Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mit tehet egy kamasz szülője, ha a gyereke közel kerül a drogokhoz? Egyáltalán milyen az a drogvilág, amivel a mai serdülők találkoznak?
- Te mit csinálnál, ha kiderülne, hogy a gyereked kipróbált valamilyen drogot? - kérdezte egy kedves barátom, és kitöltötte az utolsó fél pohár bort az üvegből. Kérdezte, mert aggódik, mert az ő gyereke már kamasz, mert fogalma sincs, hogy hogyan kellene ehhez az egészhez hozzáállni. A húszas éveiben ugyan ismert olyat, aki masszívan rákattant a heroinra, és a régi barátai között is akadt, aki kipróbálta a füvet, de mindez rég volt: bő húsz éve.
De vajon mi a helyzet most drogfronton? Mennyiben más az a világ, amiben a mai kamaszok élnek? És hogyan érdemes ezt a világot szülőként kezelni? Demetrovics Zsolttal, klinikai addiktológiai szakpszichológussal, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzorával beszélgettünk.
Ez a világ kiszámíthatatlanabb
“Az elmúlt 6-8 évben a kínált drogok tekintetében szélesedett a drogszcéna, az új szintetikus drogok - a dizájner drogok - elterjedésével kiszámíthatatlanabbá vált”- foglalta össze a lényeget a pszichológus, aztán kiderült az is, hogyan jutottunk el idáig. 1989 előtt a klasszikus, nyugaton már elterjedt drogok nem igazán voltak jelen Magyarországon, alig volt például kannabisz (fű), és az opiátok közül is csak házi készítmények (például máktea, gyógyszerek) bukkantak csak fel itt-ott. A kilencvenes évektől aztán egyre szélesebb körben váltak elérhetővé a drogok, az évtized közepétől már elterjedtnek számítottak a stimulánsok (amfetamin, ecstasy) és a hallucinogének (LSD, később a mágikus gomba) is, amiket többségében alkalmilag használtak a fogyasztók. Ebben az időszakban a házi opiát-származékokat már felváltotta a heroin, aminek rendszeres használata drága, beszerzési bűnözés nélkül szinte finanszírozhatatlan volt. Mindeközben egyre többen egyre többet füveztek.
A kétezres évek vége felé aztán megjelentek az úgynevezett dizájner drogok, amiket a laborokban úgy igyekeznek kotyvasztani, hogy a hatóanyaguk a lehető leginkább utánozza egy népszerű, tiltott szer hatásait. Az új drogok fogyasztása így legális (legalábbis, amíg tiltólistára nem kerülnek), és éppen ezért is éri meg ezeket árulni és fogyasztani, nem azért, mert annyival klasszabb lenne a hatásuk mint a klasszikus drogoknak. Olyan anyagot, ami fogyasztói szempontból jobb lenne az ecstasynál vagy az amfetaminnál - tehát ami teljesen ki tudná ezeket szorítani a piacról - eddig még nem tudtak előállítani.
“Az elmúlt években szinte naponta, hetente bukkannak fel nagyon nagy számban újabb és újabb szerek, amelyek teljesen ismeretlenek: nem ismerjük a hatásukat, a veszélyeiket, gyakorlatilag semmit sem tudunk róluk, ahogy a használó sem. Ezek árasztották el a piacot. Az új drogoknak egy jelentős része stimuláns vagy hallucinogén (vagy hallucinogén és stimuláns) hatású, egy másik részük pedig szintetikus kannabionid származék, ami fura módon sokszor biofű néven kerül árusításra. Ezek egyébként a hagyományos növényi kannabisznál többnyire magasabb hatóanyag-tartalmúak és sokkal ártalmasabb szerek.“
Tehát az ezt megelőző évtizedekben a szakemberek rengeteg tapasztalatot halmoztak fel a drogokról, ismerték a veszélyeiket, a függőség tüneteit, a kezelési elveket. Ilyen ismeretük a mai drogokról már nincs. Ez pedig azt jelenti, hogy ma a drogfogyasztásnak nagyobb a kockázata és még kiszámíthatatlanabb a hosszú távú hatása, mint valaha volt.
A megfelelő légkör véd, nem az információ
Ez azért nem azt jelenti, hogy szülőként rögtön pánikolnunk kellene. Ahogy nem jelenti azt sem, hogy árgus szemekkel kellene lesnünk a gyereket drogok okozta testi tünetek után kutatva, hogy aztán kiderítsük pontosan mit, mikor és mennyit fogyasztott. Ezzel nem jutunk sehova. “A szülőnek nem az a feladta, hogy felismerje, kinyomozza, hogy a gyerek használ-e, és ha igen, akkor milyen drogot, hanem az hogy olyan kapcsolatot tudjon vele kialakítani, amiben erről a témáról lehet beszélgetni, amiben a gyerek tudja jelezni, ha problémája van” - mondta Demetrovics Zsolt.“ Nem a pupillát vagy a vérnyomást kell nézni, ez felesleges és félrevezető. Az egy elég szerencsétlen kapcsolat, ahol elemlámpával világít bele a szülő a gyerek szemébe, hogy aztán a pupillaméretből próbáljon bármit kitalálni. Túl azon, hogy a dolog haszontalan, hiszen a drogok nagyon sokfélék, így a használati tüneteik is sokfélék lehetnek, de amíg az elemlámpával bohóckodunk nem vesszük észre azt, ami amúgy szembeötlő: hogy a gyerek a korábbinál drámain máshogy viselkedik, romlik a tanulmányi eredménye vagy láthatóan rosszul érzi magát. Azok a jelek, amik igazából a drogproblémát jelzik akkor szembeötlőek, ha a szülő találkozik a gyerekkel, ha odafigyel rá.”
A pszichológus azért felhívja a figyelmet arra is, hogy a serdülőknél nem olyan egyszerű ezekből a tünetekből olvasni. A kamaszkor eleve egy olyan időszak, ahol a nagy váltások, a hangulatingadozások alapból jellemzőek, a tanulmányi eredmény romlását például nem kell rögtön a heroinfüggőségnek betudni, simán lehet, hogy a gyerek csak szerelmes, vagy aktuálisan más köti le a figyelmét. Bárhogy is, az biztos, hogy ha a drogfogyasztás problémát okoz, az meglátszik az ember életében. “A serdülő és felnőttkorban is a problémás szerhasználat legmegfoghatóbb eleme, ha a keretek sérülnek, ha az illető nem tudja ellátni a feladatait, ha felad vagy lecserél korábban fontos aktivitásokat, ha valami nagyon máshogy kezd működni az életében.” Ez az, amire szülőként érdemes odafigyelni.
A baj azzal lehet, ahogy a drogot használják
“Nem maga a droghasználat a probléma: a droghasználat lehet problémás, kicsit vagy akár nagyon; a használat és következményeinek egészére kell figyelni. Ez nagyon hasonlóan működik, mint az alkohol esetében. Az alkoholhasználat egy széles körben elfogadott, mindennapi tapasztalatunkon alapuló dolog, és természetesnek tartjuk, hogy van aki egyáltalán nem iszik, van aki időnként iszik, van aki este megiszik egy pohár bort, és nem gondoljuk, hogy ezzel bármi baj lenne. Ugyanakkor van olyan mértékű alkoholfogyasztás is, amiről tudjuk, hogy ártalmas. Az alkoholfogyasztást tehát széles skálán látjuk és értelmezzük, és ugyanilyen széles skálán működik a fogyasztás a különböző drogok esetében is” - mondta a pszichológus, aztán felhívta a figyelmet, hogy mindez csak egészségügyi, pszichológiai szempontból van így. Innen nézve a drogfogyasztás kockázatai és ártalmai különböző mértékűek, amik a fogyasztás gyakoriságától, körülményeitől, a választott drog fajtájától függnek. Jogi szinten azonban ez a kérdés kevésbé árnyalt. Az illegális droghasználatért (beleértve a kipróbálást is) ma Magyarországon két évig terjedő szabadságvesztés járhat, és ez a droghasználat esetén egy mindig fennálló, stabil kockázat.
Pszichológiai, egészségügyi szempontból baj tehát csak a droghasználat bizonyos típusaiból fakad, a serdülőknél pedig nem a problémás használat a domináns, de azt, hogy később mi lesz, nem lehet előre tudni. Nem lehet tudni, hogy a kipróbálást követően mennyire lesz intenzív a későbbi használat, milyen problémákkal fog járni. A drogfogyasztásban, akár a kipróbálásban is tehát mindig jelentős kockázat van. Ezért is fontos az, hogy a szülő és a gyerek között téma lehessen a drog, a drogfogyasztás, hogy ne titok legyen, ne tabu. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy faggatni kell a gyereket, vagy erőszakosan ráerőltetni a témát, de ha nyitottak vagyunk a gyerek felé, ha képesek vagyunk elfogadó légkört teremteni, akkor ő is könnyebben megnyílik, ha gondja van. Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy teljesen elengedjük, magára hagyjuk a gyereket. “A serdülők - bár megesküdnének az ellenkezőjére - de valójában igénylik az odafigyelést, a kontrollt, a kereteket. Ha nincsenek keretek, akkor nem nagyon van mi ellen lázadni, de ennél nagyobb probléma, hogy így nem is nagyon lehet lázadni. Egy keretek nélküli helyzet iszonyatosan bizonytalan, félelmetes a serdülő számára. Ahhoz ugyanis, hogy valaki merje kipróbálni magát, merje feszegetni a különböző határokat biztonságra van szükség. A biztonságot pedig a szülői kontroll és a szülő által biztosított keretek adják meg.”
