8 dolog, amivel fejlesztheti az önbizalmát

Az önbizalom alapvetően a gyerekkorunkban alakul, de felnőttként is van mit tenni, ha sokszor kételkedünk magunkban.

Az önbizalmunk alapvetően meghatározza életünket. Hat a mindennapokra, a kapcsolatainkra, mennyire merünk kezdeményezni, hogyan leszünk képesek lezárni dolgokat az életünkben, legyen szó akár párkapcsolatról vagy munkáról. Egyszóval minden tevékenységünk alapvető kiindulópontja, mennyire vagyunk jóban magunkkal. Kutatások bizonyították, hogy azok az emberek, akik elégedettebbek önmagukkal, kevésbé szenvednek az olyan helyzetekben, ahol elutasítást kapnak és a kudarccal járó helyzetekből is jóval kevésbé frusztráltan jönnek ki. Az önbizalom és a stressz megéléséért felelős hormon, a kortizol erős kölcsönhatásban vannak egymással. Azt találták, hogy sokkal kevesebb a kortizol azokban az emberekben, akiknek egészséges önértékelésük van.  

Az önbizalom nemcsak a külső megerősítésből táplálkozik

Meglehet fontos, hogy kapjunk visszajelzést, hogy jó dolgozók, jó társak vagyunk, ha ezenkívül nincs egy „belső mag”, amiből tudunk táplálkozni, akkor ezek a külső bókok, nagyon hamar átfolynak rajtunk. Ha mi képtelenek vagyunk saját magunk számára erőt, optimizmust, megértést biztosítani, akkor lehet akármilyen nagy és fontos az a visszajelzés, nem fog sokáig tartani a hatása.  Képzeljünk el egy lyukas  tankot, amit tele szeretnénk tankolni. Lehetetlen. Aki nem hisz magában, aki szigorú magával és nem tanulta meg, hogy lehet hibázni, annak hiába mantrázzuk, hogy okos, ügyes és szép. Ezek csak jelentés nélküli szavak lesznek, melyek kifolynak a lyukas tankján.

Na jó, felismertem, hogy kevés az önbizalmam és akkor mit tegyek?

Elsősorban örüljek és legyek büszke magamra, hogy már itt már tartok. Ennek a felismerése is egy önismereti pont. Aztán kezdjek el gondolkodni, tapogatózni hogyan is éltünk mi a családban, milyen visszajelzéseket kaptunk, ha kaptunk gyerekként. A szüleimnek milyen a viszonyuk saját magukhoz? Mennyire elégedettek saját magukkal és az életükkel?

Judit átlagos külsővel rendelkező nő, aki önbizalomhiánya miatt jelentkezett pszichológushoz. Elmondása szerint ő csúnya, emiatt sikertelen a férfiaknál. Súlyával és alakjával elégedetlen, mint minden második nő. Történeteiből kiderül, hogy kap azért bókokat és pozitív visszajelzést, de természetesen ezeket is kiválóan átformálja negatív irányba és beilleszti alacsony önértékelésébe saját magáról. Azt mondja, ha lefogyna legalább 10 kilót, minden más lenne, hiszen akkor észrevennék őt, és persze ő is szépnek gondolná magát. Alapvetően azt gondolja, hogy önbizalomhiányának az a pár plusz kiló az oka.

A közös munka során fény derül rá, hogy náluk a nőiesség megélése nem igazán jellemző a nőkre, édesanyja életét végigkíséri az állandó elégedetlenség. Úgy tűnik ez a hagyomány generációról-generációra adódik tovább a nők körében. Náluk az étel a szeretet szimbóluma, de a feszültséglevezetés is gyakran csipegetéssel történik. Judit véget nem érő bűntudat és öröm körben mozog az evéssel kapcsolatban. Egy kiadós ebéd után saját magát szidja, hogy lehet, hogy megint ennyire gyenge volt és „bezabált”. Persze családi megerősítést is kap, hiszen anya, apa sokat eszik. Náluk ez a szokás, ezt a mintát hozza magával. Felnőttként, ha szomorú egy tábla csokival vigasztalja magát, ha valami pozitív történik életében örömében eszik valami finomat.  

Oké, ha a gyerekkorból jön minden, akkor szidjam a szüleim?

Akár megtehetem ezt is, természetesen a saját felelősségemet is felismerve az életem alakulásában. Ha évekig dühös leszek az anyámra, amiért az evésnek ennyire központi szerepet tulajdonított az életemben, azzal hosszú távon nem leszek előrébb. Fontos megélnem a dühöm a szüleim felé, hiszen haragudhatok rájuk, mert nem ismerték fel kiskoromban, hogy probléma van az étkezésemmel vagy éppen, hogy nem mozgok semennyit. Azt is fontos felismernem, hogy felnőttként én vagyok az, aki a saját életemen képes vagyok változtatni. Járhatok pszichológushoz, ha minden trükköt és megoldást tőle várok, nem sok értelme lesz.

De akkor mit tehetek?

• Örüljön a bókoknak! Ha bókot kapok, vagy megdicsérnek tudatosan nem viccelem el, nem terelem el a témát, hanem igyekszem eljuttatni magamhoz, hogy most azt mondták: szép a mosolyom. Előre is készülhetek azzal, hogy kitalálom mit fogok válaszolni, ha bókot kapok. Előre szólok, ez piszkosul nehéz lesz, hiszen ha 20-30 éve így reagálok, akkor ez egy folyamat lesz míg igenis jó érzésekkel tudom fogadni, ha pozitívan beszélnek rólam.

• Legyen olyan megértő saját magával, mint a barátaival! Sok kliensem meséli, ha valami nem sikerül nekik, mennyire szégyellik magukat és bűntudatuk van. Az természetes, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezem, akkor szomorú vagyok, azonban ha saját magamat szapulom, az nem lesz előrevivő és önbizalom-fejlesztő hatású. Ehelyett elkezdhetem megtapasztalni, mi történik ha picit megengedőbb vagyok magammal, ha a “nem igaz, hogy megint ilyen béna voltál” helyett azt mondom magamnak: “jól van, ez most nem ment olyan jól, csalódott vagyok, dühös és szomorú, de majd gyakorolok még és tuti, hogy jobban fog menni”. Ha egy barátját éri kudarc, azt mondja neki, hogy „igen, tök béna vagy, szerintem minden próbálkozás felesleges”? Ugye nem? Akkor saját magával is fontos, hogy megértőbb legyen!

• Térképezze fel a valódi erősségeit és használja őket! Ha szívesen barkácsol és a visszajelzések is erősítőek, akkor foglalkozzon ezzel többet, amennyiben ideje engedni. Ha szeret kutyákkal foglalkozni és feltöltődik a környezetükben, akkor menjen el egy menhelyre, ahol biztos örülnek az önkénteseknek, vagy kezdje el tanítani a kutyáját. A lényeg, hogy keresse meg, mik a reális erősségei, használja ezeket, és keressen olyan eseményeket, ahol ezekkel tud foglalkozni. Ezáltal nemcsak az erősségei szilárdulnak meg, de az önbizalma is.

• Mozogjon! A sport jótékony hatását nem is szükséges részletezni. Sétáljon, ússzon, fusson vagy mozogjon bármit, amihez kedve van. Csak mozogjon és használja a testét! Otthon maradni és azon puffogni, hogy ma sem ment el mozogni, kicsit sajnálni önmagát, hogy jaj, én milyen szerencsétlen vagyok, hogy ezt sem tudom megtenni, meglehetősen könnyű megoldás. Azonban, ha elmegy akár sétálni, a mozgás jótékony hatása mellett, pozitív visszacsatolást küld saját magának, hiszen láthatja, hogy igenis képes megcsinálni.

• Valóságos értékeket keressen! Gondolja végig, hogy milyen helyzetben volt legutóbb elkeseredett és érezte azt, hogy egy örök vesztes. Megvan? Legyen ez egy sikertelen vizsga. Azt gondolta utána, hogy az egyetem sem lesz meg, talán már látta saját magát kallódó emberként 50 évesen, aki teljesen elmagányosodott. Akkor most írja le a helyzettel kapcsolatos reális értékeit: okos vagyok, felvettek az egyetemre, szorgalmas vagyok, érdekel a téma, kitartó vagyok, más vizsgáim már megvannak. Gondolja végig, mit tehetne még a sikeres vizsga érdekében!

• Olvassa el ezt a cikket!

• Úgy erősítse meg magát, hogy el is higgye azt, amit saját magának mond! Ha stresszel a vezetés miatt és automatikusan az jön a szájára, hogy “ béna vagyok, sosem fog menni”, vegyen erőt magán és ahelyett, hogy a nagy általánosságokat puffogtatná (például azt, hogy minden kezdet nehéz, vagy gyakorlat teszi a mestert), inkább gondolja végig a konkrét helyzetet és azt erősítse meg magában, ami tényleg jól ment vagy megy! Lehet, hogy gyomorgörccsel szállok még be a kocsiba, de képes vagyok elvezetni a zöldségesig és ez nagy szó! Igen, félek, viszont igyekszem gyakorolni és ez erőt ad. 

• Élje meg saját élete feletti kontrollt! Tervezze meg a napját, akár azt, hogy miket szükséges elintéznie, mit fog enni, mikor jut idő a mozgásra. Aki azt éli meg, hogy tehetetlen és nincs befolyása a saját életére, hamar enyhe depresszió közeli állapotba kerülhet.

Azt nem ígérhetem, hogy egy-két gyakorlás hatalmas előrelépéssel fog járni, hiszen az önbizalom fejlesztése hosszabb út, azonban, ha kitartóan gyakorol és energiát fektet abba, hogy megálljon helyzetekben és igenis tudatosítson, biztos vagyok benne, hogy lesz eredménye. Nagyon fontos észrevennie, hogy a saját felelőssége az önbizalma fejlesztésében óriási! Ön az, aki tehet azért, hogy változzon. Kemény, nehéz munka, de mindenképpen meghálálja a belefektetett energiát.