Legalábbis akkor, ha valaki boldog és elégedett szeretne lenni. Coelhói mélységeket mutatunk.
Az emberiség már régóta sejti, hogy nem a javak harácsolása a boldogság forrása, sok gondolkodó EpikurosztólSchopenhauerig ki is fejtetette ezt keményen. A pszichológiai kutatások pedig alátámasztják az egyetemes bölcseletet, úgy tűnik ugyanis, hogy az anyagias emberek az átlagnál kevésbé elégedettek az életükkel. Kutatásismertető következik coelhói mélységből.
A Personality and Individual Differences című folyóiratban megjelent kutatás során a pszichológusok 246 diákot faggattak ki arról, hogy mennyire anyagiasak, mennyire elégedettek az életükkel és mennyire hálásak a sorsukért. Ez utóbbi azért fontos faktor, mert a hála érzése szoros szociális kapocs, és bármennyire is szeretjük hangsúlyozni, hogy hány hülye rohangál körülöttünk, azért mégiscsak szociális lények vagyunk. A pszichológiai kutatások szerint pedig a megélt hála szorosan összefügg a boldogsággal és az élettel való elégedettséggel. A kutatás eredményei szerint azonban minél anyagiasabb valaki, annál kevésbé hálás, és végül annál kevésbé elégedett az életével.
Ha tehát folyton arról ábrándozunk, hogy mi mindenünk lehetne (de nincs), kevésbé tudjuk értékelni azt, amit már megszereztünk. Mivel alapból remekül alkalmazkodunk, az újonnan megszerzett javak, legyen az nagyobb ház, még egy cipő vagy egy újabb fura konyhai bizbasz, mulandó örömmel eltöltenek ugyan, de boldogabbá nem tesznek. Az elvárásainkat viszont rendesen megdobják. Ha ugyanis valamit már megszereztünk, akkor jöhet az új cél: a még nagyobb ház, a még drágább cipő, az újabb értelmetlen dizájtermék.
Tehát Epikurosz, a Baylor Egyetem kutatói és Coelho nevében szerkesztőségünk azt kéri öntől: örüljön annak, amije van, és közben mondjon búcsút a világgazdaságnak.
