A halogatással a negatív érzéseinket hessegetjük el

A kérdés, hogy milyen gyakran csináljuk, miért, és mennyire vagyunk képesek kontrollálni. A halogatás pszichológiájáról olvashat.

“ Á, még nem állok neki a tanulásnak, ebéd után jobban fog az agyam.”

“ Belőlem a stressz kihozza a maximumot, ráérek még azzal az anyaggal.”

“ A héten még sok a dolog, de jövő héttől már tényleg elkezdek edzeni.”

Ismerős? Kevesen vannak, akik még nem léptek túl valaha határidőt, ne adtak volna le késve bármit. Sokan éltük már át a következő évtől megfogadom és aztán halogatom állapotát is, vagyis azt, amikor a látszólagos szándékunk ellenére a teendők elkezdését és/vagy befejezését rendszeresen eltoljuk, elhalasztjuk. A halogatás hétköznapi jelenség, de nagyon zavaró tud lenni, akár az érintett személy, akár a környezete számára. A kérdés, hogy ez a folyamat mennyire van kontroll alatt, mennyire gyakori az adott ember életében és milyen okok állhatnak mögötte.  

Mi is állhat a halogatás mögött?

• belső bizonytalanság érzése. A feladat elvégzéshez fontos saját kompetenciák megkérdőjelezése. “ Erre én nem vagyok képes.” “Tök béna lesz az egész.“
• bizonytalanság az eredmény minőségében.“Mit fognak szólni, hogy ilyen és olyan lett.”
• nincs elég szorító érzés. A feladat elvégzésével járó eredmény valamiért nem annyira szükséges még a személy életében, hogy abba energiát és időt fektessen.
• önbizalomhiány. Ez kapcsolódik a bizonytalanság érzéshez, társulva azzal, hogy a személy értéktelennek érzi magát, képtelen elhinni magáról, hogy képes megoldani az adott dolgot. A háttérben húzódó ok lehet, hogy gyerekkorában nem kapott elegendő, vagy hozzá ténylegesen eljutó támogatást és megerősítést, hogy amit csinál az jó, ügyes, okos, szép…  “ ilyet még sosem csináltam, nem is hiszem, hogy ez menni fog/ ez nem nekem való.”
• perfekcionizmus. Tökéletesen KELL leadni a dolgozatot, tökéletesen KELL megoldani a feladatot. “Nem hibázhatok” “ Aki hibázik, az gyenge". Ez hatalmas belső feszültség megélésével jár, ami nem oldódik fel akkor sem, ha nagy nehezen elkészül az adott feladat. A maximalista embernek nehéz belevágnia a feladatba, hiszen már azon agyal, hogy ki mit szól majd, kinek milyen elvárása lesz, illetve nagyon nehezen adja ki a kezéből a munkát, hiszen azon “mindig van mit csiszolni”.
• túlvállalás. Fontos, hogy be tudjuk osztani az időnket. Tudjunk fontossági sorrendet kialakítani, melyik feladat mennyire sürgős vagy éppen ráérős még. A túlvállalás hátterében számos ok állhat, többek között az is, hogy az ember képtelen nemet mondani. 
• szabotálás. Van, hogy az utolsó pillanatban áll neki a feladatnak, majd ha nem sikerül, arra fogja, hogy alig volt ideje rá. A nem tudatos szabotálás hátterében szintén számos rejtett dinamika húzódhat meg, ezekről részletesen itt olvashat. 

A halogatás mögött gyakran a kellemetlen érzések elkerülése áll. Egy fogorvossal való találkozás ritkán a legboldogabb pillanata életünknek, mégis ésszel felfogjuk és megértjük, hogy az egészségünk védelme érdekében érdemes elmennünk. Ez a helyzet előhozhat belőlünk félelmet, szorongást, feszültséget, amit tudnunk kéne elviselni. Aki gyakran halogat, elhárítja a kellemetlen-kényelmetlen érzéseket magától. Egy szakítás utáni szinte azonnali másik kapcsolatba való átevickélés is halogatás. A gyász megélésének halogatása. A hatalmas motiváció a halogatásban, hogy feszültséget átélni nem kellemes, emiatt a halogató ember mindet megtesz annak érdekében, hogy ezt elkerülje. A halogató ember a kudarcra és annak elkerülésére koncentrál.

Gyakorolj önkontrollt! Hagyd abba a halogatást!

Gyakran hallani ezt a “varázsmondatot”, azonban az igazság az, hogy ennek a gyakorlása közel sem egyszerű. Amikor valakinek tanácsot adunk, hogy hagyja abba a halogatást, az körülbelül annyira hatékony, mintha egy anorexiásnak azt mondanánk, hogy “ de hát nem is vagy kövér.” Egy szakítás után levő embernek sem megoldás, hogy azt mondjuk, hogy hagyd abba a szomorkodást és ne búslakodj, mert ettől nem lesz jobban. A fájdalmat és a veszteséget ugyanis meg kell élni.

A halogató embernél is fontos, hogy egyáltalán észrevegye, felismerje, hogy neki ezzel nehézségei vannak. A megoldást viszont  mélyebben találjuk meg. Az önkontroll/ önszabályozás nagyjából három éves korunkra alakul ki és ha valakinek ezzel felnőtt korában nehézségei adódnak érdemes ezzel foglalkoznia. A feladat nem lesz egyszerű, sőt meglehetősen melós lesz, de nem lehetetlen.

Önkontrollt gyakorlunk akkor, amikor valamire nemet mondunk, mérlegeljük mit tudunk bevállalni, mit nem. A kulcs, hogy közben tudatosan vagyunk benne a folyamatban, mi döntjük el, hogy ma füvet nyírok és takarítok, holnap pedig átmegyünk a rokonokhoz, nem csak úgy történnek velünk a dolgok.

Akkor mégis mit lehet tenni?

Bármit is, az biztos, hogy ez hosszú és kemény munka lesz. Az egészséges önképhez hozzátartozik, hogy azt éljük meg: hatással, befolyással vagyunk a saját életünk alakulására. Izmosodni, fogyni szeretnék, ezért elmegyek aerobikra, akárhova. A tudatos jelenlét az életben, önbizalmat és erőt ad saját magunknak. Azonban mindenképp érdemes utánajárni honnan eredhet bennünk a szorongás illetve annak elkerülése, ami miatt halogatunk dolgokat. Majd ezek után jöhetnek a praktikus tanácsok és azok betartás, azonban az érzelmi rész megoldását nem érdemes tovább halogatni.