy döntés."
6. Tisztában vannak vele, hogy mennyi mindent nem tudnak még
Az, hogy valaki szuperintelligens, gyakran azzal jár, hogy tiszteletben tartja saját kognitív képességeinek határait, hiszen jól tudja, hogy bármennyire is igyekezne, soha nem tudna elsajátítani vagy megtanulni a világon mindent.
„Az intelligencia azért nem csak áldás, mert minél többet tanulsz, minél több információ birtokában vagy, annál erősebben érzed azt, hogy milyen keveset tudsz a világról” - írja egy szlovák felhasználó, aki egy klasszikus tanulmányt is idéz: Justin Kruger és David Dunning, a Cornell Egyetem kutatói azt találták, hogy minél kevésbé intelligens valaki, annál inkább túlbecsüli saját kognitív képességeit, és ez fordítva is igaz. Az egyik kísérletben például egy tesztírás végén megkérdezett tanulók közül azok becsülték túl teljesítményüket mintegy 50 százalékkal, akik a pontozás szabályai szerint a leggyengébben teljesítettek, míg azok, akik a legjobb eredményeket érték el, valamivel alábecsülték, hogy hány kérdésre adtak helyes választ.
