Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gyerekkoromban én úgy jutottam el a trópusokra, hogy fürdőruhában pózoltam a hatalmas pálmafás poszter alatt, ami a nappali oldalsó falát díszítette. Biztosan neked is megvannak ezek az emlékek, nézzük hát, 1956-tól a rendszerváltásig milyen tárgykultúrája volt a Kádár-korszaknak.
Nagyon szeretjük bogarászni a Fortepan oldal képcsarnokát, mivel a sokunk gyerekkorát idéző képekről az édes nosztalgia hozza fel az emlékeket. A lakberendezés akkoriban a tömeggyártott termékekről szólt, nemzedékek nevelkedtek ugyanazon lakásbelsők környezetében.
Emlékszel még vajon ezekre a bútorokra és használati tárgyakra?
Varia és koloniál bútorcsalád: a lakás díszei
Legyen főtémánk most a nappali, itt (kicsit leegyszerűsítve) vagy monstre koloniál szekrénysor állt, vagy a Varia bútorcsalád. A Lingel Bútorgyár bútorcsaládja volt az eredeti „Varia” bútor, ami a kombinált szekrények helyett egymás mellé helyezhető kisebb szekrénytesteket jelentett, természetesen egységes frontmegjelenésben. A Varia bútorok forgalma akkor lendült fel igazán, amikor már OTP-részletakcióban is lehetett vásárolni. 1963-ban hiánycikk volt, négyezret gyártottak belőle évente, ami pillanatok alatt elfogyott. Varia bútort lottósorsoláson is lehetett nyerni.
A csavart oszlopokkal, frontrátétekkel díszített pácolt tölgy koloniál, azaz egyedi gyártású gyarmati bútort magas árszintje miatt csak a tehetősebbek vásároltak. Vagy pedig örökölték. A Zala Bútorgyár a koloniál bútorok megjelenését utánzó, nagyüzemileg gyártott termékei is elárasztották a piacot az 1980-as évek elején. Ezek voltak a „munkáskoloniálok”. Budapesti nagypolgári lakásvásárlás során máig találkozhatunk a monstre tömörfa bútorokkal.
Retró lámpák, csillárok, függesztékek
Maradjunk még mindig a nappaliban, és nézzünk fel a mennyezetre. Milyen lámpatestet látunk? A nagyi csillárja könnyen lehet, hogy Szarvasi gyártmány. A Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. – a rendszerváltás előtt még szövetkezeti formában működött – amíg még nem az IKEA-nak gyártotta a lámpákat, addig az 1970-es évektől világítótesteket és háztartási kisgépeket készített. Talán nálatok is van még odahaza Szarvasi kávéfőző, és talán ezekre az ufószerű, füstösbarna vagy narancssárga lámpatestekre is emlékszel. A gyárat azóta bezárták, sajnos, a Halálcsillagnak elkeresztelt IKEA-lámpa gyártásának elvállalása nem volt szerencsés döntés.
Rádió, televízió és telefonkészülékek
A lenti kép alján, kicsit meglepő helyen láthatjuk a bakelit telefonkészüléket. Azért is fura, hogy szinte a földön van, mivel ezt a készüléket a falba kellett bedugni, nagyon rövidke kábele volt. A szocialista időszakban ez a fajta vonalas telefon luxustermék volt, alig lehetett hozzájutni. A telefonvonalak korlátozottan álltak rendelkezésre, így telefonnal rendelkezni státusszimbólumnak számított.
A Lemezárugyár nemcsak lemezjátékokkal örvendeztette meg a Kádár-korszak gyerekeit, hanem diavetítővel is. A legsikeresebb diafilmvetítője az 1950-es évek második feléből, a transzformátorral egybeépített ún. „púpos” vagy „bogárhátú” változat. A hétfői tévéadás-szünetekkor a család a diavetítő előtt ült.
És még ott volt a puff is…
Puff vagy retró ülőke. A piros-fekete verzióval egészen biztosan találkozott mindenki, ha nem is saját otthonában. Ami a kétezres éveknek a babzsák, az az 1970-es éveknek a puff volt. Lábtartónak használhatták, vagyis magam sem tudom, mert ülni rajta elég kényelmetlen, nem éppen vendégmarasztaló.
Reméljük, élvezettel nézegetted képválogatásunkat, és ha még nem szeretnél kiszakadni a nosztalgiából, akkor teszteld le, vajon mennyit tudsz a Kádár-rendszerről!
