Nem ciki a betét, még az X lábat is korrigálja

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A terhesség, az állómunka és a túlsúly is lúdtalpat okozhat. A lábfej megfelelő boltozatos szerkezetének hiánya miatt ilyenkor lábunk egyszerűen ellapul. Sokszor nem is tudjuk, hogy a kalapácsujjunkat, bütykeink deformitását, a talpi bőrkeményedéseket, és az X térdünket is ennek köszönhetjük. Figyelmeztető tünetek, megelőzés, és gyakorlatok lúdtalpasoknak.

Azt mondják, minden 8. magyar felnőttnek lúdtalpja van, függetlenül attól, hogy milyen munkát végez. A lúdtalpat vizes lábnyomból, ha álló helyzetben nem is mindig, de a cipő kopásának megítéléséből ki lehet deríteni. Az a normális, ha a cipő külső széle jobban kopik, mint a belső. Ha viszont a harántboltozat teljesen lelapul, akkor a cipő elülső részének közepe kopik ki.

Ha a lábfej hosszanti boltozata süllyed akkor bokasüllyedésről, ha a harántboltozat süllyedését tapasztaljuk, akkor lúdtalpról beszélünk. A boltozatok süllyedése azonban szinte mindig együtt jár, nagyon ritka az olyan eset, amikor csak az egyik boltozat süllyed meg. Ezért a lúdtalp kifejezést összefoglalóan is használhatjuk a láb boltozatainak süllyedésére.

Genetikai hajlam, ill. örökletesség legalább olyan mértékben befolyásolja a lúdtalp kialakulását, mint a környezeti ártalmak, a testsúlytöbblet, vagy akár egy helytelen cipő viselése.

A láb szerkezete és a lúdtalp

A láb alapvető feladata a járás mellett, hogy tartja a testünket és a testsúlyt átviszi a talajra. Vagyis a legfelső lábtőcsontunkon- az ugrócsonton - keresztül a testsúly a láb három fő támaszkodási pontjára kerül: a sarokcsont gumójára, az első és az ötödik lábközépcsontunk fejére. A láb boltozatos szerkezete a testsúly átvitelének feladatához alakult ki.

A lábnak két lényeges boltozata van:

1. hosszanti boltozat, ami a külső és a belső lábszél ívének felel meg
2. keresztboltozat, az öt lábközépcsont fején átmenő haránt ívelt vonal.

A boltozatos szerkezetet a láb talpi részén elhelyezkedő és oda futó szalagok és izmok tarják meg, melyek rugalmasságot kölcsönöznek a lábnak, így a járás, futás, ugrás során keletkező rázkódások letompulnak. A boltozatos szerkezetű láb alkalmasabb a test súlyának a viselésére, mert a boltozatos szerkezet teherbíróbb, mint az egyenes talp. A boltozatok magassága egyénenként változó. Az még nem betegség, ha valakinek alacsonyabb a lábboltozata. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg.

Ha ezt a boltozatos szerkezetet a szalagok, izmok valamilyen okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul. Először a hosszanti boltozat magassága csökken, az ugrócsont közelebb kerül a talajhoz, a bokavillával együtt befele fordul, a sarokcsont pedig ellenkező irányba, kifelé mozdul el. Így a talp belső éle domborúvá válik, közelebb kerül a talajhoz. Ilyenkor érezhetjük, hogy térdeink befordulnak, megrogynak, a csípőnk behajlik, a fenekünk kitolódik. Ezért lúdtalp miatt például fájhat a bokánk, a térdünk, a csípőnk és a derekunk is.

A hosszanti boltozat után a harántboltozat is süllyedni kezd, a láb szétterül, a talpi felszínen bőrkeményedések alakulnak ki, majd a hajlító- és feszítőizmok egyensúlyának megbomlása miatt kialakul a kalapácsujj, általában a II., III., és IV. ujjakon, és gyakran az öregujj (nagylábujj) bütykének kíséretében.

Kezdetben jellegtelenek a tünetek, először csak talpi égő érzés, majd egyre intenzívebb  fájdalmak jelentkeznek, amelyek  csak pihenésre csökkennek. A lúdtalp számos problémát okozhat, de sokszor fogalmunk sincs arról, hogy problémáink a kezeletlen lúdtalpra vezethetőek vissza. Pedig a bokadőlés, a kalapácsujj, a bütyök deformitás, a talpi bőrkeményedések, és az X térd is ennek köszönhető.

Telitalpas gyerekek

Korábban a falusi természetes életforma lehetőséget adott az egyenetlen talajon való mezítláb járásra, aminek így nemcsak a lábra, mint mozgásszervre, de a talpi reflexpontokon keresztül az egész testre jótékony hatással volt.

Az újszülött talpa még teljesen egyenes, mondhatni minden csecsemő "lúdtalpasan" születik. Mivel azonban a láb boltozatos szerkezete csak 1-2 éves korban alakul ki, ezért lúdtalpról csak a már járni tudó kisgyermekeknél beszélhetünk (hasonlóképp van ez a gerincnél, ami születéskor annak egésze domború, és majd csak a felállás és járás során alakulnak ki élettani görbületei). Ekkor még a sarok kifelé dőlése jelzi a lúdtalpat, vagy az, hogy a gyermek hamar elfárad. Ha megszüntetni nem is tudjuk, de enyhíthetjük azzal, ha sokat jár, rohangál a gyerek mezítláb, de lehetőleg ne egyenes talajon. Az egyenletes felület ellustítja a láb kisizmait, mert a boltozatot tartó izmokat nem készteti munkára, így akár el is sorvadhatnak azok, vagyis a gyermek biztosan lúdtalpas felnőtt lesz. Hatéves kor alatt általában betétet nem írnak fel, de kóros bokadőlés esetén speciális, kifelé dőlő cipővel kezelik a gyerekeket.

A lúdtalp felnőtt korban is kialakulhat

Gyerekkorban a növekedés során egyre nagyobb testsúly nehezedik lábra, majd a rendszeres sportolás veszi igénybe egyre inkább a lábat. Az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezethet, ekkor alakul ki az ún. izmos rögzítettség állapota, mely altatásban helyre hozható, párakötéssel lazítható és speciális gipszrögzítésben helyben tartható. Ha ezt a rögzítettséget nem korrigáljuk, kialakul a szalagos rögzítettség állapota, amely már a fent leírt módszerekkel nem korrigálható.

A csontos rögzítettség a következő stádium, ahol már ízületi kopásos jelenségeket is láthatunk. Kamasz- illetve felnőttkorban a terhesség, álló munkával járó foglalkozások (sebész, fodrász, pincér) még inkább terhelik a lábat. A lúdtalp ezért felnőtt korban is kialakulhat. A hirtelen fokozott fizikai terhelés, a tartós állás, cipekedés hatására, de a testsúly jelentős növekedése, vagy a terhesség következtében is. A túlsúly miatt a térdizületek nem bírják el a fölösleget, ezért azzal kompenzálunk, hogy automatikusan összedöntjük a combunkat, így tehermentesítve a térdet. Ha megnézzük az utcán, a testesebb, kövérebb emberek többségének X lába van, de a combizom erősítéssel, tornával ez jelentősen korrigálható.

Felnőtt korban már elrendelik a lúdtalpbetét tartós viselését, melyek mindkét boltozatot alátámasztják és korrigálják a sarok helytelen állását. Ezeknek meghatározott kihordási ideje van, ezen időszak alatt tehát érdemes előírásszerűen viselni, mert újabb, az időszak lejártáig, nem írható fel. Ha betét viselésére szorulsz, ennek hordását napi 5–10 perccel kell elkezdened, hogy a lábad hozzászokjon. Jó, ha tudod: a korábban viselt cipőd nem biztos, hogy alkalmas a lúdtalpbetét befogadására, tehát a betét viselése előtt lehetséges, hogy új, nagyobb méretű cipőt kell vásárolnod.

A lapos és magas sarkú cipő is lúdtalpat okozhat

Mivel a lúdtalpas elváltozásnál épp az a cél, hogy a lábat tehermentesítsük, és egyenlő arányban osszuk el a rá nehezedő terhet, ezért a szűk orrú, magas sarkú cipő viselését a mindennapokban nem ajánlják.  A magas sarkú cipő megemeli a sarkat, ezzel a test gravitációs központja eltolódik. Ennek ellensúlyozására az alsó hátszakasz meghajlik, mire a gerinc addigi helyzete is megváltozik, nyomást gyakorolva a hát és nyak idegekre, állandó fejfájást okozva.

Az egyenes, lapos talpú balerina cipők és flip-flop papucsok ehhez hasonlóan nem csak trendik, de még kényelmesnek is tűnnek, azonban azok tartós viselésével hosszabb távon komoly károkat okozhatunk, mivel nem támasztják alá a talpívet és a sarkat, így a talpizmok ellustulásához, gyengüléséhez és funkcióvesztéséhez vezetnek. A legideálisabb, ha 2-3 centis sarkú cipőket hordasz.

A lúdtalp kialakulása a lábboltozatot tartó (kérges), nem merev talpú cipők viselésével megelőzhető, az egyenetlen talajon történő „mezítlábalással”, lábtornával. Mivel sokszor a lúdtalp diagnosztizálására későn kerül sor, általában a rendellenesség nem korrigálható teljesen. Az ortopéd által felírt betét viselése, a lábtorna, a durva talajon mezítlábas járás azonban ilyenkor is ajánlott, mert ezzel későbbi, még súlyosabb problémák előzhetőek meg.