Ezekre kell figyelnie, ha tényleg le akar szokni

Attól, mert éppen nem iszik, még lehet függő. Addiktológus segít abban, mi kell a valódi felépüléshez.

A szenvedélybetegségre talán még ma is misztikus rejtélyként tekintünk, pedig kétségtelenül jelen van mindennapi életünkben. Nem túlzás, hiszen ha csak arra a bűvös 800.000 fős becslésre gondolunk, ami a magyarországi alkoholfüggők saccolt számát illeti, akkor könnyen rájövünk, hogy szinte minden családot érint így vagy úgy a probléma. Ez esetben a drogfüggőség és a viselkedési függőségek előfordulását még számba se vettük. Van-e kiút, van-e teljes gyógyulás, mit jelent egyáltalán a felépülés? Lapozzunk bele a józanodás szótárába, avagy fogalomtisztázás a tisztulásról.

A, mint absztinencia

Az absztinencia az önkéntes tartózkodást jelenti a pszichoaktív szerekkel vagy bizonyos függőséget jelentő cselekvési motívumokkal szemben. Ez nem más, mint az alkohol és a drogok letétele, a teljes szermentesség. Viselkedési függőségek esetében ennél bonyolultabb a kérdés, vagyis a függőséget okozó viselkedés elhagyása. Ahogy munkafüggőség kapcsán sem kiiktatható a munkavégzés, úgy szexuális addikciók esetében sem lehet felszámolni a szexualitást.  Utóbbi esetben azonban például a problémás pornófilmhasználattal szemben reális cél lehet az absztinencia kialakítása, vagyis a pornófilmek kiiktatása a szexuális magatartásból. Az absztinenciába nem fér bele az alkalmanként előforduló szerfogyasztás.

Az absztinencia vállalása minden felelősséggel együtt hatalmas feladatnak és tehernek tűnhet. Ezt a súlyt könnyíti a tizenkét lépést követő anonim közösségek elgondolása, ami szerint csak a mai napra érdemes vállalni a szermentességet. Ez a vállalás persze megismétlődhet napról napra, ez pedig szermentes éveket tehet ki, de az egy napra szóló célkitűzés rövid távú, teljesíthető feladatot jelent. Fontos, hogy az absztinencia nem egyenlő a felépüléssel.

A szermentesség az első lépés, de a józan élettel járó szokások, rutinok és rendszeresség kialakítása ennél hosszabb folyamat, ami a szermentességen kívül több lépést kíván meg. Az absztinens időszak általában nem azonnal hozza meg gyümölcsét. A fizikai vagy pszichés elvonási tünetek a szermentesség kezdetén aligha teszik vonzóvá az absztinenciát. Ez azonban szükségszerű velejárója lehet a hosszabb távon megtérülő szermentességnek. Az absztinencia tehát nem egyenlő a felépüléssel, de nincs felépülés absztinencia nélkül.

J, mint józanság

Ezen látszólag nincs mit magyarázni. Van azonban a felépülő függők szlengjében egy másik kifejezés, ami érthetőbbé teszi, hogy mit is jelent józannak lenni. Ugyanis nem mindegy, hogy valaki száraz, vagy józan. Száraz alkoholistának, vagy anyagosnak leginkább azt tartják, aki ugyan nem fogyaszt szert, de percről percre fogát összeszorítva harcol a szermentességéért, és ez több kínt okoz, mint örömöt. Azt is szokták a száraz jelzővel illetni, aki a szert ugyan letette, de személyiségének működése nem mozdult ki a függőség állapotából. Ehhez képest a józanság minőségi különbséget jelent, a teljes személyiség aláveti magát a változtatás szándékának. Emiatt az eredmény is több,  mint szermentesség. A józan élet nem csak az akaratos törekvésből áll, hogy ne nyúljon valaki a szer után, hanem a józanság örömeit és lehetőségeit is felkínálja.

Sz, mint szerváltás

A szerváltás megint csak nem egyenlő a felépüléssel, de jó tudni, hogy gyakran félreértelmezett felépülésként tekintünk rá. Ha egy drogfüggő leteszi a választott szerét, de észrevétlenül az alkohol, a szerencsejáték, a testedzés, a munka, vagy bármi egyéb veszi át a drog szerepét, akkor nem beszélhetünk tényleges felépülésről. A függőség fogaskerekei dolgoznak, a szenvedélybeteg működésmódja nem változott, csupán más játékszert választott magának az addikció, ez a szerváltás. Kémiai szerek tekintetében, vagyis alkohol-és drogfüggőség esetén érdemes az absztinenciát kiterjeszteni, vagyis a felépülő drogfüggőnek nemcsak a drogoktól kell tartózkodni, hanem az alkoholtól is. Alkoholbetegek esetében pedig a drogokat is ki kell zárni. Ez részben segít kivédeni a szerváltást. A viselkedési függőséget kiváltó cselekvéssorokkal szemben pedig jól jön a tudatosság, nehogy egy viselkedési függőség kifejlődése jelentse a szerváltást.

Sz, mint szociális fogyasztás

Ez a kifejezés jellemzően nem szerepel a szermentességre törekvő felépülés szótárában. Egyre elterjedtebb az az álláspont, mi szerint alkalmi, vagyis szociális szerfogyasztóból válhat valaki függővé, de egy függőből sosem lesz már szociális szerfogyasztó. Tapasztalatok szerint a szerekhez való visszatérés –még ha alkalmi gyakoriságúnak és mértékletesnek is tűnik eleinte – gyakran visszarendezi a korábbi működést a függő életében. Így a kontrollálhatatlan szerhasználat ismét visszakúszik a gyógyultnak hitt személy életébe. Ezért támogatja a legtöbb terápiás program az absztinencia célkitűzését.

Lapozzunk vissza az F betűhöz: felépülés

A felépülés tehát egy folyamat, ami a szermentesség kialakításával kezdődik. Ahogy tisztul a test és a gondolkodás, úgy egyre hozzáférhetőbbé válik a személyiség. A tisztuló egyén számára is egyre hozzáférhetőbbé válik a világ, annak minden gondjával és örömével együtt. Ennek persze része az is, hogy új válaszokat kell keresni a mindennapi élet nehézségeire és örömeire, hiszen a felépülés során többé már nem a kémiai szer oldja fel a kellemetlen érzéseket és nem a szer fokozza az örömöket. Új válaszokat érdemes keresni a korábbi destruktív rutinok lecserélésére vagy az unalom érzésének kezelésére.  A józanság hozadéka, hogy az érzések megélhetőek és vállalhatóak. Idáig eljutni annyit jelent, mint egy megrekedt személyiségfejlődésen pótlólagosan dolgozni.  A terápia hasznos lehet és megalapozhatja a felépülés sikerességét. A terápiára –és végső soron a felépülésre – szánt idő és energia befektetésként térülhet meg a józan életben.