Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hiába igyekeznek az Európai Unió és a helyi élelmiszerhatóságok mindent elkövetni, hogy szabályozzák a félrevezető feliratokat az élelmiszercsomagolásokon, azért bőven akad még félrevezető. Nézzünk meg néhány tipikus példát.
A felsoroltakon kívül számos egyéb megtévesztő képpel, reklámmal és felirattal találkozhatunk. A legrosszabb talán az, amikor a gyerekek a célpont, és őket tévesztik meg a csalóka reklámokkal.
Falusi tojás
Tojáskérdésben nem árt óvatosnak lenni, mert könnyen úgy járunk, hogy ugyanazért a minőségért többet fizetünk ki. Például amikor a piacon harsány feliratokon hirdetik a falusi, vagy tanyasi tojást, akkor 10 esetből 8-szor kódszámmal, mégpedig 3-as kódszámmal ellátott, azaz a legrosszabb minőségű tojást vásárolhatunk. De ha nincs kód a tojáson, akkor sem kizárt, hogy egyszerűen „lefelejtették róla” és a szegény tojótyúkok a legrosszabb, ketreces tartásban élnek. (Aminek nemcsak a tyúk életére, hanem a tojás minőségére is káros hatása van.)
Sajnos nemrég egy másik megdöbbentő élményem is volt, amikor a falusi nénike, akitől nyaralás alatt a tojást vásároltuk, éppen a tojók reggelijét kevergette. Csak néztem döbbenten, ahogy sorra húzza elő a takarmánykiegészítős zacskókat, miközben büszkén magyarázza, hogy ez itt például arra jó, hogy sárgább legyen tőle a tojássárgája. „Ez itt”-nek utánanéztem, és ezt találtam:
„Színező anyagot kukoricában szegény takarmányozás mellett célszerű alkalmazni a broilerek bőrének, a tojás sárgájának színezésére. A lucernaliszt kevésbé hatékony színező anyag. A pirospaprika kapszantinja jó színező, de a baromfi bőrébe nem épül be, legfeljebb a tojássárgáját színezi. A béta karotin premixek előnyösen használhatók színező anyagként is.”
Szóval már a kendős nénikben sem bízhat az ember. A bolti (0-s kódszámú) biotojást legalább ellenőrzik, mind tartásmód, mind takarmányozás szempontjából. És mivel most már sok esetben olcsóbb is, mint a piacon a jelöletlen, házinak kikiáltott tojás, egyelőre ennél teszem le a voksom.
Antioxidánsokban gazdag
Azt ma már tudományos előképzettség nélkül is mindenki tudja, hogy az antioxidánsok jót tesznek nekünk. Az utóbbi évek táplálkozástudományi csodagyermeke az antioxidáns, megköti a potenciálisan káros szabad gyököket, és öregedésgátló, valamint rákellenes hatást is tulajdonítanak neki. A baj csak az, hogy arra már nincs definíció, hogy mit nevezhetünk antioxidánsban gazdagnak. Ezért aztán elképzelhető, hogyha valamit mondjuk feketeáfonyalével színeztek (ami eredeti állapotában valóban gazdag az antioxidánsokban), akkor is megkapja az antioxidánsban gazdag jelzőt. Jó tudni, hogy Magyarországon ugyan igen szigorú az élelmiszerekre írható egészségügyi állítások szabályozása, mégis – például webáruházak honlapjain a kísérőszövegek, és néhány esetben a termékcsomagolásokra írtak - félrevezetőek. Amikor a termékhez mesterséges módon, kivonat formájában adják hozzá az antioxidánsokat tartalmazó anyagokat, azok általában nem rendelkeznek annyi jótékony hatással, mintha természetes állapotában fogyasztottuk volna őket. Szerencsére antioxidánsok terén nincs nehéz dolgunk, mivel szinte minden zöldségben és gyümölcsben megtalálhatóak, azokat pedig nem nehéz felismerni.
A 100 százalékos gyümölcslevek
Attól, hogy egy gyümölcslére az van ráírva, hogy 100%-os, a dobozban egyáltalán nem biztos, hogy az van, amit elképzelünk. A mostanában már méregdrága márkás 100 százalékosok gyümölcs-sűrítményből készülnek, azaz először kivonják belőlük a vizet, majd a csomagolás során visszahígítják ugyanannyival. Természetesen nem lesz sem az ízük, sem a beltartalmi értékük olyan, mintha frissen facsarták volna őket. Arról nem is beszélve, hogy általában pasztőrözéssel (hőkezelés) tartósítják őket, ami számos vitamin halálát jelenti. Igaz, némelyik levet a processzus után felturbósítják mesterségesen előállított vitaminokkal és ásványi anyagokkal, például kálciummal. Ez nem baj, a baj az, amikor egy ilyen termék reklámjában vidáman ébredő apukát mutatnak, aki gyümölcsléfacsaróval csavarja a narancsokat.
A hőkezelés egyébként a legjobban a répalénél érhető tetten. Van gyümölcscentrifugám és a vegyes alma-répalé az egyik kedvencem, ha van időm mindig olyat szoktam készíteni. Ezért is gondoltam azt, hogy a répalé finom. De a múltkor lusta voltam és vettem egy bolti 100 százalékos répalevet. Ekkor jött a meglepetés. Borzalmas volt. Mintha répafőzeléket ittam volna. Elsőre nem is értettem miért, amíg rá nem jöttem hogy hát persze: azért mert megfőzték.
Nemrég újabb kategória is megjelent a boltokban, a „frissen facsart”. Ezek a levek ugyan valóban nem sűrítményből készülnek, de még mindig nem egyenlőek az otthon, valóban frissen facsart gyümölcslével, mivel ezeket is hőkezeléssel tartósítják. Persze kérdés mi a jobb, a hőkezeléses tartósítás, vagy a kálium metabiszulfit, ami a kedvenc Limmi lime és citromleveiben található.
Az én tippem: aki reggel megelégszik egy deci narancslével, az egyszerűn vegye elő a kézi citromfacsarót és facsarjon ki egy narancsot (kevésbé lédús gyümölcs esetén kettőt). Öt perc alatt megvan, és ennél már csak akkor lenne frissebb és természetesebb, ha a kerti narancsfáról szednénk le.
Biotermékek
Ha szigorúan jogi értelemben vesszük, akkor a gyártók teljesen jogosan írják rá termékeikre, hogy bio. Magyarországon a Biokontroll Hungária Kft. nagyon szigorúan ellenőrzi, hogy valóban az ilyen termékek minden összetevője megfeleljen a biotermékek előállítására vonatkozó, szintén igen szigorú előírásoknak.
Ennek ellenére a legtöbb ember azt feltételezi, hogy ami bio, az egyszersmind egészséges is, sőt, olyanok is akadnak, akik azt gondolják, hogy a bio élelmiszerek fogyasztanak is.
Az utóbbit rójuk fel az emberek tájékozatlanságának, az előbbi esetben viszont már más a helyzet. Minden hagyományos terméket elő lehet állítani biotermesztésű hozzávalókból, így legfeljebb csak abból a szempontból egészségesebbek, hogy nem tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat. De a zsírtartalmuk, a túlzott szénhidráttartalmuk attól még megegyezhet a hagyományos termékekével. És az sem biztos, hogy a legjobb alapanyagokat tartalmazzák. Az egyik gyártó bio rizstejében például 17 százalék riszt, vizet és napraforgóolajat találunk, míg a másikéban a napraforgóolajat kókuszolajjal helyettesítik. A bioédességekben ugyanúgy sok a cukor, csak lehet, hogy az éppen bio termesztésű nádcukor.
Csökkentett zsírtartalom
Sokan gondolják, hogy ha egy termékre rá van írva, hogy csökkentett zsírtartalmú, akkor az attól már fogyókúrás, vagy egészségesebb is lesz. Ez nem feltétlenül van így. Ha a csökkentett zsírtartalom mellett – például gyümölcsjoghurtoknál – a terméket telepakolják cukorral, akkor szinte hiábavaló a zsírtartalom csökkentése, ugyanúgy hízni fogunk tőle. A gyümölcsjoghurtok mellett a jégkrémek ilyen „trükkös” termékek. Az egyik legtermészetesebb, azaz színezék és adalékmentes, természetes alapanyagokból előállított jégkrém a Häagen Dazs. Ez a jégkrém viszont olyan sok zsírt és cukrot tartalmaz, hogy akiknek a fogyás a fő szempont, azok semmiképpen se ezt válasszák. Más jégkrémek ezzel szemben tele vannak mesterséges adalékanyagokkal, így akiknek az E-számok jelentik a fő mumust, azoknak ezektől tanácsos óvakodnia.
