Önismeretet, azt ad a Száraz November utáni december

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Ebben pedig sokat segít, ha megválaszolja magának a következő kérdéseket.

Kedves Novemberi Szárazak és mindazok, akik még az alkoholmentes hónap gondolatától is irtóztak!

Habár a hónap végéhez közeledve a Száraz November kampánya is befejeződik, bizonyos értelemben csak most kezdődik el igazán. Pontosabban most jön el annak az ideje, hogy visszatekinthessünk egy döntés meghozatalára és azokra a személyes tanulságokra, melyeket a Száraz Novembertől kaptunk. Akkor is, ha vállaltuk, és akkor is ha nem. Jegyzeteltünk a Száraz November margójára, sok a kérdés, a válaszok pedig talán már megszülettek a tapasztalatokban.

Kell ez nekem?

Az első kérdés talán sokunk számára az volt, hogy belevágjunk-e vagy sem. És most szenteljünk kicsit több figyelmet a kétkedőkre, a szkeptikusokra, a pesszimistákra, az ellenállókra és mindazokra, akik élből nemet mondtak. Érdemes lehet feltenni a kérdést, hogy milyen okból nem került megfontolásra sem a Száraz November gondolata. Tiszteletben tartható döntés ez is, és talán nem érdemes túlgondolni, hacsak nem valaminek a tagadása, bagatellizálása áll a háttérben. Bizonyos értelemben ugyanis egy ilyen vállalás sok „veszéllyel” fenyeget: például fel kéne ismernem, hogy problémás ivási szokásaim vannak, vagy képtelen vagyok nemet mondani mások elvárásaira, akik számára természetes a péntek esti sörözésben való részvételem.

A Száraz November kampánya nem ígért semmit és nem kért sokat, csupán szorgalmazta, hogy a november alkohol nélkül teljen. Ahogy a szervezők fogalmaztak, az öngondozás technikáinak elsajátítása, a mértékletesség örömének átélése juthatott így szerephez. Izgalmas kérdés az is, hogy aki mindezt vállalta, az miért tette? Talán voltak, akik amolyan harminc napos El Caminora indultak a józanság zarándokútján. Mások pedig inkább egy kihívásként gondoltak az alkoholmentesség „extrém sportjára”. Mit akartunk, akartunk-e egyáltalán bármit is bizonyítani magunknak a Száraz November vállalásával? Mire akartuk használni az alkoholmentes hónapot?

Mit adott a „zéró tolerancia”?

Visszatekintve mit adott és mit vett el tőlünk az önként vállalt alkoholmentesség? A Száraz November vállalása mindenképpen tükröt tartott a vállalkozó szelleműek elé. Szembesített azzal, hogy milyen helyzetekben és körülmények között nézünk a pohár fenekére. Mik azok a rituálék, események és alkalmak, melyeknek észrevehető vagy észrevétlen kelléke az alkohol? Vannak-e olyan érzelmileg meghatározott helyzetek, melyeket az alkohol orvosol vagy éppen az ital koronáz meg? Társaságban fogy az alkohol, vagy édes kettesben talál egymásra ital és italos? Közeledünk azokhoz a kérdésekhez, melyek segítenek megérteni az alkoholhoz fűződő személyes viszonyunkat és azt, hogy mennyire tartjuk kezünkben az irányítást az itallal szemben. De a legegyszerűbb kérdés mégiscsak az, hogy hiányzott-e az alkohol, és ha igen, mikor és miért.

Talán nemcsak arra kaphatunk választ, hogy milyen űrt hagyott maga után a megvont alkohol, de van személyes élményünk is arról, hogy a józanság vállalása mit jelent számunkra. Az eddigi beszámolók alapján volt, aki letisztult gondolkodásról és jobb közérzetről számolt be, vajon mások hogy vannak ezzel? Tud-e vonzó lenni a szermentesség? Vannak-e olyan lehetőségek és esélyek, amelyek a józanság  által nyílnak meg? A felépülő szenvedélybetegek számára ez egy gyakran feltett kérdés. És a kérdést az indokolja, hogy a felépülés részeként kialakított józanság nem egyenlő azzal, ha az eddig folytatott életvitelből kivonjuk az alkoholt. A Száraz November kapcsán a szociális fogyasztó számára is kérdéses lehet, hogy van-e bármi, amit csak alkohol nélkül érdemes.

Én és az alkohol, mi és az alkohol

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a környezet hogyan reagál alkoholmentes választásunkra. Furcsán hangzik a kérdés, de mennyire várják el tőlünk, hogy igyunk? Ilyen értelemben a Száraz November nemcsak elénk tart tükröt, hanem visszatükrözi környezetünk attitűdjét is. Mások furcsállják, kinevetik vagy támogatják döntésünket? Valamennyit talán megérthetünk abból, hogy mi történik egy felépülő függővel, ha az absztinenciát vállalja és a teljes környezete szemtanúja ennek a döntésnek. A társas közeg reakcióját szemlélve talán a legfontosabb, hogy hogyan viszonyulunk a velünk szemben támasztott elvárásokhoz, tudunk-e és akarunk-e nemet mondani azokban a helyzetekben is, amikor ez kényelmetlennek látszik.

Jöhet az after party?

A visszaszámlálás megkezdésével újabb kérdés fogalmazódik meg: hogyan tovább? Miközben egy sokakat megmozgató kampány bontakozott ki, egyúttal megjelentek a Száraz November első karikatúrái is. Egészen pontosan azok a Facebook-események, bejegyzések és közösségi felületen történő megnyilvánulások, melyek a Száraz November megnevezését a dorbézoláshoz használják fel, vagy akár after party-t hirdetnek. Utóbbi azért is érdekes, mert jó volna tudni, hogy a novemberi szárazságot hogyan értékelik az érintettek és milyen folytatásban gondolkodnak. Vagyis az alkoholmentességet vállalók kitikkadtak-e annyira, hogy december első hete az elázásról szóljon. Súlyosabb volt-e az áldozatvállalás, mint annak hozadéka?

A szárazság máshol keresendő?

A kampány nem azt tűzte ki céljaként, hogy felépülési alternatívát kínáljon a függők számára. Ennek ellenére talán érdemes kacérkodni a gondolattal, hogy az alkohol mellett más szer vagy tevékenység mellőzése legyen egy következő próbatétel. Van-e bármi más, aminek a megvonása az alkoholéhoz hasonlatos lehet, és az effajta hiány tud-e bármilyen felismeréshez vezetni? Amit a péntek esti sörözés sokaknak jelent, az talán a délután kettőkor elfogyasztott harmadik kávé másoknak, vagy éppen az utolsó kocka a táblás csokoládéból. A hiány pedig felkeltheti ugyanazt a sóvárgást, ugyanazt az útkeresését és hiánypótlási szándékot. Szóval tovább is lehet szőni a Száraz November gondolatát, újabb kísérletekre lehet vállalkozni.

Van-e vállveregetés a végén?

Ha sikerült kipipálnunk a Száraz Novembert, minek köszönhetjük saját sikerünket, mit csináltunk jól az egy hónap alatt, hogy sikerült véghez vinni? És ha nem sikerült, milyen banánhéjon csúsztunk el? Egyáltalán kudarcként éljük-e meg, hogy eredeti szándékunk nem teljesült? Akárhogy is zárult, jó eséllyel van tanulság. Szóval ezúton is meghívunk egy legkevésbé sem hivatalos, legkevésbé sem szervezett Önértékelő Decemberre!