Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindegy, hogy dagi háziasszonyokról vagy maratoni futókról van szó: ha rosszabb az élmény, egészségtelenebb az azt követő kajaválasztás.
Az megvan, hogy mennyire más úgy dolgozni menni, ha szereted a munkádat, mint ha csak valami szükséges rosszként tekintesz rá? Hogy mennyire máshogy néz ki egy kétnapos tréning, egy üzleti vacsora, egy konferencia, ha szórakoztatónak, érdekesnek tartod, ha pozitív érzésekkel gondolsz rá? (Ha esetleg nincs meg, az is elég, ha belegondolsz, milyen vevőként egy készséges, és milyen egy unott arcú eladóval kommunikálni.) Az, hogy hogyan állunk hozzá, minek tekintjük, hogyan definiáljuk ezeket a dolgokat, nemcsak azt határozza meg, hogyan érezzük magunkat közben, mennyire vagyunk motiváltak, de azt is, hogy miként bánunk közben a környezetünkkel, milyen tapasztalatokat tudunk levonni egy-egy történésből. És ez nyilván nemcsak a munkaügyi dolgokkal van így, hanem mindennel. Többek között az edzéseinkkel is. Egy friss tanulmány szerint ugyanis az a tény, hogy miként címkézünk egy mozgásformát, meghatározza, hogyan érezzük magunkat utána. És azt is, mennyit eszünk.
A francia és amerikai kutatók dagi, de egészséges nőket kértek fel arra, hogy gyalogoljanak fél órát, majd egy megadott helyszínen gyűljenek össze egy ebédre. A csoport felének azt mondták, hogy a gyaloglást edzés gyanánt, a másik felének pedig azt, hogy szórakozás és zenehallgatás céljából iktatták be. Aztán szépen megnézték, hogy ki, miből, mennyit eszik utána. Attól függetlenül, hogy mindkét csoport nagyjából azonosra saccolta az elégetett kalóriák számát, az „edzésből” asztalhoz ülők inkább választottak kalóriadúsabb ételt és italt, mint a többiek. Ráadásul a többi nőhöz képest fáradtabbnak és nyűgösebbnek is érezték magukat. A kutatók hasonló eredményekre jutottak akkor is, amikor a vizsgálatot férfi szereplőkkel is megismételték. Abban a helyzetben az edzett csapat tagjai kétszer annyi M&M’s-et tömtek az arcukba. És éppen így volt ez azoknál a maratoni futóknál is, akik nem élvezték a versenyt: a rosszabb élmény után egészségtelenebb kaját választottak.
Ezek az eredmények összevágnak azzal a korábban is megfigyelt hajlamunkkal, hogy szeretjük étellel, lehetőleg jó cukros, zsíros étellel kihozni magunkat a rossz kedvünkből. Ha tehát az edzés eleve nyűg, valószínűbb, hogy feleslegesen túlzabáljuk magunkat utána. Pedig ezt már azzal is elkerülhetjük, ha egyszerűen nem az edzés miatt mozdítjuk meg a fenekünket. Hanem mondjuk, valami nemesebb célért. Ha pedig mégis vállaljuk az edzés címkét, akkor érdemes benne örömöt találni. Bármilyet.
