Arra, ami magabiztosságot, bátorságot, egészséget sugároz. A pszichológus szerint így érdemes tánccal csajozni.
Már két hete találkozgattunk, de még mindig nem tudtam pontosan, akarok-e tőle valamit. Érdekes volt és kedves, de mint pasi, nem jött be egyértelműen. Aztán elmentünk partizni. Ahogy meghallotta a zenét, elmosolyodott, táncolni kezdett, én meg órákon át bámultam tátott szájjal, a falnak támaszkodva. Öt évig jártunk. Az öt év alatt pedig sokat buliztunk, rengeteget táncoltunk, és gyorsan egyértelművé vált, hogy nemcsak engem nyűgöz le a mozgása. Bárhová is mentünk, fél órán belül már csak csajok álltak körülötte, és vágyakozva méregették. Pedig ő nem nézett senkire. Többnyire félig csukott szemmel táncolt. És mosolygott. Soha nem tanult táncolni, a mozdulataiban nem volt semmi mesterkéltség, nem érdekelte, hogy néz ki kívülről, csak élvezte, ahogy összeolvad a zenével. És így lett egy ránézésre átlagos srácból egy eszméletlenül jó pasi.
Az, hogy a tánc és a szexuális vonzalom összefügg egymással, nem nagy bréking. Tudományos szinten először Darwin vetette fel, hogy a tánc a párválasztási rituálé része, de nemcsak az állatvilágban, hanem nálunk, embereknél is. Az ősember, pontosabban a férfi, akkor volt jó vadász, akkor volt a legnagyobb esélye a túlélésre, ha egészséges volt, ha tudta uralni a testét, ha mozgása jól koordinált volt, szimmetrikus, ritmikus. Ez pedig mind megnyilvánul a táncban is. Ha tehát ősanyánk életrevaló apát, klassz géneket akart szerezni az utódainak, akkor olyan férfihez kellett vonzódnia, aki az ősközösségi mulatságokon is kitűnt a mozgásával.
Dr. Peter Lovatt, a Hertfordshire Egyetem tánckutatással foglalkozó pszichológusa több olyan közelmúltban végzett tanulmányt idéz, amikből kiderül, hogy a genetikai és hormonális hátterünk kifejeződik a táncban, így az egyfajta kommunikációs csatornaként működik a párválasztásban. De mit jelent ez a gyakorlatban? Úgy tűnik, a nők azokra a férfiakra buknak, akik összetett mozdulatokkal táncolnak, akiknek a felső teste sokat csavarodik, hajlik, áramlik a zene ritmusára. Nagyjából így:
Lovatt kutatásából kiderül az is, hogy ha egy nő a domináns férfiakat szereti, akkor a nagyobb, ha pedig a lágyabbakat, akkor inkább a kisebb mozdulatok jönnek be neki. A pszichológus szerint a tesztoszteron szintje erőteljesen befolyásolja a táncstílust, a nők pedig általában ösztönösen vonzódnak a magasabb tesztoszteronszinthez. A tánc, a koordinált mozgás ingerli az agy saját jutalmazó rendszerét, hormonokat szabadít fel, így az önfeledten táncoló férfi magabiztosságot, bátorságot sugároz. Nyilván erre is buknak a nők. Persze ez nem jelenti azt, hogy magabiztos, sikeres férfiak feltétlenül jól vagy felszabadultan mozognak a zenére. Ott van például Johnny Depp: ő retteg a tánctól. És minden oka meg is van rá, ha a mozdulatai egyszerűek, kicsik, egyhangúak, merevek, rángatózóak vagy nélkülöznek minden harmóniát. Ezt ugyanis a nők taszítónak tartják. Nézze csak meg, miért:
Heves, vad, rángatózó mozdulatok:
Amikor a táncból hiányzik a harmónia:
Merev, hirtelen mozdulatok:
Lovatt egyébként azt is kiderítette, hogy a nők a peteérésük idején jobban és többet mozgatják a csípőjüket, mint a ciklusuk kevésbé termékeny időszakában. A férfiak pedig szeretik, ha a női csípő feltűnően mozog, nem véletlenül bámulják sokkal többet azokat a táncoló csajokat, akik aktuálisan épp megtermékenyíthetőek. Persze, nem minden csípőmozgás ugyanolyan vonzó.
