Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magány gyilkos dolog, és járványszerűen terjed, de ha önazonosak vagyunk, védekezhetünk ellene.
A nyugati világban egyre többen, egyre hosszabb ideig érezzük magukat átkozottul egyedül, annyira, hogy egyes tudósok már a magányosságról mint járványról beszélnek. Ez a jelenség azonban nem függ össze a szingliséggel, nem arról van szó, hogy az a magányos, aki egyedül él. Sőt. Egy rossz kapcsolatban, ahol rendszeres a bántalmazás, ahol a másik folyton kritizál, kontrollál, ahol nincs tisztelet, csak hibáztatás, ahol hiányzik az intimitás, ott magányosak vagyunk. A magány pedig megöl. Szó szerint. A magány ugyanis súlyos stresszforrás, ami hosszútávon az egészségünkre is olyan hatással van, mint napi fél doboz cigi vagy az elhízás. A magány ráadásul egy ördögi kör: azok, akik a leginkább vágynak szoros szociális kötelékekre gyakran olyan viselkedéseket, gondolkodási stílust, szokásokat alakítanak ki, amelyek csak fokozzák elszigeteltségüket, például alkoholhoz, drogokhoz nyúlnak, vagy egyre érzékenyebbek lesznek az elutasításra, általános védekező pozíciót vesznek fel. De vajon vannak-e olyan tényezők, melyek megvédhetnek minket a magány negatív hatásaitól? Egy friss kutatás szerint vannak.
A Journal of Health Psychology nevű lapban nemrég publikált vizsgálat eredményei szerint a hiteles, önmagukhoz őszinte, önazonos emberek társaiknál kevésbé vannak kitéve annak, hogy legyűrje őket a magány. Jennifer Bryan kutató és munkatársai 537, átlagosan 22 éves főiskolást kérdeztek meg arról, mennyire magányosak, milyen a hangulatuk, milyen kellemetlen testi tüneteket tapasztaltak az elmúlt hónapban, mennyi alkoholt fogyasztanak, és mennyire önazonosak, mennyire hitelesek. A kutatóknál a hitelesség egy gyűjtőfogalom, olyan dolgok tartoznak bele, mint a motiváció az önmagunk megértésére, az értékeinkkel és hiedelmeinkkel összeillő viselkedések, az őszinteség és a nyitottság a kapcsolatokban, és az, mennyire vagyunk képesek magunkat mások véleményétől függetlenül értékelni.
A vizsgálat eredményei - a korábbi kutatásokkal egybehangzóan - azt mutatják, hogy a magányos emberek hajlamosabbak a depresszióra, szorongásra, több kellemetlen testi tünetük van és gyakrabban van gondjuk az alkohollal is. Azoknál a résztvevőnél viszont, akik a hitelesség skálán magasabb pontszámot értek el ezek az összefüggések jóval kevésbé voltak egyértelműek.
A miértre a kutatóknak még nincs egyértelmű válaszuk (nem is nagyon lehet, amíg nem végeznek utánkövetéses vizsgálatokat reprezentatív mintán), de tippjeik azért persze akadtak. Bryan és kollégái feltételezik, hogy a hiteles emberek magányuk miatt nem vádolják önmagukat, nem rágódnak annyit a helyzetükön, nem saját személyiségüknek tudják be az érzést, inkább az aktuális élethelyzet sajátosságának. Ebben a hozzáállásban pedig van egy adag optimizmus: ha a helyzet változik az ember sorsa is jobbra fordulhat. A másik ok az lehet, hogy a megfelelő önismerettel rendelkező, önazonosságra törekvő emberek nem mennek bele olyan helyzetekbe, amibe nem akarnak, csak azért, mert hátha úgy jobb lesz. Részben ezért sem gyógyítják magukat alkohollal és droggal.
Kérdőjelek tehát bőven vannak, de ez a kutatás is azt mutatja, hogy a megfelelő önismeret, illetve az, ha megtanulunk vigyázni a lelki egészségünkre, a magányosság érzése ellen is hasznos segítséget nyújthat.
