Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizony. A pszichológust ugyanis kötelezi a titoktartás. De mi történik egy gyerekkel az iskolapszichológusnál?
A köznevelési törvény szerint minden ezer főnél nagyobb létszámú oktatási intézményben lennie kell egy főállású, ötszáz és ezer fő között pedig egy részmunkaidőben dolgozó iskolapszichológusnak. Bár a törvény tiszta, az oktatási intézmény sok esetben több összevont tagintézményt jelent, tehát a falusi iskolákban például megeshet, hogy egy pszichológus még heti rendszerességgel sem tud megjelenni. Bárhogy is, a törvény célja, hogy minden iskoláskorú gyerek találkozzon pszichológussal. De mit jelent ez a gyakorlatban? Mi a dolga egy pszichológusnak, és mi történik a gyerekek és a pszichológus között? Sarkadi-Nagy Szilviával, a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium iskolapszichológusával beszélgettünk.
Pszichológus mindenkinek jár
„Az iskolának két fő szereplője van. A tanár és a gyerek. A pszichológiai segítségnyújtás mindkét szereplőnek jár" – kezdte az alapokkal Sarkadi-Nagy Szilvia. Az iskolapszichológus feladata tehát korántsem a problémás gyerekekkel való foglalkozásra korlátozódik, kapcsolatban áll a tanárokkal, sőt a szülőkkel is, és nemcsak a bajban segít, hanem tanít, fejleszt és közösséget is épít. „A feladataim közé tartozik az iskolai szervezetfejlesztés, azaz a vezetőségnek, a tanároknak tartok foglalkozásokat vagy csoportos esetmegbeszélőket változatos témákban, mint például a tanulásmódszertan vagy a konfliktuskezelés." A pszichológus aktívan részt vesz a különböző egészségnevelő, társadalmi érzékenyítő vagy drogprevenciós programok kidolgozásában, szakértői véleményeket kér be részképesség-zavaros (pl.: diszlexiás) gyerekekről, és belefolyik a nevelési ügyekbe is, legyen szó akár fegyelmi tárgyalásról, akár tanár-diák konfliktus kezeléséről.
A pszichológus a szülőkkel is találkozik az egészségnevelési programok keretében, vagy akkor, ha sajátos, egy adott osztályra jellemző probléma bukkan fel. „A gyerekek között nagyon 'népszerű' tud lenni egy-egy pszichés probléma. Ha például észreveszem, hogy egy osztályban sok evési zavaros gyerek van, akkor a szülői közösségnek meghirdetek egy alkalmat, ahol az evési zavarokkal foglalkozunk."
Pszichológus az osztálynál
„Az iskolába bekerülő gyerekek már az első évben találkoznak velem, amikor bemegyek hozzájuk bemutatkozni. Ilyenkor beszélek nekik arról, hogy mi fán terem a pszichológia, és megadom nekik az elérhetőségeimet is. Amikor legközelebb az osztállyal találkozom, mindig valamilyen csoportos felmérést végzek arról, hogy érzik magukat az iskolában, a közösségben, mi tetszik nekik és mi nem. Ebből aztán a nagyobbaknak egy dokumentumot, a kicsiknek egy mesét írok, és olyan foglalkozásokat szervezek, amik a számukra problémás területekre fókuszálnak. Ilyenkor a fiatalabb korosztálynál jellemzően olyan témák szoktak felmerülni, hogy a fiúk csúfolják a lányokat vagy a tanárok túl sok leckét adnak." Az iskolapszichológus később is rendszeresen felbukkan az osztályok életében, foglalkozik egészségneveléssel, közösségfejlesztéssel, konfliktuskezeléssel, és megismerteti a diákokat az iskolához kapcsolódó tanórákon kívüli csoportokkal is (pl.: diákönkormányzat, önkéntes munkák, jótékonysági rendezvények). „Fontos, hogy egy iskolapszichológus ne csak egy szobában üljön, és várja a beeső gyerekeket. Én az életük része vagyok, ismernek és tudják, hol találnak meg, ha kellek." És meg is találják.
Gyerek a pszichológusnál
„A gyerekek megkereshetnek személyesen, telefonon, emailen vagy akár egy üzeneten keresztül is. Erre azért van szükség, mert sokszor titokban szeretnék tartani a problémájukat. Az is gyakran előfordul, hogy nem maga a gyerek jön el hozzám, hanem a barátai, osztálytársai szólnak, hogy beszélnem kellene vele, vagy az osztályfőnök jelzi, hogy gondja van a diáknak. Bárhogy is van, fontos, hogy az iskolapszichológussal folytatott munka soha nem kötelező. Hiába küldi tehát pszichológushoz a gyereket a szülő, a tanár, hiába szólnak a barátai, a gyerek akkor jön, ha jönni akar."
Amikor egy gyerek egyénileg megy el egy pszichológushoz, akkor ún. szerződést kötnek, azaz megbeszélik, milyen problémával foglalkoznak, hány alkalommal találkoznak és elhangzik az is, hogy a pszichológust köti a titoktartás. A pszichológus tehát nem beszél sem a tanároknak, sem a szülőknek arról, ami a foglalkozáson történik, hacsak nem kap arra felhatalmazást a diáktól. Sőt, a fiatalkorúak esetében még arról sem tájékoztatja a szülőt, hogy találkozik a gyerekkel. Erre azért van szükség, mert a pszichológiai segítségnyújtás a bizalomra épül, kizárólag bizalmi viszonyban lehet hatékonyan segíteni a bajban. Ennek ellenére a pszichológus minden esetben biztatja a diákot arra, hogy meséljen a szüleinek a problémájáról, avassa be őket is, legyenek ők is és a tanárok is együttműködő partnerek, erőforrások a megoldásban. Ez azért fontos, mert a gyerek így tanulja meg, hogy több fronton is kérhet és kaphat segítséget. Természetesen vannak speciális körülmények is, amikor például egy gyerek veszélyes önmagára, a környezetére vagy amikor ő maga veszélyezettet. Ilyenkor a pszichológusnak is muszáj tájékoztatni az illetékes szervezeteket, például a gyerekvédelmi szolgálatot. De bármit is tesz, erről a gyereknek is tudnia kell.
Ez mind oké, de mit csinál a pszichológus a gyerekkel?
„Az első alkalom a megismerkedésről szól, arról, hogyan látja a gyerek önmagát és a problémáját, és megbeszéljük mit vár ezektől a konzultációktól, miben tudok neki segíteni. Mindig rákérdezek arra is, milyen a gyerek szociális környezete, érzelmileg biztonságban van-e, hogy megy neki a tanulás, hogy érzi magát a közösségben. Beszélünk arról, hogy a gyerek mire büszke, miben jó, mit szeret csinálni a legjobban. A konzultációknak ugyanis elsősorban a gyerek erősségeiről kell szólnia és nem a problémákról. Ha a gyerek rájön arra, hogy ő maga kompetens, hogy vannak erőforrásai, akkor a problémák széles körét képes megoldani."
Az iskolapszichológus ideje korlátozott, általában nem több mint négy alkalom jut egy-egy gyerekre, ami arra elég, hogy egy konkrét problémát járjanak körbe. Amennyiben a pszichológus úgy ítéli meg, hogy a gyereknek további segítségre van szüksége, akkor továbbküldheti egy szakpszichológushoz. A feladata tehát nem az, hogy a gyerek személyiségproblémáit kezelje, hanem az, hogy a gyerek iskolai életét érintő gondokkal foglalkozzon. Ilyen lehet például a szorongás a feleléstől, a teljesítményromlás vagy a társakkal, tanárokkal való konfliktusok. Mivel az iskola életének szerves része, az iskolapszichológus számos olyan információt tud gyűjteni a diákkal kapcsolatban, ami előremozdítja a problémák kezelését és az egyéni támogatáson túl mozgósítani képes a gyerek környezetében élőket is.
Ha a diák és a pszichológus közösen meghatározták a problémát, megnézik azt is, milyen területeken lehet beavatkozni, legyen az egy praktikus módszer a tananyag elsajátítására vagy akár egy szorongáscsökkentő technika megtanítása. A pszichológus gyakran tanul együtt a gyerekkel, tanítja tanulni és segít neki abban is, hogy milyen környezetben, milyen időbeosztásban próbálja elsajátítani a tananyagot. A közös tanulás jó terep a bizalom elmélyítésére, ami lehetőséget ad arra is, hogy a gyerek az élete egyéb területeiről, például a barátokkal, családdal eltöltött időről is meséljen. Vannak olyan esetek, amikor a probléma megoldásához szükség van a szülők vagy a tanárok segítségére, ilyenkor a pszichológus a diákkal egyeztetve őket is bevonja a konzultációkba. Tipikusan ilyen gond például az, ha a gyerek túlságosan is leterhelt vagy ha nehezen viseli a rá nehezedő nyomást.
Az iskolapszichológus tehát fejleszti a diákokat és a tanárokat, hozzásegíti őket ahhoz, hogy minél ideálisabb közegben éljenek és dolgozzanak, illetve hogy minél hatékonyabban tudják ellátni iskolai feladataikat. Ő is olyan, mint egy pedagógus. Csak kicsit más, mint akikkel mi találkoztunk gyerekkorunkban.
