Mivel már két napja folyamatosan eszik, gondoltuk, szívesen olvasgatna például arról, hogy mi minden befolyásolja döntéseinket, amikor evésről van szó.
Mivel az élelemszerzés nemcsak a túlélésünket szolgálja, de az ételnek komoly élvezeti értéke is van, hangulatunk és táplálkozási szokásaink között igen szoros a kapcsolat. Örömmel tölt el például, amikor szeretteinkkel osztozhatunk a finom falatokon egy-egy közös családi vagy baráti lakomán. Sokak számára azonban állandó küzdelmet jelent az étkezés, mert folyton amiatt aggódnak, hogy egészségtelen ételeket fogyasztanak, hogy elhíznak, vagy, hogy képtelenek mértéket tartani. Ha már nyakunkon az év végi dőzsölés, gondoltuk, szívesen olvasgatna arról, hogy mi minden befolyásolja döntéseinket, amikor evésre kerül a sor, vagy, hogy idővel miért is romlik az ízérzékelésünk. A Psy Blog segítségével összeszedtünk néhány érdekességet. Íme:
1. Nem tudjuk, mikor elég
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elfogyasztott étel mennyisége egyértelműen tükrözi éhségünk mértékét, pedig ez csak egyetlen tényező a sok közül, hiszen a tányér, az ételadag vagy a ropogtatni való csomagolásának mérete is nagymértékben befolyásolja, hogy mikor hagyjuk abba az evést. Legtöbbször talán csak akkor, amikor már semmi nem marad a tányérunkon vagy a zacskóban, hiszen nem szeretünk pazarolni és sokszor tényleg nem tudjuk, mikor elég. Ezt az az emlékezetes vizsgálat is bizonyítja, amelyben a résztvevők egy részének olyan mélytányérból kellett enniük, amibe az asztal alól titokban folyamatosan adagoltak még több levest. A kontrollalanyoknak pedig hagyományos módon szedtek újra, amikor még egy adagot kértek a levesből. Kiderült, hogy azok, akik a „varázstányérból” ettek, majdnem kétszer annyi levest fogyasztottak el, mint társaik, mégsem érezték magukat semmivel se éhesebbnek, se jóllakottabbnak. A magyarázat az, hogy mivel gyomrunk igen kevés jelzést ad arról, hogy mennyi táplálékot fogyasztottunk, inkább a szemünkre hagyatkozunk, ami viszont sokszor becsap minket...
2. Egyre íztelenebb lesz minden
Az életkor előrehaladtával bizony, enyhülnek, kevésbé markánsak lesznek az ízek. Egy 2001-ben készült tanulmány szerint az öt alapízből (édes, savanyú, sós, keserű, umami) ez leginkább a sós és az umami ízre igaz. Az adott fűszer erősségétől függően az idősebbeknek 2-9-szer többet kell használniuk ahhoz, hogy ugyanazt az ízélményt kapják, mint fiatalabb korukban, és a vizsgálatok szerint különösen a férfiakat érinti ez a veszteség. Ennek egyik oka, hogy az idősebbeknek kevesebb ízlelőbimbójuk van, de a korral a szaglás is gyengül. Valójában ugyanis az ételek nagy részét az orrunkkal ízleljük, így ha szaglószervünk kevésbé működik jól, akkor az ízérzékelés is romlik.
3. Testes felszolgáló = nagyobb önjutalmazás
Arra, hogy a körülmények mennyire befolyásolják döntéseinket ételrendeléskor, tanulságos példa az a kísérlet, amelyben azt vizsgálták, hogy a felszolgáló személy kinézete mennyire mérvadó ételválasztásunk során. Az eredmények alapján, amikor a diétázó vendégeket egy túlsúlyos felszolgáló biztatta arra, hogy kevésbé egészséges fogásokat rendeljenek, sokkal inkább engedtek a kísértésnek, mint akkor, amikor egy vékony testalkatú felszolgáló bátorította őket ugyanerre. Valószínűleg ön sem ilyen hatásokra számított: nyilván egy túlsúlyos felszolgáló látványa miatt az egészségesebb falatok mellett döntünk majd. Pedig ehelyett tudat alatt engedélyt adunk magunknak a túlevésre, magyarul: „Ha ő ehet, én miért ne tehetném?” Egyébként éppen ennek a jelenségnek az ellenkezőjét figyelték meg olyan alanyoknál, akik nem fogyókúráztak. Ők akkor ettek többet, amikor átlagos vagy vékony testalkatú felszolgáló kínálta őket. Ezt pedig egyszerűen azzal magyarázták, hogy a vonzó külső meggyőzőbb.
4. Túlsúlyos barátok = túlsúlyos én
Talán nevetségesen hangzik, hogy a túlsúlyos barátok miatt leszünk mi is kövérek, azért mégis van benne valami... Nicholas A. Christakis professzor és munkatársai azt találták, hogy 57 százalékkal nagyobb az esélyük az elhízásra azoknak, akiknek túlsúlyos barátaik vannak. Több tanulmány is bizonyítja, hogy többet eszünk akkor, amikor a társaságunkban lévők is nagyobb mennyiséget fogyasztanak, vagy éppen kevesebbet, amikor a körülöttünk lévők sem viszik túlzásba az evést. Az eredmények szerint ráadásul a nők különösen érzékenyek erre. Még akkor is, amikor egyedül eszünk, a társadalom befolyásolja döntéseinket, amit a pszichológusok társadalmi normának neveznek. Amikor ezeket kísérletek során manipulálják, akkor az emberek is ösztönözhetők arra, hogy többet vagy kevesebbet egyenek. Tökéletes példa erre, hogy a férfias férfiak nagy mennyiségű ételt, míg a nőies nők csak mértékkel, keveset fogyasztanak, vagyis: „Egy nagy adag sült húst az úrnak, és egy salátát a hölgynek, legyen szíves!”
5. A szokások legyőzik a szándékot
Ön szerint mi a legjobb módja annak, hogy megjósoljuk, milyen ételt fogunk holnap megkívánni? A szándékra, a preferenciákra vagy inkább a diétás szokásokra kérdezzünk rá? Egyikre sem, hanem arra, hogy előző nap mit fogyasztott az illető. Szokásaink ugyanis nagymértékben meghatározzák várható tetteinket, és felülírják szándékainkat, még az aktuális preferenciáinkat is. Egyrészt a megszokás, a rutinhelyzetek és az automatikus döntések miatt olyan nehéz életmódot váltani, új szabályokat bevezetni mindennapjainkba. Másrészt pedig a mindless, vagyis az ész nélküli evés miatt.
6. Aki nem figyel a kajára, többet és kapkodva eszik
Mivel az evés pont egy ilyen rutinos cselekvés, így nagy az esélye, hogy közben robotpilóta üzemmódba kapcsolunk és megfeledkezünk arról, hogy élvezzük is az étkezés folyamatát. Márpedig amikor elménk elkalandozik, kezünk gyorsabban járhat és csak úgy lapátoljuk be az ételt, anélkül, hogy annak különösebben tudatában lennénk. Vizsgálatok bizonyítják, hogy többet eszünk, amikor közben valami másra figyelünk, például tévét nézünk vagy beszélgetünk. Amikor tehát nem az elfogyasztandó ételre fókuszálunk, akkor hajlamosak vagyunk falni, és kevésbé élvezni az ízeket, az állagot és az éhségérzet megszüntét. Éppen ezért nagyon jó megoldás a mindful étkezés az evészavarral vagy a túlsúllyal küzdők számára, aminek lényege, hogy nem menet közben, kapkodva, hanem kisebb falatokban fogyasztjuk el az ételt és nagyobb figyelmet fordítunk a folyamatra. Ilyenkor nemcsak kevesebb kalóriát fogyasztunk, de jobban élvezzük is az étkezést.
7. Ha menekülni próbál, falásroham lesz a vége
Valószínűleg önnek is ismerős az a lehangoló érzés, amikor próbál egy negatív vagy csábító gondolatot elnyomni, és az - előbb vagy utóbb - csak még erősebben tör elő. Így van ez az éhséggel és a sóvárgással is. 312 túlsúlyos, illetve elhízott férfi és nő vett részt egy étkezési szokásokról, ételekkel kapcsolatos gondolatokról és a súlyingadozásról szóló felmérésben, és kiderült, hogy azok a fogyókúrázó alanyok, akik gyakran igyekeztek legyőzni valamilyen ételhez kapcsolódó gondolatukat, nagyobb eséllyel tapasztaltak ezután sóvárgást vagy más evési zavarra jellemző tünetet, és általában mértéktelen falással végződött a küzdelmük. Ez a felfedezés segíthet olyan elhízásra specializálódó beavatkozások fejlesztésében, mint az elfogadás és elkötelezettség terápia vagy az éberség terápia.
8. Pepsi vagy nem Pepsi? Tök mindegy!
A reklámoknak köszönhetően sok élelmiszer – azon túl, hogy finom – valamilyen plusz üzenetet hordoz és befolyásolja, hogy hogyan éljük meg annak elfogyasztását, illetve mire asszociáljunk róla. Jól példázza ezt az a kólás kísérlet is, amelyben az alanyok egy részét Pepsi kólával, míg a többieket egy-egy üzlet sajátmárkás kólájával kínáltak, és kérték meg őket, hogy értékeljék az üdítőitalt. A Pepsi-reklámok azt az elvet tükrözik, hogy az életnek izgalmasnak és örömtelinek kell lennie, míg a sajátmárkás üdítőknek tulajdonképpen semmilyen marketingüzenetük nincsen. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik a leginkább egyetértettek azzal, hogy az élet legyen tele izgalmas élményekkel, az általuk fogyasztott kólát – amiről azt hitték, hogy Pepsi – finomabbnak találták. A trükk azonban az volt, hogy a legtöbben közülük sajátmárkás kólát itták a kísérlet alatt. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak a tényleges íz, hanem az adott ételhez vagy italhoz kapcsolódó hiedelmeink is formálják az élvezeti értéket.
