Az teljesen természetes, hogy munkahelyünket, az irodákat, a kórházakat, iskolákat, takarítók tartják tisztán. Na és mi a helyzet otthon? Még mindig ciki, ha nem jut időnk a takarításra a munka mellett, vagy ebből már nem csinálunk ügyet, és takarítónőt hívunk?
Amikor hosszú évek után, amiket a gyerekekkel otthon töltöttem, visszatértem a munka világába, úgy zúdult rám az időhiány, mint egy lavina. Szépen lassan kezdtek összegyűlni az itthoni feladatok, amikre nem jutott idő. Egy kicsit nőtt a mosni való kupac, meg egy kicsit a vasalnivaló, és hát amikor hazaértem, akkor vagy főztem, vagy takarítottam, de a kettő együtt nem ment. Tehát maradt a takarítás hétvégére. Szerencsém van, mert a férjem is azt vallja, hogy a közös háztartás közös feladatokat jelent, de mivel rengeteget dolgozott, neki sem volt több szabadideje, mint nekem, sőt. Mivel kezdtük úgy érezni, hogy nagyon kevés idő jut így a gyerekekre, megfordult a fejemben, hogy megvizsgálom a családi költségvetést, belefér-e, hogy fogadjunk segítséget, ha már mindketten dolgozunk. Ezen a ponton bekopogtatott hozzánk a harmadik gyermekünk, így elnapoltuk a dolgot, de most ismét előtérbe került a kérdés.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben, így gondoltam, körbenézek kicsit a közösségi oldalon, kinek mi a tapasztalata. A témában olvasgatva megdöbbenve tapasztaltam, mennyire megosztó ez a kérdés.
A jó takarítónő igazi kincs
Sokan írják ezzel kapcsolatban, hogy ha valaki megteheti, miért ne járhatna hozzá segítő. Megosztották a tapasztalataikat, hogy milyen nehéz olyat találni, aki megbízható és szépen dolgozik, viszont ha megtaláltuk, akkor meg kell becsülni.
„Nehéz jót találni! Nálunk voltak páran, de egyik se csinálta meg úgy, ahogy én, meg volt, aki nagyon húzta az időt, aztán megtaláltuk Annát, és azóta ő jár havonta kétszer, és nagyon szeretjük.”
Ez egy bizalmi munka, a legtöbben kulcsot adnak a takarítónőnek, aki rendszeresen jár hozzájuk, és sokszor otthon sincsenek, amikor jön. Sokan írták, milyen nagy segítség nekik, hogy hetente vagy havonta jön valaki, és úgy kitakarít, ahogy ők nem tudnának, hogy szinte már családtag, és mennyire hálásak neki.
Hozzánk hetente kétszer jön Juli néni. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle, akkora nagy segítség!
Van, akinek anyagilag is megéri
Egy hölgy azt írta, hogy ideje lenne rá, de utál takarítani, és ha nem fizetnek érte, akkor nem is teszi, inkább ő fizet érte valakinek. Egy vállalkozó egyszerűen azt írta, jobban megéri neki azt az időt a saját munkájára fordítani, mert többet keres, mint amennyibe a takarítás kerül. Szóval szimpla matek. Igen, az idő pénz.
Saját magunkat is meg kell győzni
Bár kicsit nehezemre esik olyan dologért pénzt kiadni, amit magam is meg tudnék tenni, sőt, úgy érzem, hogy ez az én feladatom, és mennyire ciki, hogy nem vagyok képes megcsinálni, mégis be kell látnom, hogy sokkal többet ér, ha azt az időt a családommal töltöm. És nem úgy, hogy a háttérben nyüzsögnek, míg én takarítok, hanem minőségi együttléttel. Persze, ez nem azt jelenti, hogy innentől már nem veszek seprűt a kezembe, hisz egy takarítónő nem házvezetőnő, csupán néhány alkalommal jön hetente vagy havonta. Ettől még a család minden tagja kiveheti a részét az otthon tisztán tartásából, és a gyerekek is be lesznek vezetve a házimunka rejtelmeibe.
Vannak, akik elítélik, vagy csak irigyek
A hozzászólások között persze megjelent a másik véglet is. Aki nem engedheti meg magának, és irigykedik, ezért inkább támad:
„Mindig voltak lusta, trehány nők, és ráfogták, hogy jaj de sokat dolgoznak. Más nők is dolgoznak, gyereket nevelnek, és még sincs kupi meg kosz.”
Vagy akinek ez csupán pénzkidobás:
„Teljesen felesleges pénzpazarlás! Én is megengedhetném magamnak, de soha nem fizetnék érte.”
És aki úgy ítélkezik, hogy nem is ismeri a kérdező helyzetét:
„Lehet, hogy egy kicsit kényelmes vagy, esetleg lusta? Egy átlagos munka mellett ennyi nem fér bele?”
Őszintén szólva ezekkel az ellenséges megnyilvánulásokkal nem igazán lehet mit kezdeni. Hogy mi késztet valakit arra, hogy ítélkezzen mások felett, számomra rejtély. Az viszont megnyugtató, hogy a többség egyetért abban, hogy mindenki maga dönti el, mire költi a pénzét, és semmi jogunk ebbe beleszólni, vagy emiatt bírálni.
Takarítónőt fogadni otthon már nem luxus
A kérdésben megszólalók között van anyuka, aki kisbabával van otthon, elfoglalt vállalkozó, orvos, üzletvezető, és nyugdíjas is, de még mindig nem annyira átlagos, ha valaki takarít nálunk, mint tőlünk nyugatabbra. Szerintem sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy akár takarítónőt is hívhatna, és ez manapság már egyáltalán nem csupán a felső tízezer kiváltsága. El tudom képzelni, hogy utána sem néznek, mennyibe kerülne egy ilyen segítség, mert eleve túl drágának ítélik. De szomorú tény, hogy még sokan nem engedhetik meg maguknak.
Ez is csak egy szolgáltatás
Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a családi kasszából jut egyébre is a számlákon és élelmiszeren kívül, és úgy érezzük, nagyon sok időnket rabolja el a takarítás, érdemes elgondolkodni a lehetőségen, hogy takarítónőt hívjunk. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen, kínosnak érezzük, vagy szabadkozzunk miatta. Hisz ennél sokkal feleslegesebb dolgokra is adunk ki pénzt. Ez épp olyan szolgáltatás, mint bármely másik, és értékes időt szabadít fel számunkra, amit a gyermekeinkkel, kedvesünkkel vagy csak egyszerűen pihenéssel tölthetünk, ráadásul még a lakás is szép tiszta lesz.
