Ha ezeket tapasztalja, akkor önnek alkoholproblémája van

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Az alkoholprobléma nem a reggeli felessel kezdődik, ha a piálás a legkisebb gondot is okozza az életében, akkor ott már baj van.

Olvasónk fél. Fél az alkohollal való viszonyától. Fél attól, hogy az alkohol szórakoztatja, felszabadítja, fél attól, hogy ittasan érzi leginkább jól magát, és fél attól, hogy ez baj, hogy ez már betegség. Olvasónk névtelen, és azt sem szeretné, ha leveléből akár egy sort is idéznénk, de szeretné tudni, hogy mekkora nála a gond. És valóban, honnan az ördögből tudhatná? 

Amikor elkapunk egy fertőzést könnyű a dolgunk, valami - gyakran pillanatok alatt - megváltozik, máshogy vagyunk, és ez a máshogy rossz. Amikor egy betegség tünetei lassan, fokozatosan alakulnak ki (például egy porckorongsérvnél), már jóval nehezebb észrevenni, hogy betegek vagyunk. Ha nincs éles határvonal a jól- és a rosszullét között, sokkal nehezebb felismerni azt, hogy bajban vagyunk. Az alkoholproblémák pedig pont ilyenek: lassan, fokozatosan alakulnak ki és mélyülnek el. Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk nem észrevenni, tagadni a problémát, hajlamosak vagyunk magyarázatokat találni az aktuális állapotunkra, vagy ha fel is ismerjük, hogy nem vagyunk rendben, hajlamosak vagyunk legyinteni, bagatellizálni a problémát, hinni, hogy az idő majd megoldja. Ez a jelenben, az itt és mostban sokkal könnyebb, mint szembenézni a helyzetünkkel, változtatni a szokásainkon. Súlyos esetben pedig a tagadás hátterében az áll, hogy nehezen mondunk le a viselkedésünk kellemes hozamáról, félünk, nem merjük, nem tudjuk abbahagyni az ivást.  

Ahhoz, hogy mégis képesek legyünk rendezni a szerrel való viszonyunkat, az első lépés az, hogy felismerjük, belássuk, hogy valami nincs rendben, ehhez pedig tudnunk kell viszonyítani valamihez, ismernünk kell a tüneteket. Az Amerikai Pszichológiai Társaság útmutatása alapján most összefoglaltuk hát, hogy mire érdemes figyelni.  

Mérsékelt fogyasztás, az kell

Az alkoholfogyasztásra vonatkozóan többféle ajánlás létezik, de az átlag a férfiaknál napi 2, a nőknél napi 1 italt (ez 3 dl sör, 1,2 dl bor vagy 3 cl töménynek felel meg) javasol, ennyit tehát egészségügyi kockázat nélkül ihatunk naponta. Heti, kétheti adagot egyben elfogyasztani nem ér. Aki rendszeresen iszik ugyan, de 2-3 italnál nem többet, az kockázati ivónak minősül, ez hosszú távon ugyan okozhat egészségügyi problémát, de nagy gond még itt sincs.Gond akkor van, amikor az alkoholfogyasztásnak már vannak negatív következményei a napi élet tekintetében, okoz konfliktusokat az iskolában, munkában, családban, vagy éppen összeütközést a törvénnyel. (Heló, ittas vezetés!).

Alkoholfüggőségről vagy alkoholizmusról pedig akkor beszélünk, amikor az ember elveszíti a kontrollt a szerfogyasztás felett. Mindegy, hogy az illető hányszor vagy mennyit iszik, a lényeg, hogy amikor elkezdi, nehezen vagy nem képes abbahagyni az ivást. Ilyenkor már kialakul az alkohol iránti tolerancia, vagyis több kell a vágyott hatás eléréséhez, és jellemzőek az elvonási tüneteket, ha az ember hirtelen abbahagyja: hányinger, izzadás, nyugtalanság, ingerlékenység, remegés vagy éppen hallucinációk. Az alkoholizmusnak tehát súlyos tünetei vannak, problémákat azonban már jóval ez előtt okoz a szerfogyasztás az ember életében.  

Számok helyett az egyén számít

A mennyiségi ajánlásokkal érdemes tisztában lenni, azt azonban, hogy az életben kinek lesz gondja az ivással, nem lehet pusztán az elfogyasztott alkoholmennyiség alapján megjósolni. Ez ugyanis egy bonyolult folyamat, amiben szerepe van a génektől a szocializáción, a személyiségvonásokon át a problémákhoz való hozzáállásig rengeteg dolognak. Hasonlóan, az ivási szokásokból sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen bár számos alkoholista naponta iszik, akad, aki csak hetente, kéthetente részegedig le nagyon, és van olyan is, aki hónapokig elvan alkohol nélkül, de amikor iszik, akkor azt napokig, sokkolóan masszívan teszi. 

Az alkoholprobléma tehát pusztán a számok alapján nem lőhető be pontosan, az állapot súlyosságát csak az egyén szempontjából lehet megítélni. Innen nézve pedig az ökölszabály az, hogy ha az ember mindennapi életében már gondokat okoz, rejt kockázatokat az alkohol, akkor alkoholprobléma van. A gond pedig nem ott kezdődik, hogy az ember nem tud felkelni a napindító feles nélkül, májproblémákkal küzd vagy képtelen ellátni magát, nem. A gondok jóval előbb kezdődnek, szóval az alábbi jelekre már érdemes felkapni a fejét: 

• Rendszeresen korlátozza a másnaposság (vagy részegség) a munkában, a tanulmányaiban, hétköznapi a feladatit nem tudja úgy ellátni, ahogy szokta, hanyagolja a kötelezettségeit.
• Rokonai vagy barátai már kifejezik, hogy aggódnak az alkoholfogyasztási szokásai miatt, és ez idegesíti, irritálja önt.
• Annak ellenére iszik, hogy ez a párkapcsolatában, családjában problémákat okoz.
• Már megfordult a fejében, hogy kevesebbet kellene innia, és azon agyal, hogy vehetne vissza.
• Képtelen kevesebbet inni, pedig szeretné.
• Rendszeresen stresszoldásra használja az alkoholt, akár egy otthoni vita vagy egy nehéz munkanap után.
• Iszik olyankor is, amikor a ittas állapot fizikai kockázatokat rejt magában, legyen az autóvezetés vagy gyógyszerszedés (amire nem szabadna inni). 
• Alkoholfogyasztása miatt összeütközésbe került a hatósággal (például ittas vezetés vagy rongálás miatt)

Ha ezek a jelek ismerősek, akkor agyalás helyett érdemes változtatni az alkoholfogyasztási szokásokon. Amennyiben ez egyedül nem megy, legalább egy konzultáció erejéig érdemes felkeresni szakembert. Méghozzá gyorsan. A rendszeres alkoholfogyasztás ugyanis olyan idegsejtek érzékenységét növeli, amelyek ezek után még jobban sóvárognak az alkohol után, belekergetve az embert egy ördögi körbe. Minél előbb kilépünk ebből, annál kevesebb az esély a súlyos testi és lelki sérülésekre. Nemcsak nekünk, a szeretteinknek is.