Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az emberek vajon pszichopatának születnek vagy a környezetük teszi azzá őket? Ehhez hasonló kérdéseket boncolgattunk szakértő segítségével.
Amikor meghalljuk azt a szót, hogy pszichopata, kapásból a sorozatgyilkosok olyan nagy klasszikusai jutnak eszünkbe, mint Hannibal Lecter A bárányok hallgatnak című filmből, vagy Ted Bundy a való életből. Ám nem minden pszichopata sorozatgyilkos és nem minden sorozatgyilkos pszichopata, és ez csak egy a rejtélyes személyiségzavarral kapcsolatos tévhitek közül. Az emberek vajon pszichopatának születnek vagy a környezetük teszi azzá őket? Ehhez hasonló kérdéseket boncolgattunk Magi Annával, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének munkatársával, aki az idei Pszinapszison tartott érdekes előadást a témáról.
Nehéz definiálni
Tudományos körökben állandó vita tárgyát képezi a pszichopata személyek meghatározása és nagyobb az egyetértés abból a szempontból, hogy mi nem tartozik a pszichopátia fogalmába. „A pszichopátia tulajdonképpen egy személyiségzavar, ami minden esetben bizonyos vonások együttes jelenlétét, mintázatát jelenti. Az állapot tartósan, rugalmatlanul, az egyén életének minden szegmensére kihat és eltér az adott kulturális környezet normáitól. A különböző elméletek minden esetben több (van, amelyik 3, és van, amelyik 33) vonásról beszélnek, amelyek között azért bőven akadnak átfedések és sok vitatott pont is van” – mondta a Díványnak Magi Anna, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének munkatársa. „Az egyes megközelítések különböző szinteket határoznak meg azzal kapcsolatban, hogy mikor beszélhetünk magáról a zavarról. Természetesen nem kell, hogy az illetőnél valamennyi jellemvonás kimutatható legyen. Az emberek nagy része rendelkezik valamiféle mértékben pszichopátiás vonásokkal, de ettől még nem lesznek pszichopaták. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy sosem egy, hanem több jellegzetesség jelenlétéből, illetve azok mértékéből adódhat probléma” – tette hozzá a szakértő.
Ami biztos: közönyösek és egoisták
„A pszichopaták érzelmi működésére a szegényesség a legjellemzőbb: az érzelmeik – ha vannak – felszínesek, nem élik át mélyen azokat, így nincs bűntudatuk sem a hagyományos értelemben véve, vagyis mások szenvedésével szemben közönyösek és érzéketlenek. Az ilyen ember számára egy másik személytől elvenni egy húszezrest - akár a kezéből kiszedni - olyan, mint a hétköznapi emberek számára az utcán találni egyet. Szüksége volt rá és ez azonnal legitimizálja is a tettét” – magyarázza Magi Anna.
„A gondolati működés terén elsősorban a figyelmetlenség, a rendszertelenség és a gyanakvás emelhető ki, ami a pszichopaták énközpontúságához kapcsolható. „Olyasmire kell gondolni, hogy egy pszichopatának az az alapgondolata, hogy mindenki a saját érdekeit védi, így őt is ki akarják használni, és mintegy megelőző csapásként már azon töri a fejét, hogy hogyan tudna másokat félrevezetni. Jellemző rájuk a megbízhatatlanság, a lelkiismeretesség hiánya, az engedetlenség, a tisztességtelenség és a megtévesztés, sőt sok esetben a verbális vagy fizikai agresszivitás is. Egyesek szemrebbenés nélkül tudnak hazudni, és ha szembesítjük őket a bizonyítékokkal, akkor sem tapasztalni náluk a megbánás jeleit - vagy csak színlelik azokat” – mondja a szakértő.
És ravaszul kommunikálnak
Másfelől a pszichopaták lehetnek nagyon bájosak, könnyen alakítanak ki jó első benyomást és hamar megkedveltetik magukat másokkal, úgymond "betekerik" az embereket. (A beteker kifejezés a börtönszleng része; általában arra utal, amikor valaki átveréssel zsarolhatóvá tesz egy másik - akár hivatalos - személyt.)
Képtelenek azonban hosszú távon egészséges kapcsolat kialakítására, és a meglévőket is általában a másik ember kizsákmányolása motiválja. Ezek mellé társul még az egocentrizmus, a különlegesség és a sebezhetetlenség érzése. Sok jellegzetességet felfedezhetünk akár az ismerőseink körében is, de aggódni akkor kell, ha ezek közül minél több megvan egy személynél, vagyis ha azonosítható maga a mintázat.
Egy-egy vonás kimondottan hasznukra tud válni; ilyen például a jó kommunikációs készség, amivel ledumálják a másikat, vagy az a fajta félelemnélküliség, ami például a tűzoltókat vagy a rendőröket képessé teszi arra, hogy bemenjenek az égő házba, vagy a fegyveres bűnelkövetőkkel szembenézzenek. De az sem mindegy, hogy egy életmentő műtét előtt valaki azért veszít értékes perceket, mert az orvos empátiája miatt hezitál belevágni a szikével a beteg testébe. Ezek mind olyan dolgok, amikhez hosszú és alapos szakképzésre is szükség van, mégsem alkalmas rájuk akárki.. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok, akik ezeket a foglalkozásokat űzik, pszichopaták lennének. Ahogy már szó volt erről, több jellemző együttes jelenléte lehet probléma, itt pedig egy-egy vonásról beszélünk. Ebben a témában jelenleg is folyik az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének kutatása, amiben ide kattintva ön is részt vehet.
Pszichopátia = erőszakosság, öldöklés?
Azok, akik egyetlen alkalommal, egyszerre több embert ölnek meg, általában pszichózisban, illetve valamilyen pszichiátriai betegségben szenvednek. Erre a megállapításra jutott J. Reid Meloy törvényszéki pszichológus, aki az elmúlt ötven év tömeggyilkosságait vizsgálta részletesebben. Az eredményeik is bizonyítják, hogy a legtöbb elmebetegtől távol áll a fizikai erőszak, a média túlzásai és nagyításai miatt mégis úgy tűnik, hogy ezek a ritka, ám annál tragikusabb esetek hetente megtörténnek. A szakértő szerint a tömeggyilkosok kis részénél depressziót diagnosztizálnak - mint ahogy a müncheni ámokfutónál is - és közülük csak nagyon kevesen nevezhetők pszichopatának: az volt például Eric David Harris, a Columbine iskolai mészárlás egyik elkövetője.
Az egyik legnagyobb tévhit tehát, hogy a gyilkosok mind pszichopaták, és ez fordítva is így van. Igaz, hogy a pszichopátia egy kockázati tényezőt jelent a fizikai erőszak tekintetében, ami nem is meglepő, ha a lelkiismeret és az érzelmek hiányára gondolunk, de ez nem jelenti azt, hogy valamennyi pszichopata hidegvérű gyilkos is egyben. „Ez a hiedelem leginkább annak köszönhető, hogy a mainstream médiából, elsősorban a filmekből általában a sorozatgyilkosok kapcsán halljuk legtöbbször a kifejezést, ezért hozzájuk társítjuk. De fontos tisztában lenni azzal, hogy nem minden gyilkos pszichopata, hiszen például ha valaki önvédelemből öl, vagy egy baleset során akaratlanul okozza egy embertársának a halálát, az nem a másik iránti közönyről és az empátia hiányáról szól. De akik más okból, mondjuk bosszúvágyból gyilkolnak, azoknál sem feltétlenül beszélhetünk pszichopátiáról. Ugyanakkor nem minden pszichopata előéletében találhatjuk meg a jogi értelemben vett kriminalitást, és nap mint nap, az élet valamennyi területén találkozhatunk ilyen emberekkel anélkül, hogy szó nélkül összevernének, vagy meggyilkolnának”- tisztázza Magi Anna.
Pszichopátia = pszichózis?
A két zavarnak nem sok köze van egymáshoz; valószínűleg a szóalakok hasonlósága miatt kapcsolják össze a pszichopátiát az elmebajjal. „Pszichotikus állapotban az emberek elvesztik a kapcsolatot a valósággal, irreális viselkedéseket mutatnak, olyan dolgokat látnak vagy hallanak, amik csak az ő fejükben léteznek, vagyis hallucinálnak; kaotikus a gondolkodásuk, a beszédük és a mozgásuk. Ezek a jellegzetességek, valamint a téveszmék azok, amiket legtöbbször az őrültséggel társítunk. (Tudni kell azonban, hogy ez a szó csak a köznyelvben létezik, a szakmai terminológiában nincs olyan kifejezés, hogy őrült.) Ezzel szemben a pszichopaták inkább hiperreálisnak nevezhetők, a döntéseiket sem érzelmeik nem befolyásolják, sem az, hogy másokra nézve azok milyen következménnyel járnak - bár általában pontosan tudatában vannak ennek, csak nem érdekli őket. Nem lehetetlen azonban, hogy egy pszichopatának legyenek pszichotikus pillanatai, vagy hogy valaki, akinek valamiféle pszichotikus állapotokkal együtt járó betegsége van, az pszichopata is legyen egyúttal, de nagyon ritka az ilyen együttjárás” – magyarázza Magi Anna.
A pszichopátia veleszületett dolog?
A legtöbb mentális zavarról az a tudomány álláspontja, hogy a genetikai és környezeti tényezők interakciója következtében alakulnak ki, vagyis egyrészt öröklődnek, de a nevelés és a környezet is ugyanúgy hatással van a megjelenésükre. Vannak már beazonosított genetikai háttértényezők, amelyek meghatározó ereje a különböző pszichopátiához köthető tulajdonságok mentén eltér. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a különböző jellemvonások más-más viselkedésekben azonosíthatóak, a konkrét viselkedés pedig erősen függ attól, hogy a környezetünk mit enged meg. De ennek fordítottja is igaz: ugyanazon viselkedés nagyon eltérő háttérmechanizmusok eredményeképp is létrejöhet.
A pszichopátia elméletei között vannak olyan megközelítések, amelyek szerint nem egy egységes zavarról beszélhetünk, mivel léteznek altípusai. Leggyakrabban az elsődleges és a másodlagos pszichopátia megkülönböztetése fordul elő, és bár több elnevezést említenek a szakirodalomban, például a szociopátiát is, definíció szerint a pszichopátia inkább veleszületett, a szociopátia pedig inkább szerzett, azaz hátterében a nem megfelelő, akár ellenséges szociális környezet vagy gyerekkori bántalmazás áll.
Pszichopátia/szociopátia = antiszociális személyiségzavar?
Tudta, hogy a pszichopátiás vagy szociopátiás személyiségzavart egyik hivatalosan elfogadott diagnosztikus nevezéktan sem tartalmazza? A DSM (az Amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyve a mentális betegségekről) szerint az ezekhez legközelebb álló hivatalos betegség az antiszociális (illetve a disszociális) személyiségzavar, és sokan ugyan egymás szinonimájaként említik e két rendellenességet, számos ponton elkülönülő jelenségekről van szó. Kevin Dutton brit pszichológus találó megfogalmazása szerint az antiszociális személyiségzavar olyan, mintha a pszichopátiát érzelmekkel egészítették volna ki, a pszichopátia viszont érzelmek nélküli üresség.
A két rendellenesség egymáshoz való viszonya egyébként jól szemléltethető a biológia órákról ismerősen csengő tudományos tézissel, miszerint minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Ebben a kontextusban az antiszociális személyiségzavarban szenvedők jelentik a tágabb csoportot, a rovarokat, és a pszichopaták a szűkebb csoportot, a bogarakat. (Az antiszociális személyiségzavarral diagnosztizált személyek közül nagyjából minden negyedik pszichopata, a pszichopaták azonban kivétel nélkül mind mutatják az antiszociális személyiségzavar tüneteit.)
"Ha pedig kifejezetten a pszichopátia és szociopátia megkülönböztetésére fókuszálunk, akkor a zavarok kialakulásában található eltérések a dominánsak. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy a pszichopátia kifejezés inkább a genetikai háttér általi meghatározottságra utal, míg a szociopátia a környezet szerepét hangsúlyozza. Maga a szóhasználat is egyrészt valamiféleképpen a szakértőnek a zavar hátterével kapcsolatos meggyőződésére utalhat. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kapott gének és a környezet egymással interakcióban formálja az emberek személyiségét és viselkedését" - fűzte hozzá Magi Anna.
Megváltoztathatatlan?
- Ez egy nagyon elterjedt vélekedés még szakmai körökben is, de a pszichopátiás viselkedések kezelésével kapcsolatban egyelőre nem rendelkezünk elegendő empirikus adattal, hiszen nagyon kevés kutatás készül a témában. Akadnak persze bizakodásra okot adó eredmények, de egy címke miatt eleve lemondani egy emberről egyébként sem túl szerencsés – véli a szakértő.
