Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ez az igazán nagy létkérdés a biológusokat sem hagyta nyugodni. Jó válaszuk mondjuk nincs, de azért itt egy kis tudomány hozzá.
Vajon mit nehezebb kibírni: ahogy egy dinnyényi gyereket kinyom a nő egy ránézésre elég apró lukon, vagy ha a férfiak kívülre került hiperérzékeny belső szerveit éri egy lendületes rúgás? Nem egyszerű. Nem is lesz rá jó válaszunk, de azért akad itt hozzá egy kis tudomány.
Az AsapSCIENCE biológusai csodás videókat gyártanak a világmindenségről meg mindenről, mi pedig közvetítjük is szavaikat lelkesen, legyen szó akár a közösségi média agyunkra gyakorolt hatásáról, akár a koffein működéséről. Általában persze a friss videókról posztolunk, és csak saját szórakoztatásunkra túrjuk az archívumot, de a szülés vs. tökön rúgás kérdéséről készült remek tavalyi anyagot most muszáj beemelnünk. (Erre mondjuk az IFLScience-nél jöttek rá előbb, köszi nekik.)
A videóból kiderül, hogy mindegy, hogy épp a focipálya szélén görnyedünk könnyes szemmel, lehányt pólóban vagy épp a szülőszobán izzadunk és üvöltünk, a testünkben nagyon hasonló folyamatok zajlanak: tüzelnek a fájdalomreceptoraink. Ezek a különleges receptorok szerte a testünkben csak arra várnak, hogy valami veszélyes inger érjen minket, és máris pörögnek ezerrel, közvetítik az információt az agyba, mi pedig az aktív receptortól függően érzünk éles, hirtelen belénk hasító vagy éppen lassan, tompán érkező, de hosszú és hasogató fájdalmat. Általában a belső szerveinken nincs túl sok fájdalomreceptor, de a herék kivételek. Ők nagyon érzékenyek, sűrűn beidegzettek és szoros kapcsolatban állnak mind a gyomorral, mind az agy hányásért felelős területével. Nem véletlen, hogy a tökönrúgás gyakran hányingerrel, hányással társul, ami nyilván kellemes kiegészítője a vérnyomás emelkedésnek, a szívritmus megugrásának és az izzadásnak.
A szülés ehhez sokban hasonlít, hiszen a méh és a hüvely is sűrűn beidegzett terület, tele fájdalomreceptorokkal, és szülés közben is bőven akad hányinger, vérnyomás-emelkedés, izzadás, csak éppen kiegészül még izomfeszüléssel, -nyúlással, amitől az alap fájdalomérzeten túl a nőknek még egy bónusz éles, lokalizált fájdalmat is el kell viselniük, órákon keresztül.
Tehát mind a szülés, mind a tökönrúgás idején érkezik a testből fájdalomjelzés bőven, az azonban, hogy ezt mi mennyire érezzük fájdalmasnak, már a jelzések kiértékelésének folyamatától, vagyis az agy fájdalomközpontjának működésétől függ. A fájdalom ugyanis nem egy objektíven meghatározható inger, nem véletlenül nincs a fájdalomnak igazán jó, általánosan elfogadott mértékegysége. A fájdalom megélése szubjektív, nemcsak a személyiségünktől, az érzékenységünktől, a korábbi tapasztalatainktól, de attól az aktuális hangulatunktól, a környezetünktől, a helyzettől is függ, amiben a fájdalmat éppen megéljük. Ebből pedig az a tanulság, hogy nincs két egyforma tökönrúgás, ahogy nincs két egyforma szülés sem, így általánosan az intenzitásuk sem összehasonlítható. Köszi, AsapSCIENCE, nagyon köszi!
