Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A veszélyes, mérges pókok gondolata a frászt hozza a legtöbb emberre. De vajon a nálunk élő fajok között is vannak ilyenek?
A pókokkal nemcsak a természetben, hanem kertünkben, lakásunkban is összefuthatunk, az ilyen találkozások pedig sokakat viszolygással töltenek el. Az esetek túlnyomó részében azonban alaptalan az irántuk való félelem.
Jó néhány ijesztő pókfaj él nálunk
A Magyarországon védett fajnak számító szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) a legnagyobb termetű hazai pókfajnak számít, amely szőrös külsejével és akár 4 centis testhosszával – ami lábaival együtt már 10 centiméter – gyakran okoz riadalmat.
Már csak azért is, mert rendszeresen összetévesztik a madárpókokkal, noha kisebb náluk. Nem véletlen, hogy Kolosváry Gábor 1931-ben a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak” nevezte.
A Magyarországon védettnek számító, elsődlegesen az Alföld homokos, szikes pusztáin élő pókfaj ettől függetlenül teljesen ártalmatlan.
Hasonlóan rémisztő külsővel rendelkezik az élénkvörös színű skarlát bikapók (Eresus kollari) is, amely Magyarországon elsősorban a Sas-hegyen, a Kelet-Cserhátban, továbbá a Debegió-hegy északi lejtőjén fordul elő. Elnevezése onnan ered, hogy a hím, melynek élénkpiros utótestét négy, négyzet alakban elhelyezkedő fekete pont díszíti,
veszélyhelyzetben fejét leszegi, mint a bika, potrohát pedig felemelve tartja.
Ez szintén védett faj, csakúgy, mint a karéjos keresztespók (Argiope lobata), amely alkatában sok hasonlóságot mutat a nála gyakoribb darázspókkal, ugyanakkor a nőstény potrohának különleges karéjozottsága alapján összetéveszthetetlen bármely más európai pókfajjal.
A legtöbbjük nem veszélyes
„Magyarországon nincs okunk tartani a pókoktól, a hazai pókfajok szinte mindegyike teljesen veszélytelen az emberre nézve” – mondta el a HelloVidék kérdésére Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője, aki szerint ez egyaránt érvényes az erdőkön-mezőkön és a lakásban megtalálható pókokra is. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis csak a legritkább esetben marják meg az embert, és legtöbbjük csáprágója nem elég erős ahhoz, hogy átszúrja bőrünket.
A lakásokban, padlásokon gyakran jelenlévő kaszáspókoknak méregmirigyük sincs, így végképp ártalmatlannak tekinthetők.
A szakember szerint a pókok nagy részének nem jó a látása, ezért fordulhat elő, hogy az ember közelébe tévednek, de amint felismernek minket, általában menekülőre fogják. Alaptalan az a városi legenda is, miszerint álmunkban ránk másznak, így lenyelhetjük őket.
Csak két pókfajtától van okunk tartani
Hazánkban mindössze két olyan pókfaj él, amelytől van okunk tartani, ám komoly veszélyt ezek sem jelentenek. Az egyik a már említett, az utóbbi száz évben drámaian megritkult állományú szongáriai cselőpók, mely olyan szempontból tényleg ártalmatlan, hogy az ember életére nem jelent veszélyt, de tudni kell, hogy marása fájdalmas lehet, és piros duzzanatot hagyhat maga után. Ám ez a faj is csak akkor csíphet, ha kézbe veszik, és veszélyben érzi magát.
A másik faj a mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium), amelynek – ahogy neve is mutatja – már erősebb a mérge. Braunmüller Lajos szerint felnőtt, egészséges ember esetében rosszullétet okozhat a marása, míg
idős, legyengült embereknél vagy gyerekeknél potenciálisan halálos is lehet, erre azonban évtizedek óta nem volt példa.
Ebben az is közrejátszik, hogy háborítatlan, nedves réteken él, így közvetlen környezetünkben szinte biztosan nem találkozunk vele – a lakásban meg végképp nem.
Nem szabad elfelejteni, hogy a pókok fontos ökológiai szerepet töltenek be, és vadászatukkal az embert is szolgálják: nagy mennyiségben irtják a szúnyogokat, legyeket és más, nemkívánatos ízeltlábúakat. Ha legközelebb ijesztő pókkal találkoznál, próbálj erre gondolni.
És azt tudtad, hogy a pókok is képesek lehetnek álmodni? Erről ide kattintva olvashatsz bővebben.
