Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azért vagyunk kövérek, mert több kalóriát viszünk be, mint amennyit felhasználunk. Igaz? Persze, hogy igaz. De mint az emberi viselkedésformák többségére, úgy az evésre is igaz, hogy csak felületesen elemezve tűnik ilyen rém egyszerűnek.
A gasztropszichológusok bebizonyították, hogy a túlevést, a túlsúly felhalmozását rengeteg tényező befolyásolja a családi mintáktól kezdve az érzelmi életünk kezelésén át egészen a fizikai környezetünkig. Ezek a tényezők ráadásul az esetek többségében úgy irányítják a viselkedésünket, hogy közben észre sem vesszük. Ez pedig baj. A hatékony fogyás titka ugyanis éppen a tudatosságban rejlik, abban, hogy képesek vagyunk-e a mindennapi életünket úgy élni, hogy közben figyeljük, értelmezzük saját viselkedésünket, és képesek vagyunk-e az így nyert tudást felhasználni, képesek vagyunk-e ennek segítségével változtatni az életmódunkon. Nem árt tehát, ha a lehető legtöbb olyan dologgal képben vagyunk, ami hatással lehet az étkezési szokásainkra.
Dr. Charlotte Markey egészségpszichológus professzor a Smart People Don’t Diet: How the Latest Science Can Help You Lose Weight Permanently (azaz: Az okosok nem diétáznak: így segít a tudomány a tartós fogyásban) című könyv szerzője a Psychology Today oldalán most öt olyan dolgot szedett össze, amely észrevétlenül akadályoz minket a fogyásban és az optimális testsúly fenntartásában.
1. Amikor kihagyjuk az alvást
Ha napi 7 óránál kevesebbet alszunk, jelentősen csökken a szervezetünkben a leptin nevű hormon szintje. Amikor kevés a leptin, nemcsak fáradtabbak, de a szokásosnál jóval éhesebbek is vagyunk, így hát eszünk. Sokat. Nyilván egy-egy rövid éjszaka hatása könnyen kompenzálható: egy túlzabálós nap után egyszerűen vissza kell fogni magunkat másnap. Ha azonban a kevés alvás szokássá válik, akkor szokássá válik a túlevés is, és pillanatok alatt kapkodjuk magunkra a kilókat. Ha csak napi 200 kalóriával (mondjuk, 2 banánnal vagy másfél kiflivel) eszünk többet naponta, az egy év alatt 8-10 kiló pluszt jelent. Hullafáradtan pedig ennél azért sokkal több ételt tudunk eltüntetni anélkül, hogy észrevennénk. Rendesen aludni tehát érdemes, a túlsúly elkerülésén túl azért is, mert utána sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
2. Amikor rettegünk a zsírtól
Az elmúlt években hiába mantrázza minden szakember, hogy a zsír nem mumus, hogy ne iktassuk ki az étrendünkből, vagy hogy felesleges a csökkentett zsírtartalmú termékekre vadászni – nehezen verjük ki a fejünkből azt a tévhitet, hogy a zsír tesz minket kövérré. Pedig nem ártana. Ha ugyanis kerüljük a zsírt, akkor a tartós jóllakottság érzését is bukjuk, és az óriási salátánk után két órával már újra a hűtőben kutatunk. Ez az egész persze nyilván nem azt jelenti, hogy a legjobb fogyókúrás módszer nagykanállal falni a forró zsírt, de arra azért érdemes odafigyelni, hogy a napi kalóriabevitelünk 25-35 százaléka zsírból származzon.
3. Amikor egyáltalán nem tervezünk előre
Kevés olyan ember létezik, aki nemcsak képes, de lehetősége is van arra, hogy pontosan előre megtervezze a napi, heti kosztját, előkészüljön, megfőzze és még tartsa is magát a tervhez. De igazából nem is kell ennyire szigorúnak lenni magunkhoz. A lényeg tehát, hogy igyekezzünk elkerülni az olyan helyzeteket, amikor gyorséttermi ételekkel, édességekkel, nassolnivalókkal kell túlélnünk egy napot. Oldjuk meg, hogy ne csak tejfölös tészta várjon bennünket a hűtőben, amikor egy fárasztó nap után hazaesünk. Az egészséges testsúly fenntartásához tehát minimális tervezés és előrelátás azért nem árt, a mélyhűtőt például mindig telepakolhatjuk zöldséggel, hússal és korábbi alkotásaink maradékával.
4. Amikor feladjuk az édességet
Minden olyan fogyókúra, diéta, ami bizonyos ételcsoportok teljes feladásáról szól, átkozottul nehéz, különösen, ha hosszú távon szeretnénk fenntartani. A finomított cukor, az édességek habzsolása nyilván alapvetően kerülendő, de a teljes megvonás sem működik. Ha ugyanis feladunk valamit, amit szeretünk, az csak még kívánatosabbá teszi azt. Minél inkább próbálunk nem gondolni valamire, az annál többet kúszik be észrevétlenül az agyunkba. Ennek a vége pedig az, hogy a nélkülözés, a sóvárgás hatására egy nehezebb pillanatban kicsúszik a kezünkből a kontroll, és jön az eszeveszett zabálás. Szerencsés esetben ez a roham egyszeri, aztán visszatér a visszafogottság, rosszabb eseteben azonban ezzel el is engedjük a súlykontrollálásra vonatkozó terveinket, hiszen úgyis képtelenek vagyunk megcsinálni. Tehát ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy mindent szabad enni, csak a mérték a lényeg, inkább sanyargatjuk magunkat, feladjuk a diétát, sőt még az énképünknek is adunk egy felesleges pofont.
5. Amikor mindenen egyszerre akarunk változtatni
A fogyókúrára vonatkozó tervek gyakran egy nagy elhatározásból születnek: az ember felszívja magát, majd nekiáll megváltoztatni az életét. Keményen, nyilván, hiszen akkor lesz hatásos, ha fáj. A baj csak az, hogy az élet több területét érintő kemény változtatások ritkán tarthatóak. Jön egy stresszes nap a munkahelyen, egy átvirrasztott éjszaka a beteg gyerek mellett, vagy egy túltolt mulatozás az éjszakában és minden borul. Lassan, biztosan, kis lépésekben érdemes tehát rászoktatni magunkat egy egészségesebb életre. Minél egyszerűbb és kisebb dologgal kezdjük, annál valószínűbb, hogy tartós változást tudunk vele elérni. Ha pedig az egyik dolog megszilárdult, jöhet a másik.
Sok sikert!
