Lehet, hogy alkalmazottként sokat álmodoznak, de cserébe kreatívak, ráadásul motiváltak és precízek is. Meg hatékonyak is.
Félénkek, unalmasak és zárkózottak – mondják gyakran az introvertált emberekre, hiszen nem sok mindent mutatnak meg magukból. Ám ez a feltételezés leginkább azoknak a kultúráknak a téves megítélése, ahol túlságosan felértékelik a nyitottságot és a bőbeszédűséget, ráadásul a rámenősséget tartják a sikeres élet kulcsának. Összegyűjtöttünk néhány érvet, amik igazolják, hogy az introvertált emberek nemhogy nem antiszociálisak, de kimondottan érdekesek, intelligensek és ezért bizony vonzóak is.
Introverzió és extraverzió
Carl Gustav Jung A lélektani típusok című könyve a személyiség legfőbb tényezőjeként bevezette és széles körben népszerűvé tette az introverzió és az extraverzió fogalmát. Jung szerint az introvertáltakat a gondolatok és az érzések belső világa, az extravertáltakat pedig az emberek és a tevékenységek külső világa vonzza. Az introvertáltak a körülöttük zajló eseményekről általuk alkotott jelentésekre koncentrálnak; az extrovertáltak pedig belevetik magukat ezekbe az eseményekbe. Az introvertáltak akkor töltődnek fel energiával, ha egyedül vannak, az extrovertáltak pedig akkor merülnek le, ha nem élnek elegendő mennyiségű társas életet.
„Persze ezek nem abszolút jellemzők: Carl Jung pszichológus szerint nem létezik tisztán introvertált vagy tisztán extravertált személyiség, hanem mindenki valahol a két végpont között, de az emberek többsége a spektrum közepén helyezkedik el, ők az ambivertáltak" – írja Lars Larsen, az Aarhus Egyetem pszichológus professzora a Science Nordic oldalán. Ha ön még nem töltötte ki a Jung gondolatain alapuló, a legtöbb egyetem és óriáscég által alkalmazott Myers–Briggs személyiségtesztet, itt megteheti.
Jó társaság és hallgatóság
Ebben az extravertáltságot idealizáló világban azokat tartják társasági embereknek, akik aktívak, kezdeményezőek és beszédesek, míg az introvertáltak fesztelen természetükkel és nyugodtságukkal kilógnak a sorból. Tévesen szégyenlősnek bélyegzik meg őket, holott a félénkség a társadalmi megítéléstől való félelmet jelenti, aminek semmi köze a tartózkodó természethez. A zárkózott emberek nem fecsegnek fölöslegesen, hangjukat leginkább akkor lehet hallani, ha valami igazán fontosat szeretnének mondani, olyankor viszont mondandójukkal azonnal felkeltik a hallgatóság érdeklődését és akaratlanul is a középpontba kerülnek. Igaz, hogy nagy tömegben kényelmetlenül érezhetik magukat, de kisebb társaságban nagyon is urai a helyzetnek. Jordan Gray párkapcsolati tanácsadó szerint ráadásul a gyakori félrevonulás és az egyedül elmélkedés még nem jelenti azt, hogy barátságtalanok és távolságtartóak lennének, sőt: attól függetlenül, hogy tovább tarthat, amíg megnyílnak mások felé, nagyon is kedvesek és odaadóak.
„Felszínes ismeretségek helyett kevesebb, de közeli és értékes baráti kapcsolatot ápolnak, törődőek és őszinte érdeklődéssel figyelnek a környezetükre. Az introvertált emberek nem beszélnek soron kívül, ritkán vágnak mások szavába – hiszen általában többet hallgatnak, mint amennyit beszélnek – és nem is feltétlenül azért hallgatnak meg másokat, hogy tanácsokat osztogassanak, hanem azért, hogy megértsék a beszélgetőpartnerüket – ez a hozzáállás pedig egy párkapcsolatban sem hátrány” – írja a szakértő a weboldalán.
Álmodoznak, ezért kreatívak
Arról már írtunk korábban, hogy az ábrándozás nem bűn, de még csak nem is időpocsékolás, sőt, a látszat ellenére nagyon is hasznos tevékenység. Scott Berry Kaufman pszichológus és kollégái is egyetértenek Daniel Golemannal abban, hogy az elkalandozás együtt jár a kreativitással. Nos, a zárkózott emberek ilyenek: tele vannak fantáziadús gondolatokkal és az ábrándozás során általában valami nem mindennapi ötlettel rukkolnak elő, amit szívesen és lelkesen meg is osztanak másokkal.
Csíkszentmihályi Mihály és Gregory Feist pszichológusok szerint egyes szakterületek legkreatívabb képviselői gyakran befelé fordulóak, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a kreatív sikerek egyik legfontosabb feltétele a magány, amikor az ember kötöttségek és megszakítás nélkül tud elmélkedni, alkotni, kérdéseket feltenni és monológokat folytatni magában. Susan Cain Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban című könyvében azt írja, introvertált emberek nélkül nem létezne Az eltűnt idő nyomában, a relativitáselmélet, Chopin noktürnjei, de a Google sem. Ez a fajta vágyott és produktív magány lehetővé teszi, hogy az introvertált emberek elmélyedjenek egy témában és csendben annak mestereivé váljanak. Gondoljon bele: Albert Einstein, Charles Darwin vagy Steven Spielberg is – amikor csak tehette – kerülte a nagy társaságot, mégsem voltak elveszett emberek, sőt.
Hihetetlenül motiváltak
És ezzel a környezetük számára is példát mutathatnak. Céljaik elérésében a sekély és felszínes ösztönzőerők (anyagi javak, pénzjutalom, elismerés, hírnév) helyett mélyebb, belső motivációk játszanak szerepet, vagyis tetteik mozgatórugója általában maga a cselekedetben rejlő öröm. Tudják, kik ők, hol a helyük és mi a dolguk a világban, éppen ezért akár a kockázatok és kellemetlenségek ellenére is szenvedélyesen csinálják azt, amiben jók - írja Gregory Mitchell agykutató a Mind Development oldalon. Az introvertált személyek ráadásul kiválóan tudnak összpontosítani és képesek hosszasan elmélyülni egy munkafolyamatban, ez a fajta kíváncsiság, önmotiváció és elkötelezettség pedig tagadhatatlanul inspiráló és megnyerő tulajdonság nem csak a magánéletben, de egy nyüzsgő munkahelyen is.
Másként intelligensek és hatékonyak
Az introvertált emberek zárkózott, de kíváncsi természetéhez hozzátartozik, hogy szeretnek félrevonulva olvasni, új összefüggéseket felfedezni, illetve magukban filozofálgatni. Jól tudják, hogy kivel milyen érdekességeket érdemes megosztani, ezért ha ön introvertált ismerősökkel kezd társalogni, biztos lehet benne, hogy érdekfeszítő, értelmes és fontos dolgokra hívják fel a figyelmét az eszmecsere során.
Lehet, hogy a munkahelyen nem ők az első számú csapatjátékosok, de ez egyszerűen abból adódik, hogy sokkal jobban teljesítenek, ha önállóan, nyugodt körülmények között végezhetik munkájukat. Éppen ezért minél nagyobb szabadságot és magánszférát biztosítanak az introvertált dolgozók számára (tehát, hogy önmaguk lehessenek), annál nagyobb eséllyel állnak elő egyedi megoldási stratégiákkal egy-egy problémára.
Adam Grant, a Pennsylvania Egyetem Wharton Üzleti Iskolájának előadója érdekes kutatást végzett a témában, és arra jutott, hogy a vezetők esetében az introverzió gyakran még jobb eredményeket hoz, mint a kommunikatív beállítódás. Ha ugyanis proaktív, önálló kezdeményezésre képes beosztottjaik vannak, a visszahúzódó főnökök nagyobb teret hagynak számukra, hogy elképzeléseiket megvalósítsák.
Titokzatosak és jó megfigyelők
Hiába szeretnénk olvasni a gondolataikban, sanszos, hogy soha nem fogjuk kitalálni, mikor és mi jár az introvertált emberek fejében – és érzelmeiket sem sűrűn mutatják ki –, ugyanakkor sokszor úgy tűnhet, ők már akkor tudják, mi mire gondolunk, mielőtt bármit is mondanánk. Ez a titokzatosság lenyűgöző és egyben félelmetes is. Annak ellenére, hogy nem lételemük a társaságba járás, az introvertáltak nagyon jó emberismerők, és mivel számukra a világ tele van lehetőségekkel, gyakran olyan dolgokat is meglátnak, amik mások figyelmét könnyen elkerülik. Hallgatásuk vagy visszahúzódó természetük hátterében tehát nem a félénkség áll, egyszerűen csak az köti le őket, hogy környezetükből minél több információt magukba szívjanak és csendben keressék az ok-okozati összefüggéseket, írja a Life Hack.
