A szúnyoginvázió minden nyáron megkeseríti életünket, tudatos kerttervezéssel vagy jól megválasztott dísznövényekkel azonban sokat tehetünk azért, hogy senki ne szívja feleslegesen a vérünket.
Nincs is kellemesebb, mint egész télen tervezgetni a kellemes nyárestéket, a szabadban töltött percek hangulatát azonban megkeseríthetik az apró vérszívók támadásai. Minden kártevőnek van azonban gyenge pontja. A szúnyogok például kifejezetten kerülnek bizonyos növényeket.
Az emberiség történelme során kiemelt szerepet játszó növényt az ókor óta kiemelt figyelem övezi. Ugyan fűszerféle, de felhasználásának sokkal kisebb jelentősége van a konyhákban, mint a kultúrában. A babér azonban egy új oldaláról is bemutatkozik most, hiszen kiváló szúnyogriasztó tulajdonságai hasznos lakótárssá teszik a nyári hónapokban is.
A győzelem jutalma
A babért a bableves egyik elemi hozzávalójaként, illetve a babérkoszorúk révén ismerjük leginkább. Egészen Nagy Sándorig nyúlik vissza a győzelmi koszorúk hagyománya, az uralkodó pedig a görög mitológiából vette az ötletet, hogy először a költőket koszorúzza meg babérral, majd a győztes hadvezérek, később pedig a legjobb sportolók fejére is rákerülhessen a levelekből és ágakból készített glória.
A babér érdekes módon kapcsolódik a görög mitológiához, mint Apollón istenség személyes kedvence. A legenda szerint miközben a költők patrónusa viszonzatlan szerelmével üldözte a Daphné nevű nimfát, a lány apját, a folyók istenét kérte meg végkimerülésében, hogy segítsen rajta, mentse meg kéretlen udvarlójától. A modern átiratban leginkább egy bántalmazó kapcsolatra utaló sztori nem happy enddel ért véget, Peneusz ugyanis babérbokorrá változtatta a nőt, hogy ne kerülhessen Apollón kezei közé.
A hoppon maradt istenség pedig úgy döntött, viszonzatlan érzelmeit dalba önti, szerelmét pedig koszorúba fonja, hogy mégis vele lehessen, attól kezdve babérkoszorút viselt a fején. A görög, majd a római költészeti versenyek győzteseit ezért koszorúzták aztán meg minden évben. A szokást a reneszánsz Európa királyi udvarai is átvették, a legjobbnak ítélt mű szerzője poeta laureatussá vált. A koszorús költő haláláig viselhette a dicső címet, melynek megnevezése a babér latin nevéből ered.
De nem csak az irodalmároknak járt ez a dicsőség, a hadvezérek és császárok is viselték az illatos fejdíszt, később pedig az olimpiai játékok győzteseit is megkoszorúzták négyévente. A sportolók közül eleinte ugyan csak a jósdájáról elhíresült Delphoiban szervezett viadalokon járt valódi babérkoszorú, a többi dél-európai városban a helyi terményekből font fejdísszel ékesítették őket.
Érdekes a babér magyar nevének etimológiáját ebből a szempontból megvizsgálni, ugyanis eredetileg bajbérnek nevezték a növényt. A szóösszetétel első fele a bajvívásra utalt, a győztes bére pedig a középkori viadalokon szintén egy ebből készült koszorú volt.
Hol terem számunkra babér?
A bokros és fás formában is megjelenő, Európa déli területein őshonos fűszernövény az éghajlati viszonyok átalakulása miatt már hazánkban is megél. Élettani szempontból a fűszer-, avagy nemesbabér (laurus nobilis) az, mely a mindennapokban több szempontból is hasznos lehet. Fűszerként aromás ízt ad a húsoknak és a zöldségeknek egyaránt, emésztést serkentő és étvágyfokozó hatása miatt is sokan kedvelik. Leveleit ősszel szüretelhetjük, majd szárított vagy por formában tudjuk felhasználni. Véd az élősködők ellen is, a szárazgabonák vagy hüvelyesek közé rejtve megakadályozza a télire eltett alapanyagokban a rovarok elszaporodását.
Cineoltartalma miatt – mely egyfajta kámforféle – nyákoldó és fájdalomcsillapító hatóanyagokat is találunk benne, ezért olaját fogyasztva testünk gyulladásos megbetegedései ellen is hatékony lehet.
De nem csak megenni érdemes, cserepes vagy szabad földbe ültetett növényként is hasznos társunk lehet egy pár babérbokor, akár lakásban élünk, akár a kertünket díszítenénk vele.
Nem csak szép, hasznos is
A babér örökzöld cserje, mely akár tíz-tizenkét méter magas fává is nőhet. Hazánkban felfelé törő sűrűn ágas bokra védett fekvésben két-három méter magasságot ér el. Tavasszal virágzik, apró sárgásfehér szirmaiból azonban hazánkban csak a leginkább hidegtől védett területeken alakul kis pirosas-bordós termése. Mivel azonban elsősorban a levele, illetve annak magas illóolaj-tartalma miatt termesztik, bátran kísérletezhetünk vele otthoni körülmények között.
Mivel meleg éghajlatról származik, igényli is a meleget, ha ültetni szeretnénk, napos, lehetőleg déli fekvésű, széltől védett helyet érdemes keresnünk számára. Ugyan nem túl vízigényes, de ha kinn tartanánk, a téli hideg miatt érdemes szalmával körbebélelni a felszínt alatta.
A hideget nehezebben viseli, így amíg elfér, érdemes a kinti növényeket is benn teleltetni. Magyarországi termesztése, dísznövényként való alkalmazása évszázadok óta ismert, a régi nemesi családok legendás orangerie-jeinek telelő vendége volt. Tőlünk délre, főként a vízparti településeken, szinte minden ablak alatt találunk belőle, nem véletlenül. A vízparti vérszívók ugyanis nehezen viselik illatos leveleit, így egyfajta tradicionális szúnyogriasztóként és szúnyoghálóként is megállja a helyét.
