Eddig azt hitték, a negatív érzelmi töltetű mondatokra nyitottabbak a súlyosan depressziósok, egy közelmúltbeli kutatás azonban cáfolta mindezt.
Aki depressziós, az igazából csak szomorú, és elég lenne összeszedni magát, mert ez nem egy betegség, igaz? Hát, nem igaz. És ahogy az most egy kutatásból kiderült, hiába a negatív attitűd, a súlyosan depressziósok nem érzik ki jobban egy beszélgetésből a negatív érzelmi mondanivalót, mint kevésbé depressziós társaik. Meg úgy általában is kevésbé tudnak kinyerni egy beszédből bármiféle érzelmi mondanivalót, írja a PsyBlog.
Az austini Texasi Egyetem diplomás hallgatója, Zilon Xie és kollégái mérsékelt és előrehaladott depressziós tüneteket mutató diákokat kértek fel a kutatáshoz, amely során öt érzelemtípusnak megfelelő (düh, félelem, öröm, bánat, közöny) megfelelő mondatokat hallgattattak velük, és közben környezeti háttérzajokat is lejátszottak nekik. Hogy mi szükség volt a háttérzajokra? Korábbi kutatások szerint az ilyen típusú zajok mellett a súlyosan depressziósok hajlamosabbak a negatív érzelmek észlelésére ilyen körülmények között, mint kevésbé depressziós társaik.
Xie, a kísérlet vezetője elmondta, hogy az eredmények szerint azok, akikről megállapították, hogy a súlyosan depressziósok, úgy általában is sokkal kevesebb érzelmet ismertek fel a szövegből, mint azok, akiknek a depressziója enyhébb. Hogy ez miért lényeges? Mert ez is bizonyítja, hogy a depressziós igenis betegség, ráadásul a rosszabb érzelem-felismerő képesség részben magyarázhatja, miért izolálódnak még jobban a súlyosan a depressziósok.
