Bármilyen felszínes, társas érintkezést simává, könnyűvé és gördülékenyebbé lehet tenni, ha igyekszünk aránylag jó fejek lenni. Ez nem azt jelenti, hogy nyitottnak, kommunikatívnak és kedvesnek kellene lenni mindig mindenkivel, de az udvariasság, és a mosolygás lehetne alap. Egy átlagos napon ugyanis – és különösen így karácsony táján, amikor rengeteg dolgot intézünk – számos emberrel kerülünk rövid interakcióba, és ha csupa kellemes élményben van részünk, sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben, pozitívabbnak az életet és az embereket. Ez persze elsőre simán tűnhet naivitásnak, felesleges hippiskedésnek, de az elmúlt évek boldogságkutatói szerint a mindennapi klassz élmények sokat számítanak az életminőségünk szempontjából. Most pedig egy friss kutatás újabb bizonyítékokkal igazolja ezt az elképzelést.
A Frontiers in Psychology-ban megjelent tanulmányban a kutatók gyanútlan résztvevőkkel játszottak végig egy teljesen hétköznapi szituációt: a kísérletvezető egyszerre ért az ajtóhoz emberünkkel, udvariasan kinyitotta neki (vagy nem), közben ránézett és mosolygott (vagy nem), közvetlenül ezután pedig leejtett – az egyik szituációban egy dobozt cipelő kezéből – egy tollát, és várta, hogy a másik vajon segít-e, vajon felveszi-e azt. Nézze csak, így:
A vizsgálatban résztvevő 144 ember 64 százaléka segített, ha a kutató ajtónyitáskor mosolygott és szemkontaktust tartott, viszont csak 19 százalék ugrott azok közül, akiknek csak egy távolságtartó ajtónyitás jutott. Abban az esetben tehát, amikor az emberek között – ha csak egy pillanatra is – de valódi kapcsolat alakul ki, hajlamosabbak egymással jófejnek lenni. Professzor Antonio Damasio, a tanulmány egyik szerzője arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a viselkedés nemcsak a másik oldalon állónak éri meg: aki odafigyel a másikra, aki ad neki (akár tárgyat, akár segítséget) annak csökken a stressz-szintje. Tehát adni már önmagában is jutalmazó.
Úgy tűnik tehát, hogy az apró szívességeknek nagy befolyása lehet a viselkedésünkre: arra inspirálnak, hogy mi is segítsünk a másoknak, hogy továbbadjuk azt a kedvességet, úgy viselkedjünk, ahogy velünk bántak. Az udvariasság, a mosolygás, az előzékenység tehát egy lavinát indíthat el, és élhetőbb, vidámabb hellyé teheti a környezetünket. A lavinahatás azonban a durvaságra, agresszióra, rosszfejségre ugyanígy vonatkozik: gondoljon csak bele, hogy mennyire képes kedvesen viselkedni a családjával, ha odabent a munkahelyén nagyon felhúzták. Az, ahogy viselkedünk hatással van a körülöttünk élők életére, a jóllétére, a boldogságára. Erre pedig érdemes emlékezni akkor is, amikor stresszesen és kétségbeesetten rohangálunk az utolsó karácsonyi ajándékok után.